bratan:%. valláskritikai blog

Alaptörvény és vallásszabadság

2012-01-01T18:58:00.001+01:00

A mai napon lépett életbe Magyarország (sic!) új Alaptörvénye (sic!). Az ügy jelentőségét az adja, hogy a jelenlegi politikai és jogi berendezkedésünknek ez a szöveg az alapja. A vallásszabadság tekintetében, egyáltalán a vallásokhoz kapcsolódó megnyilvánulások tekintetében szeretnék néhány kritikai megjegyzést tenni a nálam levő szöveggel kapcsolatban.

Mielőtt azonban ezt tenném, szeretnék rögtön védekezni egynémely "vérnarancsos" hozzászólások előtt: az Alaptörvénnyel szembeni tiszteletlenség nem abban nyilvánul meg, hogy itt, az abban megfogalmazott véleménynyilvánítási szabadságommal (IX. cikk) élek, hanem abban, amikor a kétharmados többség napi politikai szinten kénye-kedve szerint változtatja meg ezt a szöveget. Így a kezemben levő, a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó által kiadott szövegváltozat, amit Schmitt Pál látogatásakor kapott a gyermekem, még mindig nem a végleges szöveg. (Gyanítom, hogy akkor lesz ez végleges, amikor hatálytalanítják.)

A Nemzeti hitvallás néhány passzusáról

A következőt olvashatom itt:

"Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait."

Valószínűleg nem vagyunk azonos összhangon a kereszténység mibenlétének a megítélését illetően. Először is arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a kereszténység alapüzenete nem politikai színezetű. Krisztus Pilátus előtt állván elég világosan meghirdette evilági politikai elkötelezettségét:

"Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való." (Jn 18,36)

A kereszténységet politikai erőként bemutatni nyilvánvalóan Jézus Krisztus nem ismeréséből, félreismeréséből vagy szándékos meghazudtolásából kell eredeztetnünk. Ha a fenti tanúságtételt nem fogadjuk el, akkor milyen alapon leszünk keresztények?

A kereszténység legkorábbi általunk ismert üzenetét Pál apostol jegyezte fel a Korinthusiakhoz ír első levelében. A rész idézése előtt felhívnám arra a figyelmet, hogy Pál is úgy beszél erről, amit ő maga is átvett, tehát egy már korábban létező igazságot ad tovább. A kereszténység eredeti üzenete tehát ez:

"Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké. Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam: hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az írások szerint - feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek." (1Kor 15,1-5)

Ez a legkorábbi nyom a legkisebb mértékben sem tartalmaz semmiféle nemzetmegtartást. Sőt, Pál még ezen is túlmegy, amikor még a választott nép (= Izrael) és a többi nemzet (bibliai szóhasználat szerint: pogányok) közötti válaszfalat is eltávolítva látja a kereszténységben. (Vö. Ef. 2,11-22) E szerint tehát nemhogy nincs a kereszténységnek önmagában nemzet megtartó ereje, de még az Isten által választott nép "választottságát" is lerombolja Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása.

Értelmezhetetlen, hogy milyen mélységben kell gondolni a vallási hagyományok tekintetében. Éppen az egyházi törvénnyel kapcsolatos vita mutatta ezt meg leginkább: miért pont 100 év nemzetközi működést adott meg az előterjesztés szövege és nem mást? Egy 100 évnél fiatalabb vallási hagyomány vajon már nem becsülendő? Egyáltalán: mit jelent egy vallási hagyománynál a megbecsülése?

Ugyanitt olvasom:

"Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság.Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki.Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet."

Első olvasatra feltűnt, hogy bár látszólag Pál szavaira próbál visszautalni, mégsem pontosan teszi ezt. A fentebb idézett levélből egy korábbi passzus:

"Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet." (1Kor 13,13)

Örvendetes, hogy a hit és a szeretet, Pál apostol által legfontosabbnak nevezett értékek benne vannak a Nemzeti hitvallásban. Kérdéses, hogy a remény miért maradt ki? Ez megítélésem szerint olyan értéket képvisel a jelenlegi világban, ami az Isten iránti bizalomtól (= hit) elvezet a végsőkig megmaradó legnagyobb értékig (= szeretet).

A hűség kifejezés itt nagyon gyanús. Bibliai szóhasználat szerint ugyanis a hit és a hűség ugyanazt az igazságot fejezi ki, utóbbi mélyebben. Hiszen a Biblia nem ismeri el a modern ember által használt hit kifejezést (= el tudom fogadni valamiféle transzcendens valóság létezését), sőt azt állítja, maga az ördögök is hisznek:

"Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek." (Jak 2,9)

Ez az ördögi, még az intellektuális tudáson is túlmutató hit is kevés ahhoz, hogy a kereszténység üzenetének igazi magvát (Aki Jézus Krisztus) megragadhassuk. A hit magában foglalja az Istenhez való hűséget is. Jól példázza ezt Péter és János esete, amikor a vallási vezetők megparancsolták, hogy többet ne prédikáljanak Jézus nevében:

"Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és tanítsanak Jézus nevében. Péter és János azonban így válaszoltak nekik: Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk." (ApCsel 4,18-20)

Óriási kérdést hagy nyitva az Alaptörvény: kihez kell hűségesnek lenni? Egy valóban keresztény ember számára nem kétséges, ha az államhatalom és az Isten által kért dolgok konfliktusba kerülnek, kihez kell neki hűségesnek lenni. Emlékezzünk csak arra, hogy miért ünnepeljük a névnapokat! Ez korábban azért volt, mert a naptárba bekerültek azok a vértanúk, akik inkább az Istennek, mint az államhatalomnak való engedelmességet választották: a "névnap" itt a vértanú halálára való emlékezést jelentette eredetileg. S az elmúlt időszak politikai eseményei bennem is inkább azt erősítik meg, hogy a jogalkotók fejében inkább a párthűség, mint az Istenhez való hűség jelent volna meg ebben a kérdésben.

A Szent Korona helye az Alaptörvényben ellentmondásos

A Nemzeti hitvallás így fogalmaz:

"Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és nemzeti egységét."

Ha ez csak annyit jelent, mint amennyit a szövegből kiolvasunk, ami szerint csak a jogfolytonosság biztosítását látják benne, akkor érthetetlen, hogy miért Szent. Ha arról is szó van, hogy a Szent Koronát - a jobboldalibb Korona-pártiak érveléséhez hasonlóan - Apostolinak is tartják, akkor van egy kis gond.

A Szent Korona alkotmányos közegbe helyezése akkor értelmes, ha ez egyben a demokratikus köztársaság irányából a teokratikus királyság irányába mozdítja el a jogrendet. Egy picit most elvonatkoztatva a túl leegyszerűsítő kérdéstől (Ki legyen a király?), ebben is van logika. Ezen érvelés szerint mind a római pápa, mint a konstantinápolyi pátriárka a mai napig fennálló apostoli jogfolytonosság okán az Apostolok által elindított püspöki lánc egy-egy fontos tagját jelentették államalapító Szent István királyunk idejében (s ma is). Az ő apostoli elhívásunk nem csak arra szólt, hogy az Isten Országát hirdessék ezen a világon, hanem ennek megfelelően "krisztianizálják" a kialakuló földi hatalmakat is, így a kialakuló magyar királyságot. A két helyről (keleti és nyugati tömb) származó Szent Korona így elhívás is egyben az Apostoli Királyság megvalósítására. Egy ilyen jogrend jogalapja már nem a demokratikus választás, hanem a teokratikus elhívás. S államformája is más, demokrácia (= a nép uralma) helyett teokrácia (=Isten uralma). Kérdés azonban, hogy Magyarország állampolgárai erre adnának-e felhatalmazást?

Az Alapvetés két fontos kitétele

A Nemzeti hitvallást követő Alapvetés a vallásszabadság tekintetében csak két fontos kitétel tartalmaz. Az első egy elv, a másik pedig egy jogtechnikai definíció (mit jelent a sarkalatos törvény). Mindkettőt az Alapvetés végén, T) cikk, 3. és 4. pontjaként találjuk meg:

"(3) Jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.
(4) A sarkalatos törvény olyan törvény, amelynek elfogadásához és módosításához a jelen levő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

A Szabadság és felelősség alapvetése

Íme az I. cikk:

"(1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.(2) Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait.(3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető emberi jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.(4) A törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak."

Vallásszabadság tekintetében ki kell emelni azt, hogy nem csak egyéni, de közösségi jogról is beszél az Alaptörvény. Ugyanígy látnunk kell azt is, hogy jogalanyok számára is élnek azok a jogok, amikről ember esetében beszélünk - már ha azok értelmesek. (Egy ilyen jogalany lehet például személyek által létrehozott vallás.) Ez alapján még akár azt is gondolnánk, hogy az Alaptörvény az egyének vallásszabadsága mellett akár még a vallások szabadságáról is szól. A helyzet azért ennél egy kicsit kacifántosabb. Íme a VII. cikk:

"(1) Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.
(2) Az állam és az egyházak különváltan működnek. Az egyházak önállóak. Az állam közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal.
(3) Az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg."

A fenti megfogalmazással szemben több kifogás is hozható:

A pozitív megfogalmazás miatt benne foglalt módon úgy definiálja az embert, mint Homo Religiosus. Ez jól mutat teológiai és filozófiai értekezésekben, de Alaptörvényben aggályos, hiszen a vallástalanság szabadsága sérülhet az így megfogalmazott jog alapján.
A vallásos cselekmények gyakorlásán túl lehetőséget biztosít ez a szabály arra is, hogy az adott vallást tanítani lehessen. De ugyanakkor nem biztosít lehetőséget arra, hogy a vallási tanokat kritizálni lehessen, és így például akár keresztény hitvédelmet folytatni lehessen. Azt gondolom, hogy ez főként a nem mainstream vallások és vallástalanok szólásszabadságát korlátozza.
Enigmatikus az állam és az egyház szétválását helyettesítő rész: "különváltan működnek". Az eddig nem szokványos szóhasználat azt sejteti, mintha a jogalkotók arra gondolnának, hogy abnormális de tényként elfogadott helyzet az állam és az egyházak elválása, ami egyrészről valami miatt alapvetően együvé kéne, hogy tartozzon, másrészről nyitva hagyja annak a lehetőségét, hogy ami most még különvált, az elébb-utóbb együtt működhessen. Mint ahogy "közösségi célok" érdekében e törvény szerint teszi is. {Korábban a Magyar Köztársaság Alkotmánya így fogalmazott: "A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik." 60. § (3)}
Megjegyzendő, hogy a törvény "egyházak"-ról beszél, tehát elsődlegesen valószínűleg keresztény hátterű szervezetekre kell gondolnunk. Más vallások esetén (zsidóság, iszlám, buddhizmus, hinduizmus stb.) nehezen tudnék "egyház" jogi kategóriáról beszélni. Ez előre vetíti a sarkalatos törvény megalkotásánál azt, hogy nem kell a világvallásokat a törvény keretei közé engedni. Meggyőződésem szerint ez sérti a Nemzeti hitvallásban megfogalmazott alapelvet, ami szerint "Becsüljünk országunk különböző hagyományait." Hiszen ebben semmiféle időbeli korlát sem szerepel, sőt történelmünk 150 éves török uralma kifejezetten kínálná az iszlám elismerését, amit viszont az "egyház" szó ellehetetlenít - elvileg.
A többes szám viszont azt is sejteti, hogy a jogalkotók nem az Egyetemes Egyház koncepciójában gondolkoznak. Ez nem felel meg sem a Bibliának, sem a II. Vatikáni Zsinat tanításának, sem az ortodox kereszténység koncepciójának.

A különféle vallások kritikájával összefüggésben a szólás szabadságáról írt passzus is kulcskifejezésében változott:

"Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához." (IX. cikk, 1. pont)

Nem világos, hogy ez mennyiben változtatja meg a szólásszabadság eddigi gyakorlatát, mint ahogy az sem világos, hogy ez mennyiben érinti a vallások esetleges kritikáját.

Még a vallásszabadsággal összefüggésben egyértelműen pozitív az, hogy Magyarország befogadja azokat, akik országukban vallásüldözésben részesülnek (XIV. cikk), az alapvető jogokat vallási hovatartozás tekintetében nem korlátoz (XV. cikk), és biztosítja a szülők jogát ahhoz, hogy gyermekük nevelését megválaszthassák (XVI. cikk.) Még az nem világos, hogy az újra bevezetésre kerülő hadkötelezettség (XXXI cikk) pontosan mit is foglal magában, de már látható, hogy itt is gondoltak a lelkiismereti okokból fegyveres szolgálatot megtagadókra:

"Ha a hadkötelezett lelkiismereti meggyőződésével a fegyveres szolgálat teljesítése összeegyeztethetetlen, fegyver nélküli szolgálatot teljesít." (3. pont)

Az Alaptörvény az Állam és az állami szervek részletes leírásánál nem foglalkozik már a vallásszabadság kérdésével (érthető módon). Egyetlen helyen kerül még elő ez a kérdés, az Alkotmánybíróság jogkörét csak pénzügyi kérdésben korlátozza, ha az ország adósságállománya meghaladja a GDP 50%-át, de lehetővé teszi a gondolat, lelkiismereti és vallás szabadságával kapcsolatos joggal kapcsolatos vizsgálatokat az AB számára nagyobb tartozási hányad esetében is.

Kell-e új alkotmány?

Megítélésem szerint a vallásszabadságról szóló passzusai az Alaptörvénynek nem jók. Joghézagot teremtenek egy visszaélésekre alapot adó sarkalatos törvény létrehozásához a kétharmados többségnek. Másrészről az időnként talányos megfogalmazások olyan joggyakorlatot is magukkal hozhatnak, amik általánosan elfogadott nemzetközi konvencióknak mondanak ellent a vallásszabadság területén.

Véleményem szerint önmagában a vallásszabadság kérdése miatt nem volna szükséges az Alaptörvény hatályon kívülre helyezése, de más passzusaival együtt elérheti a demokratikus ellenzéknél azt a "kritikus tömeget", hogy a teljes szöveg újraírásra szorul. Ha ez nem is valósul meg, a következő parlamentnek - amennyiben lehetősége lesz 2/3-os többségben - érdemes lenne újra végiggondolni a vallásszabadságról szóló passzusokat.

Fontos figyelmeztetés viszont mindenkinek, aki ilyenbe belekezdene: tegyék tisztába és egyértelműen jelezzék, hogy az Alaptörvényhez is hozzá kívánnak nyúlni. Ne járjon úgy a szavazó polgárok kormányt támogató többsége, hogy az eredetileg más parlamenti párt (= Jobbik) választási programjában megjelenő folyamatot lássák megvalósulni a Parlamentben. Mert nem biztos, hogy erre kaptak felhatalmazást...

Határozat

2011-12-28T22:06:00.000+01:00

HATÁROZAT

kelt.33-ban

A nagytiszteletű Szanhedrin a Názáreti Jézus (an.:Mária, szül.:1.Betlehem) kérelmét az egyházi státusz megszerzésére

elutasítja.

Indokolás:

A kérelmező és a jelenléti ívet kézjegyükkel (aláírások, jelek, x-ek, stb.) hitelesítő személyek nem tudták a jogszabály által kötelezően előírt, alábbi feltételeket igazolni:

1. ) 100 éves nemzetközi múlt.

Kérelmezők hivatkoztak ara, hogy vezetőjük kezdetektől van , minden Ő általa és Benne teremtetett. Ez a hivatkozás nem lehet helytálló, hiszen ezt kizárólag (a nevét ki ne mondjuk) JHVH-ra igaz, akinek küldötte idővel megszabadít minket a külföldi elnyomás alól.

2.) 1000 fős tagság.

Kérelmezők mindösszesen 12 főt + vezetőjüket tudták tagként felmutatni. Itt jegyzi meg a hatóság, hogy egy bizonyos Iskáriótes Júdás nevezetű személy nem nevezhető elkötelezett követőnek, meglehetősen bizonytalan. Ez a tény és létszámuk alacsony volta megerősítette a hatóság azon meggyőződését, hogy ez a mozgalom nem lesz hosszú életű.

3.) Társadalmilag hasznos tevékenység

A lefolytatott vizsgálati eljárás során bizonyítást nyert, hogy a kérelmezők a társadalom számára kifejezetten káros tevékenységeket folytatnak, melyeket az alábbiakban részletezünk:

- szombatnapon gyógyítanak,

- vezetőjük kegyelemről és a bűnök bocsánatáról beszél (züllesztve ezzel a társadalom erkölcsét és a jog hatalmát),

- mennyei királyságot hirdetnek, mely aláássa választott vezetőink tekintélyét,

- általában örömhír üzenetével traktálják a lakosságot ezekben a nehéz időkben.

4.) Vezetőség.

Sajnálatos módon nem, sikerült megegyezniük ügyvezető és képviseleti szervekről. Folyamatosan azt kérdezgetik, hogy melyikük a nagyobb.

5.) Székhely

Saját bevallásuk szerint (rókának van barlang, madaraknak fészek, az Emberfiának nincs hova lehajtana a fejét) nem rendelkeznek. Ennek a tényadatnak a birtokában hatóságunk megkereste a társszerveket és kérelmezőknek fejenként- Júdás előzetes egyeztetés alapján mentesülhet a megfizetése alól- 150.000.-, azaz egyszázötvenezer forint bírsággal sújtja. A pénzbírság megfizetését jelen határozat kézhezvételét követő 5 napon belül kell teljesíteni.

A határozat jogerős, fellebbezésnek- természetesen- nincs helye.

Forrás: facebook.com

Kérdésem...

2011-12-28T21:53:00.001+01:00

Drága Arany Virágszálaim! (Hofi)

Olvasok egy blogokról szóló könyvet, amiben azt az ötletet találtam, hogy egy blog lehet nem csak hagyományosan, de audiovizuálisan is szövegelős. Mivel tisztában vagyok a képi megjelenésemmel, ezért videoblogban - vizuális környezetszennyezés elkerülése végett - egyelőre nem gondolkodnék, de szerintetek van annak értelme, hogy bizonyos dolgokat hangüzenetben is közzé tegyek?

Az prófécziákrúl :-)

2011-12-17T22:07:00.001+01:00

Kaptam egy levelet. Aztán egy másodikat is, idézem:

Az Ésaiás könyve 13. fejezetének 20. veresében van egy ilyen jövendölés Babilónia ellen:

"Nem ülik meg soha, és nem lakják nemzetségről nemzetségre, nem von sátort ott az arábiai, és pásztorok sem tanyáznak ott;"

Babilónia pusztulása beteljesedett, de a jövendölésből nekem úgy jön le, hogy a próféta szerint lakatlannak kéne lenni annak a helynek ahol egykor a Babiloni birodalom létezett. Éppen Dániel könyvében olvassuk azt, hogy a Médek és a Perzsák döntötték meg Babilóniát, amit aztán elfoglaltak, ilyen szempontból tehát nem lett lakatlan, nem beszélve a mostani helyzetről, állítólag most sem teljesen lakatlan.

Tírusról Ezékiel ugyancsak ezt mondja:

"És kopasz sziklává teszlek; hálók kivető helye leszel, hogy többé meg ne építsenek; mert én, az Úr szóltam, ezt mondja az Úr Isten." (Ez 26,14)

Bizonyos emberek szerint viszont most is van ott valami...

A Biblia pedig kimondja:

"Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, a melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!" (5Móz 18,22)

Elég durva lenne ha Ésaiást és Ezékielt hamis prófétának bélyegeznénk O_o Ezért is gondoltam hogy utána nézek a dolognak és kikérem más emberek véleményét én is, és más ismerőseim is akik kutatják ezeket a próféciákat

Hogy is kezdjem?

Mi a prófécia?

Amikor én először találkoztam a prófécia fogalmával, körülbelül így gondolkodtam: a próféták azok a hitbeli szuperman-ek, akik a jövőbe látnak - s prófécia az, amit ők a jövőről mondanak. Ahogy finomodott a látásom több bibliai téma kapcsán, itt is felmerültek kételyek a kiindulási definícióm kapcsán. Valahogy így: "Ha a jövőbe látnak az Úr emberei, vajon miért nem mennek a lottózóba? Hiszen meglenne a bevétel a missziós munkához!"

Definíciót most sem adnék, aki erre kíváncsi lapozza fel ezt vagy ezt. Inkább hangosan gondolkodnék. Első körben az jut eszembe, hogy a próféta szolgálata nagy mértékben eltér Jézus Krisztus szolgálatát megelőzően és utána. A prófécia - általában - azt a célt szolgálta az ószövetségi időkben (Keresztelő Jánosig bezárólag), hogy előre mutasson a Messiásra. Az újszövetségi időkben azonban a próféciák feladata elsődlegesen a hívők bátorítása lett (vö. 1Kor 14,22.31).

A magam részéről úgy látom, hogy az olyan jellegű szolgálatok, mint az ószövetségi prófétáké, mind a múltba veszett. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy az ószövetségi próféciák újszövetségi teljesedése sem olyan, mint levelezőpartnerem leveléből első olvasatra sejtenénk: ezt mondta - ez lett.

Hogyan teljesednek a próféciák?

Ebből a szempontból kedvencem Máté evangéliumának 2. fejezetben található prófécia-teljesedés leírásai. Szalai András régebben összerakta a "beteljesedés négy újszövetségi értelme" címszó alá ezeket a szemléletmódokat. Egyszerű dolgom lenne, ha be lehetne linkelni - de egyelőre az Apológia Kutatóközpont weboldalán még nem látom fent. A régi mentett anyagot idézem:

Az Újszövetség írói négyféleképpen értik azt, hogy egy prófécia "beteljesedett". A Mt 2-ben mindre találunk példát:
Jövendölés – amikor az író szerint egy ószövetségi jövendölés szó szerint beteljesedett egy újszövetségi eseményben – Mt 2:5-6 vö. Mik 5:2 (bár Betlehem kicsiny falu, maga a Messiás fog itt megszületni)
Előkép – amikor az író egy ószövetségi eseményt, személyt vagy dolgot képletesen azonosít egy újszövetségi eseménnyel, személlyel vagy dologgal – Mt 2:15 vö. Hós 11:1, 2Móz 4:22-23 (Hóseás nem a Messiásról jövendölt, hanem Izraelről beszélt, de Máté Izraelnek Egyiptomból való szabadulásában a megszületett Messiás kényszerű menekülésének előképét látja, hiszen a Messiás Izraellel azonosult)
Párhuzam – amikor az író egy ószövetségi eseményt egy vagy néhány hasonló pont alapján párhuzamba állít egy újszövetségi eseménnyel – Mt 2:17-18 vö. Jer 31:15 (Máté a gyermekgyilkosságot az asszír és a babiloni fogságba vitel szörnyűségeivel állítja párhuzamba, ui. Rámából kiindulva hurcolták el Júda gyermekeit i. e. 586-ban, és i. e. 722-ben Ráhel gyermekeit, azaz József és Benjámin leszármazottaiként Izrael gyermekeit; további párhuzamos részletek: Ráhel sírja Betlehem közelében volt, illetve az asszír-babiloni mészárlások és a Heródes idején történt gyermekmészárlás is idegen uralkodó műve)
Összefoglalás – amikor az író egy bizonyos témával kapcsolatban az egész Ószövetség tanítását tömören összefoglalja, anélkül, hogy konkrétan idézne valahonnan – Mt 2:23 (a próféták a szenvedő Messiásról lényegében azt tanították, hogy meg fogják vetni, és ezt a "názáreti" gúnynév jól összefoglalja, vö. Jn 1:45-46); más példa: Lk 18:31-33, Mt 26:54-56.

Ezek alapján láthatjuk, hogy az ószövetségi próféciák sem egyszerű jövendölések. Azok is vannak közöttük, de az értelmezésük sok esetben nem az, hogy "ezt mondta, ez lett".

És még ha be is teljesedik... az is veszélyes lehet!

"Ha próféta vagy álomlátó támad közötted, és jelet vagy csodát ad tudtodra, és bekövetkezik az a jel vagy csoda, amelyről beszélt neked, és azt mondta, hogy kövessünk és tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél, akkor se hallgass annak a prófétának a beszédére, vagy arra az álomlátóra, mert csak próbára tesz benneteket Istenetek, az Úr, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e Isteneteket, az Urat". (5Móz 13,2-4)

Ciki. Ebből a szempontból talán érdemes Jel 13,11-18-at is elolvasni, és elcsodálkozni rajta. Merthogy beteljesedett dolgok időnként antikrisztusi "mélységeket" vonhatnak maguk után. Ahogyan az irányadó 5Móz 18,22 is. Merthogy ez nem egy egyszerű előképi prófétáról szól.

"Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az Úr, olyant, mint én [ti. Mózes!], őreá hallgassatok! Egészen úgy, ahogyan kérted Istenedtől, az Úrtól a Hóreben, az összegyülekezés napján, amikor ezt mondtad: Nem tudom tovább hallgatni Istenemnek, az Úrnak a szavát, és nem tudom tovább nézni ezt a nagy tüzet, mert meghalok. Akkor az Úr így szólt hozzám: Jól mondották. Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyant, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok. És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket az én nevemben mond, azt én felelősségre vonom. Ha pedig egy próféta elbizakodottan olyan igét mond az én nevemben, amelyet nem parancsoltam neki, vagy ha más istenek nevében szól, az a próféta haljon meg! De gondolhatnád magadban: Miről ismerjük meg, hogy nem az Úr mondott egy igét? Ha egy próféta az Úr nevében mond egy igét, de az nem történik meg, nem teljesedik be: azt az igét nem az Úr mondotta, hanem a próféta mondta elbizakodottságában; ne félj tőle!" (5Móz 18,15-22)

Miközben el kell ismerni a vizsgálat helyességét, a kortárs (sokszor önjelölt) próféták esetében tisztázni kell azt is: mi a célja a jövendölésednek? Merthogy "A Próféta" már eljött Jézus Krisztus személyében!

A kortárs és önjelölt próféták nem vállalják azt a terhet sem, ami az ószövetségi prófétákra jellemző volt: életükkel fizettek abban az esetben, ha bebizonyosodott róluk, hogy hamis próféták. Tudnunk kell azonban még valamit az ószövetségi prófétai szolgálatról: sokszor ez úgy működött, hogy az adott prófétának büntetést kellett hirdetnie...

Ha... akkor...

S mindez úgy zajlott, hogy a próféciában jövendölt büntetés feltételhez volt kötve. Pontosabban a büntetés be nem teljesedése volt feltételhez kötve, ami nem volt más, mint a próféciát hallgató személyek megtérése. Már Izrael bevonulásakor megjelenik ez az alapelv, ami gyakorlatilag az egész Ószövetségen keresztül húzódik:

"Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!" (5Móz 30,19)

Egy próféta még akkor is lehet Istentől való - legalábbis ezen elvek figyelembe vétele mellett -, ha az általa hirdetett üzenet feltételes prófécia volt. Talán legáltalánosabban ismert eset Jónás jövendölése Ninive ellen...

Többszörös próféciák

Vannak olyan prófétai üzenetek, amik többször teljesednek be. Ez azt jelenti, hogy az adott kijelentésnek több rétegű beteljesedése is van. Az egyik ilyen éppen a kérdéses Ézsaiás 13. fejezete. Az Orthodox Study Bible lábjegyzete szerint ennek három jelentésrétege van:

konkrét jelentésében jelöli azt, hogy Babilon felett ítéletet hirdetett Isten;
előképében jelöli azt, hogy Jézus Krisztus kereszthalában és feltámadásában győz a sötétség felett; és
előre bemutatja azt a haragot, amit az Ítélet Napján tapasztalnak az ellenségei.

Ha az első réteg konkrét jelentését kérjük számon a szövegen azzal, hogy mai napig is lak(hat)nak ott arab pásztorok, erre az az egyik lehetséges válasz, hogy a szöveg második és harmadik beteljesedése hozza majd el azt a helyzetet, amikor már ez nem lesz. Ráadásul ezek a "véglegesen", "soha többé", "örökkön-örökké" kifejezések az ószövetségi szóhasználatban azt (is) jelentették tudomásom szerint, hogy Isten eldöntötte, nem változtat rajta.

(Csak zárójelben kérdezném meg: ha ilyen prófécia lenne a kelta település Ink kapcsán, akkor vajon azt hogyan értelmeznénk? Merthogy ebből a településből lett a későbbi Aquincum, ami a későbbi Óbuda és a a mai Budapest területére esik. Tehát ha a prófécia Inknek szólt, a teljesedését gátolja-e Budapest?

Mit jelent viszont a "most sem teljesen lakatlan"? Mekkora területnek kell lakatlannak lennie, hogy elhiggyük a prófécia beteljesedését?)

Figyeld meg, hogy pár verssel korábban mit olvashatsz itt:

"Az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják világosságukat. Sötét lesz a fölkelő nap, nem fénylik a hold világa." (10. vers)

A gondolatsor még A jelenések könyvében is előjön:

"És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint a vér, és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölödő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről." (6,12-14)

Ez úgy tűnik, még előttünk van. S talán ebben a harmadik rétegben keresendő az esetleges beteljesedése a próféciának: az Ítéletben.

Amikor a prófécia másik rétege egészen más szellemi világot ír le...

Szintén az Orthodox Study Bible lábjegyzetét használva fel, úgy tűnik, hogy a teljesedés két síkját itt a konkrét teljesedés és a sátán bukása jelenti. A kulcs a 27:1, rögtön a 26. fejezet után - majd ennek szinte szó szerinti megismétlése a 28,11-ben. Ebben a fejezetben derül ki, hogy itt nem csak a fizikailag látható világról és egy földi királyról és annak bukásáról van szó, hanem jóval többről.

Így a "szikrákról" szóló jövendölés értelme sokkal inkább az, hogy Isten véglegesen elhatározta sátán uralmának felszámolását, vége lesz. Ezt jelent(het)i az ott leírt hatalmas erejű lerombolódás és azok szörnyülködése, akik látják.

Maradt kérdés?

Mithras és Jézus (3)

2011-12-13T10:46:00.000+01:00

Kirándulni volna jó. Az információ szerzésnek egy sajátos és jelen esetben akár Magyarországon bejárható módja lehetne a fertőrákosi Mithras-szentély felkeresése. Ez azért lenne fontos, hogy megláthassuk a lényegi azonosságokat és különbségeket, amik mondjuk egy keresztény templommal kapcsolatban felmerülhetnek. De se pénzem, se időm - és ráadásul hideg is van. Majd talán a nyáron...

Addig viszont használjuk a weboldalukat információszerzésre!

A vizuális információk jó része átjön a weboldal Galériáját nézegetve: egy Mithraeum számomra nem tűnik hasonlónak egy tipikus keresztény templomhoz. Most nem csak arról beszélek, hogy nincs tornya. Ezek a kis szentélyek nem rendelkeznek azzal a hármas tagoltsággal, amivel a keresztény templomok (előtér, főhajó, oltártér). A Mithraeum a térben lefelé vezet, a barlangba. A keresztény templomok nem teszik ezt, inkább “felfelé” próbálják vezetni az embert. Elmondható persze, hogy a katakombák kereszténysége hasonló kriptákban jött össze, de ezt inkább tekinthetjük a vértanúk kora kényszerűségének, mint normális állapotnak.

A Galériájukat egyébként azért is érdemes megnézegetni, hogy meglássuk a feltárási folyamatot és a végeredményt is.

Az Irodalom oldalra kattintva megtalálhatjuk a fertőrákosi Mithraeumhoz kapcsolóldó cikkeket, tanulmáyokat és könyveket is. Aki tehát a konkrétumokat akarja kutatni, itt számos információt talál.

Módszertani szempontból újra leírhatnám azt, hogy az Irodalomjegyzékben található könyvek után hogyan kell vadászni, akik olvasták a korábbi bejegyzéseimet, tudják, hogy én ezt hogyan csinálom. Egy újabb szempontra szeretném viszont most felhívni a figyelmet: keresd a vérprofit a tématerületen!

Úgy tűnik, Dr. Tóth István (1944-2006) ókortörténész az, aki segítségünkre tud sietni. Na nem feltételenül az összehasonlításban, de abban mindenképpen, hogy eligazodjunk a Mithras-kultusz alapkérdéseiben. Bárki letöltheti és elolvashatja a tanulmányát Mithras, a misztériumok istene? címmel. (Egyébként akik figyelmesen elolvasták esetleg a Wikipedia magyar nyelvű “Mithrász” szócikkének forrásait, azok már találkozhattak ezzel a tanulmánnyal.)

Tóth István tanulmányából megtudhatjuk, hogy a Mithras kultusz nagyon hirtelen jelenik meg valamikor i.sz. 90-100 körül és alig két emberöltőn keresztül terjed el a Római Birodalomban. A kultusz szentélyei nagyon egyformák, mindenhol ugyanaz a belső felépítése, ugyanazok a kellékei. Ebből a nagyfokú azonosságból vonja le azt a következtetését, hogy "mindeme egybecsengések mögött egy, a kultusz megszületésekor ható, igen erős rendező-erőnek kellett állnia".

Elmélete szerint a kultusz hátterében egy Claudius császár reformjait és vámrendszerét használó szereplő/szereplők lehettek. A Birodalom közigazgatási rendszerét jól felhasználó tudásközpontokká válhattak a vámközpontok, hiszen minden lényeges információ itt összegződött. Feltételezése szerint - ahogy egyébként a feliratokon is fellelni - léteznie kellett egy bizonyos magas rangú contrascirptornak, aki a kereskedelmi hálózatot bejárhatta. Őbenne egyesülhetett az a sokféle tudás (csillagászattól különféle egzotikus vallási és filozófiai ismeretekig), amivel megalapozhatta a Mithras-kultuszt. Ha tetszik, és ha prófétának akarnánk tartani: ő lehetett az a bizonyos "történelmi" Mithras.

Visszatérve még egyszer Jézus Krisztus és Mithras összehasonlításának elvi lehetőségéhez: a Mithras-kultusz kérdéskörét illetően Tóth István nem teljesen pesszimista a kultusz megfejtését illetően, de cikkében így fogalmaz:

"Mindebből ma csak a felszínt ismerjük, a mélyebb rétegekről gyakorlatilag semmit sem tudunk. Némi torzítással nagyjából az a helyzet, mintha meg akarnánk fejteni a Golgota-jelenetet, vagy az Utolsó vacsora ábrázolásának értelmét, de úgy, hogy közben a teljes Újszövetségből és az elmúlt kétezer év keresztény irodalmi utalásaiból egy betűt sem ismernénk..."

Akkor ez most lehetséges?

[A képek forrása: http://www.mithras.hu ]

Soha többet férfi képviselőt a Parlamentbe?

2011-12-05T22:14:00.001+01:00

Hölgyeim, én benne vagyok. Szerintem ezt ne hagyjátok szó nélkül és ne vihessék el szárazon. URL:

http://atv.hu/cikk/video-20111205_ertsey_katalin

Mithras és Jézus (2)

2011-11-30T21:37:00.001+01:00

Amit a Wikipedia cikk szerint tudunk - összehasonlító szemszögből

Az elsődleges célom most az, hogy végignézzem ezeket az állításokat a keresztény tanítás alapján. A Prima Scriptura-elvet használva különösen jelentősnek tartom azt, hogy ha valamilyen állítást cáfolni lehet a Biblia alapján, illetve azt, ha a Bibliában erre nézve nem találunk utalást rá.

Az értékelésnél folyamatosan azt vélelmezem, hogy a Mithrasról szóló állítások helyesek, azok teljes mértékben megfelelnek az I. századi kultuszban megjelenő Mithrasnak.

“Mithrász a mítosz szerint a téli napfordulókor, az akkori római naptár szerint december 25-én, egy barlangban született.”

Mithrásszal ellentétben nem tudjuk, hogy Jézus Krisztus barlangban született-e. A Lk 2,7 írja le közvetlenül a szülést (“És megszülte [Mária] elsőszülött fiát. Bepólyálta, és jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”), ami szerint istállóban született Jézus Krisztus. Hogy ez barlang istálló volt-e, vagy sem, a Bibliából nem tudjuk pontosan. A mágusok látogatásakor viszont már házban találjuk az újszülöttet. (vö. Mt 2,11)
Mithrásszal ellentétben nem tudjuk Jézus Krisztus születésének pontos napját, sőt pontos évét sem. A Biblia nem ír arról, hogy mikor született pontosan (talán nem tartották a szerzők fontosnak). A szóbeli Hagyomány részeként jelent meg a kereszténységben a december 25-i dátum (24-ről 25-re virradó éjszaka).

“Bölcsőjét őt imádó pásztorok vették körül.”

Stimmel.

“Felnőve megölte a termékenységi jelképet jelentő bikát, és ezzel megváltotta az embereket, halhatatlansággal ajándékozva meg őket.”

Az I. századi zsidóság számára nagyon pontos keretek között volt elképzelhető csak állatáldozat. Jézus Krisztus Dávid házából származva nem volt abban a helyzetben, hogy bikát áldozhasson Istennek. Ez a papok feladata volt. Tudjuk, hogy Jézus Krisztus nem ölt meg semmiféle bikát.
Az I. századi (és a korábbi) izraeli vallásban nincs helye a termékenységnek. Amikor Mózes átvette a Tízparancsolatot, akkor igaz, hogy egy arany borjút öntött ki Áron és azt imádta a nép, de ez Isten elleni lázadás volt.
Jézus Krisztus kereszthalálával és nem bikaöléssel váltotta meg és ajándékozta meg azokat, akik őbenne hisznek. Az állításnak tehát az a része, hogy “megváltotta az embereket” és “halhatatlansággal ajándékozta meg” stimmel. A mód nem.

“Minthogy a bika ugyancsak ő volt más személyben, ezzel saját magát áldozta fel az emberekért.”

Jézus Krisztusra elsősorban az “Isten Báránya”’ címet használták (Vö. pl. Jn 1,29). Ennek elsősorban az lehetett az oka, hogy Ézsaiás prófétánál ez szerepel előképként (vö. Ézs. 53. fejezetével, ami kb. 700 évvel az esemény előtt keletkezett.) Tudjuk, hogy a bibliai jelkép rendszer nem használja a bika kifejezést Jézus Krisztusra.
Jézus Krisztus kereszthalálakor hivatkozott a 21.(22.) zsoltárra (“Én Istenem, Én Istenem, miért hagytál el engem?”. Érdemes végigolvasni ezt a zsoltárt (ami kb. 1000 évvel az esemény előtt keletkezett) és meglátni, hogy épp az őt megölőkre használja a bika megjelölést! (13. vers) Tudjuk, hogy a bibliai jelkép rendszer Jézus Krisztus ellenségeire használja a bika kifejezést.
Ezek alapján levonhatjuk a következtetést, hogy Jézus és a bika egymásba nem hozhatók. Ráadásul a “más személyben” kifejezés alapvetően ellenkezik a kereszténység háromságtani elképzelésével: Isten más személyben az Atya és a Szentlélek lehet, az ilyen “modalista” megközelítést az Egyház elítélte.
Jézus Krisztus nem saját magát áldozta fel, hanem a rómaiak végezték ki. Áldozatának önkéntessége nem jelent ebben a speciális értelemben vett önkezűséget. Mithrasszal ellentétben tudjuk, hogy Jézus Krisztus nem volt egy személyben áldozat és feláldozó a szó fizikai értelmében.

Híveinek beavatását szentelt vízzel való meghintéssel végezték.”

Téves. A kereszténység gyakorlata nem a vízzel való meghintés (volt), hanem az alámerítés. Keresztelő János, a qumrani közösség tagjai, a korai keresztények mind-mind a teljes alámerítést gyakorolják.

“A hívek rendszeresen részt vettek egy kenyérből, vízből és borból álló vacsorán, amelyen Mithrász utolsó vacsorájára emlékeztek, amit követően istenük napkocsin az égbe szállt.”

A hívek rendszeres szent étkezése stimmel.
A szent étkezés elemei csupán a Bibliára támaszkodva nem stimmel: kenyér és bor a két szín.
A visszaemlékezés az utolsó vacsorára majdnem stimmel. Pontosabb lenne akkor, ha mindkettőnek a célja maga az áldozatra való visszaemlékezés lenne. Az Eucharisztia/Úrvacsora emlékezésének a célja éppen ez: kereszthalálára és feltámadására emlékezni vissza.
Az utolsó vacsorát követően Jézus Krisztust elfogták. Nem stimmel tehát az, hogy “napkocsin az égbe szállt”. Ezután elítélték, megkínozták, megölték, eltemették, harmad napra feltámadt, mintegy 40 napig a földön járt - és csak utána következett el a mennybemenetele.
Jézus Krisztus mennybemenetelét az ApCsel 1. fejezete írja le talán legrészletesebben, itt magát a cselekményt is láthatjuk a 9. versben: “Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől.” Nem stimmel tehát itt sem a napkocsi, ha ilyen lett volna, a bibliai beszámolóban találnánk. (Mint ahogy találunk is ilyet az Ószövetségben, Illés szekere.)

“Jézus is a jeruzsálemi bevonulás után ért működése csúcspontjára, ahová két szamáron vonult be.”

A mondatot nem tudom értelmezni. Arra kell gondolnom, hogy a jeruzsálemi bevonulás (= Virágvasárnap) után ölték meg és támadt fel (amennyiben ezt tekintjük működése csúcspontjának). Mert ez is igaz, de az is, hogy az Utolsó Vacsora után, vagy születése után...
A bibliai szöveg alapján nem lehet megállapítani, hogy valóban két szamáron vonult-e be. Úgy tűnik, nem.

“Krisztus korában a Nap a Rák csillagképben járt a nyári napforduló idején, azaz ekkor ért évi csúcspontjára, és a csillagkép neve sem rák, hanem Két Szamár volt (erre utal a Rák csillagkép két legfényesebb csillagának latin neve: Asellus Borealis és Asellus Australis, azaz Északi és Déli Szamárka is).”

Jézus Krisztus kereszthalálának időpontját illetően tudjuk, hogy egyértelműen a zsidó húsvéthoz köthető. Ez tavaszra esett és nem nyárra. A tavaszi napfordulóhoz volt közel, amikor a Nap 3 csillagképpel előbbre járt - bármi is legyen a neve.
Az asztrológiai megközelítés értelmezhetetlen a zsidóság és a kereszténység számára. A Biblia Istene kizárja az ilyesfajta értelmezésket, teremtéstörténetében (4. nap) demitizálja az akkoriban istenekként szereplő Napot, Holdat és csillagokat. Elképzelhetetlen, hogy a zsidósághoz az I. században közel álló kereszténység az időbeosztáson túl mást is kiolvasott volna a csillagképekből.

“Az tehát, hogy Jézus felült két szamárra és mindössze egy hét alatt beteljesítette élete fő művét, az annak csillagászati allegóriája, ahogy más vallásokban a napisten dicsősége csúcspontjára ér.”

A korábbiakhoz nem ad hozzá újat.

Összegezve, eddig a következő azonosságokat láthatjuk ezen szöveg alapján Mithras és Jézus Krisztus között biztosan:

Mindkettő bölcsőjét pásztorok vették körül.
Mindketten megváltották az embereket és halhatatlansággal ajándékozták meg.
Mindkettő hívei rendszeres szent étkezéseket tartottak.
Mindkettő híveinek rendszeres szent étkezései visszaemlékezések.

A szöveg gyors áttekintő vizsgálata után mindössze ez a három pont maradt. Akkor ez most azonos?

[Kérek megjegyzéseket, hogy valószínűleg hol értettem félre a szöveget! Több szem többet lát!]

Mithras és Jézus (1)

2011-11-22T18:35:00.001+01:00

Kaptam egy levelet. Ez önmagában nem meglepő, ha az embernek van postafiókja. Ami azonban benne volt, az már meglepett. Segítséget kértek tőlem - eddig rendben is van - Mithras és Jézus hasonlóságának kérdésében.

Bár Harry Potterhez hasonlóan az én hiányos tudásomból is könyvtárakat lehet megtölteni, de megmondom őszintén, soha nem jutott eddig eszembe, hogy ezzel a problémával foglalkozzak. Valahogy nem volt központi kérdés a számomra, bár a történeti Jézus kutatáshoz talán lazán kapcsolódhatott volna.

E levél két kulcsfontosságú idézetet tartalmazott:

"Mithrász a mítosz szerint a téli napfordulókor, az akkori római naptár szerint december 25-én, egy barlangban született. Bölcsőjét őt imádó pásztorok vették körül. Felnőve megölte a termékenységi jelképet jelentő bikát, és ezzel megváltotta az embereket, halhatatlansággal ajándékozva meg őket. Minthogy a bika ugyancsak ő volt más személyben, ezzel saját magát áldozta fel az emberekért. Híveinek beavatását szentelt vízzel való meghintéssel végezték. A hívek rendszeresen részt vettek egy kenyérből, vízből és borból álló vacsorán, amelyen Mithrász utolsó vacsorájára emlékeztek, amit követően istenük napkocsin az égbe szállt." Forrás: Wikipedia.

"Jézus is a jeruzsálemi bevonulás után ért működése csúcspontjára, ahová két szamáron vonult be. Krisztus korában a Nap a Rák csillagképben járt a nyári napforduló idején, azaz ekkor ért évi csúcspontjára, és a csillagkép neve sem rák, hanem Két Szamár volt (erre utal a Rák csillagkép két legfényesebb csillagának latin neve: Asellus Borealis és Asellus Australis, azaz Északi és Déli Szamárka is). Az tehát, hogy Jézus felült két szamárra és mindössze egy hét alatt beteljesítette élete fő művét, az annak csillagászati allegóriája, ahogy más vallásokban a napisten dicsősége csúcspontjára ér." Forrás: Wikipedia. További hivatkozás: Ponori Thewrewk Aurél: A hozzánk legközelebbi csillag.

Mit lehet ilyenkor csinálni? Hogyan lehetne egy ilyen, általam nem ismert témát megközelíteni?

Ebben a bejegyzés-sorozatban szeretném "élőben" bemutatni, hogy hová jutottam a kérdéssel. De nem csupán azt szeretném leírni, hogy mit találtam, hanem azt is, hogy milyen módon kutattam (módszertan!), ugyanis azt gondolom, hogy az általam használni szánt eszközök mindenki számára adottak!

Az első lépések

A legelső dolog, amit ilyenkor megtehetsz: bevallod az igazat, nevezetesen, hogy ezzel a témával még nem foglalkoztál. A levélírótól én időt is kértem - nagyon fontos dolog -, mert így nem szükséges az, hogy elhamarkodott választ adjak egy általam nem körüljárt kérdésben. Mivel számára ez már elég régóta meglévő kérdés, a kutatási idő, amit pluszban ki kell várnia, valószínűleg messze megtérül.

A másik dolog, amit mindenképpen érdemes végiggondolni, az a források kérdése. Minden tiszteletem a Wikipedia szerkesztőinek, de ez nem azt jelenti, hogy az általuk leírt dolgok minden tekintetben helyesek. Mivel nyílt rendszerű fejlesztési módszerük van, bárki (!) szerkesztheti az enciklopédiájukat, így abba hiba is csúszhat.

De ennél sokkal fontosabb a források kérdése tekintetében azt végiggondolni, hogy mit lehet egyáltalán forrásnak nézni egy ilyen helyzetben. Általában is igaz, hogy vannak ún. elsődleges, másodlagos és harmadlagos források. A harmadlagos források tipikusan az összefoglaló enciklopédiák, mint amilyen a Wikipedia is (vagy bármely nyomtatott lexikon). A források hierarchiájában úgy juthatok el minél magasabbra, ha megpróbálok a két nevezett személy (itt most Mithras és Jézus) személyére vonatkozó, minél közelebbi forrásokat felkutatni. A másodlagos források lehetnének olyan összefoglaló művek vagy monográfiák, amelyek velük foglalkoznak. De az elsődleges források jelen esetben azok a vallásos szövegek lennének, amiket elolvasva közelebb kerülhetnénk ennek a vélt vagy valós hasonlóságnak a feldolgozásában.

Még egyszer tehát, forrásokat kell felkutatni, amelyek lehetőleg

elsődlegesek (Jézusnál a Biblia, Mithras esetében a róla szóló vallásos szövegek), ha ez nem megy, akkor
másodlagosak (Jézusról és Mithrasról szóló monográfiák), s végül ha ez sem megy, akkor
harmadlagos források: a lexikonok és enciklopédiák.

Google a barátod...

Talán még a források hierarchiáját sem gondoltam végig rendesen, de egy előzetes keresést már végeztem a Google segítségével. Első kereső kérdésem talán nem meglepő módon a fenti szövegben szereplő "Mitrász" volt. Ez rögtön vissza is adta a harmadlagos forrásnak tekintendő Wikipedia Mitrász szócikkét is. (E mellett pedig számos más oldalt, ami hasonlóképpen fogalmazott a fenti két idézethez.)

Ennek a lapnak az alján találjuk meg a szócikkhez tartozó irodalmi hivatkozásokat, és azt is, amit tulajdonképpen kerestem. Merthogy nagyon nagy mázlim van most. Úgy tűnik, magyar nyelvű monográfiára leltem, ami egyben az elsődleges forrásokat (tehát a vallásos szövegeket) is tartalmazza!

Ez az, amit kerestem:

László Levente – Nagy Levente – Szabó Ádám: Mithras és misztériumai I–II. Szerk. László Levente. Budapest: Kairosz. 2005. ISBN 9789637510052

Kapható még ez a könyv? A Kairosz Kiadó honlapján megtaláltam a könyvet, de nem volt túl informatív. Illetve annyiban igen, hogy most már tudtam, hogy néz ki és pontosan mit is keresek. A könyvtárban, merthogy ez túl drága mulatság lenne...

Bár kinézete alapján rémlik, hogy ezt a könyvet akár az Apológia Kutatóközpont könyvtárából is elkérhetném (ott is van belőle példány), bizonyos megfontolások miatt nem teszem. Marad a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Keresés a katalógusban menüpont, beírom, hogy "mithras" - és már jön is az eredmény. László Levente nevét tartalmazó soron a részletekre kattintva megtudom, hogy hol van belőle példány, méghozzá úgy, hogy mindkét kötetéhez hozzáférjek. S irány a könyvtár!

A kérdéssel kapcsolatos megfontolások

Ezen a szinten sem elégszem meg azzal, hogy majd a könyv, amit beszereztem, mindent megold. A kérdés az, hogy hol lehet ezen az egészen fogást találni, ahonnan elindulva be lehet mutatni azt, hogy a Wikipedián szereplő állítások nem fedik a valóságot?

Mielőtt azonban ezt tenném, felvértezem magam egy kérdéssel, ami védelmül szolgálhat az egész kutatás során. Merthogy mire is vagyok kíváncsi? Arra, hogy nem lopták-e véletlenül az egész Jézus sztorit a Mithras-kultuszból. S mi ez ellen a legjobb védekezés? Végiggondolni azt, hogy mi az, amit Jézusról egészen biztosan tudok.

Jelen esetben amit kerestem, az az 1Tim 3,16:

"Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben."

Az önvédelmi kérdésem így szól: Lehetségesnek tartom-e azt, hogy Isten megjelenjen testben? Hitem szerint igen. Ez azért fontos, mert nem egy kutatás eredményétől függ, hanem az Istenhez kapcsoló bizalom az alapja. És azért is fontos, mert rámutat egy komoly következményre: bármilyen pontosan is bemutatom - jó esetben - a fenti állításokban szereplő tévedéseket, egyszerűen nem várhatom el, hogy pusztán a tények ismerete hitet adjon másoknak. Ez pedig a közlés utáni kudarctól véd.

Ezek után tekintsük át, hogy tulajdonképpen mire is vagyunk kíváncsiak!

Mit állítanak azok, akik Jézus történetében Mithras történetét látják? (érdemes közelebbről megvizsgálni)
Honnan származik ez az állítás, és mi volt az azt először állító előfeltételezése? (tapasztalat, hogy ott van a leglátványosabb hiba)
Mit mondanak Mithrasról az elsődleges források? Alátámasztják-e azokat az állításokat Mithras esetében, amik a fenti állításban megfogalmazódnak?
Ugyanígy: mit állítanak és mit nem állítanak Jézusról a fenti idézetekhez kapcsolódóan az újszövetségi szemtanúk?
Az állítások mely részei bizonyulnak Biblián kívüli állításoknak?
Az egész kérdéskör megvilágítása szempontjából: mit jelent az, hogy valami hasonlít?

Ezt a listát természetesen a kutatás folyamán lehet tovább bővíteni, egyelőre azonban nem szükséges.

Az első válaszok

Az elsődleges források kezelése nélkül is hozzá lehet fogni a kritikai alap megfogalmazásához. Szerintem ebben a rendszerben az egyik leggyengébb láncszem a hasonló fogalma. Ha jól értem az állítást: Mithras és Jézus életével kapcsolatosan leírtak hasonlóak, s ezt a hasonlóságot használjuk fel arra, hogy azt bizonyítsuk: Jézus története tulajdonképpen a Mithras történet ellopott anyaga.

A hasonlóság fogalmának a körüljárása nem is olyan egyszerű. Egyszerű, ha egy jól lehatárolt rendszerben, pl. a geometriában használjuk ezt a kifejezést. De vajon mit jelent két élettörténet viszonylatában? Mivel az élettörténet egy folyamat, annak számos meghatározható pontja lehetséges. Ezeket a pontokat vetjük össze, és bizonyos számú vélt egyezésnél állítjuk azt, hogy a két élettörténet hasonlít.

Talán érezni fogjuk a hasonlóság ilyen értelmű használatának a gyengeségét, ha összehasonlítjuk a geometria hasonlóságával. Akkor mondunk pl. két háromszöget hasonlónak, ha szögei megegyeznek. Világos, érthető.

De mikor mondunk két élettörténetet hasonlónak? Például hasonló lesz-e Jézus és Mithras élettörténet azért, mert mondjuk ugyanazt ették, ugyanabban a birodalomban éltek, ugyanúgy születtek, ugyanúgy vallási kérdésekkel foglalkoztak. Hány ilyen egyezés jelent szükséges és elégséges feltételt, hogy azt mondjuk: Jézus és Mithras története hasonló?

Megfogalmazhatjuk ugyanezt fordítva is. Ha nem csak azt keressük, ami hasonló, hanem azt is, ami különböző. Itt is ugyanúgy elbizonytalanodhatunk: hány különbözőséget kell elviselnie a két élettörténetnek ahhoz, hogy még mindig hasonlónak tartsuk a kettőt?

Mindezt azért fontos végiggondolnunk, mert tkp. itt is egyfajta összeesküvés-elmélettel állunk szemben. Az egyházi hatalom (jelentsen ez most bármit is) elcsűri-csavarja a tényeket, hogy Mithras történetét Jézus történeteként adja el a köznépnek. Az ilyen jellegű állításokkal az az általános baj, hogy

mindig elegendő tényt tud felmutatni ahhoz, hogy az összeesküvés gyanúja (és nem bizonyítása!) fennálljon, de
nem lehet elegendő tényt felmutatni ahhoz, hogy minden kétséget kizáróan cáfoljuk az általa megfogalmazott állításokat.

Másik kérdéssel is szerencsénk van. Mivel a könyvtárból elhoztam a könyvet, kinyitottam, ami rögtön így kezdődik:

"Franz Cumont híres mondata szerint ha a világ valamely különös véletlen folytán nem kereszténnyé, hanem Mithras-hívővé vált volna, az európai kultúra semmivel sem lenne szegényebb - legfeljebb egy kicsit férfiasabb. A mondatba foglalt nyilvánvaló történeti képtelenségtől ... eltekintve, Cumont gondolatának lényege ma is figyelemre méltó: Kr. u. I-IV. századokban virágzó Mithras-misztériumok egy, szinte a kereszténységhez fogható, sokrétű dogmatikai és morális rendszert, bonyolult rituálét, kötött ikonográfiát és szerteágazó - a csillagismerettől a lélektanig terjedő - világmagyarázati ismeretanyagot hoztak létre."

Némi keresgélés után megtaláljuk Cumont-ot a Wikipédián. Ezek szerint a 20. század első felében alkotó archeológus, történész és filológus volt. E szerint értelmezése a fent idézett két bekezdésnek megfelelően a csillagászati értelmezés volt, amit azonban a későbbi tudósok megkérdőjeleztek annak ellenére, hogy az általa elkészített Mithras-forrásokat továbbra is nagyra értékelik.

Szintén ezen az oldalon, a források között találjuk az egyik tudományos kritikusát, aki szintén a csillagképeken keresztül próbálja értelmezni a szövegeket.

Kezd a dolog érdekes lenni...

Buddhizmus a McDonald's-ban

2011-11-21T15:17:00.001+01:00

Jó nagy marha voltam, hogy ide szerveztem ezt a találkozót, de már mindegy. Most, ha belegondolok, rosszabb helyet nem is találhattam volna egy beszélgetéshez, mint a gyorsétterem. Ráadásul akit várok, még csak nem is eszik a hamburgerből: hinduként ez számára elképzelhetetlen lenne.

Shakunthala elég feltűnő jelenség volt, amikor megjelent az étteremben. Nagykabát, világoskék szári és hótaposó. Hiába, valamit csak kell tennie az embernek, ha fázik.

- Szia, és bocsánat, hogy ide szerveztem a találkozót. Azt hiszen nem gondoltam végig teljes egészében.
- Szia! Semmi gond. Én jöttem Magyarországra, nekem kell alkalmazkodnom az itteni viszonyokhoz.
- Ez azt jelenti, hogy bármire meghívhatlak?
- Azt persze nem. Mivel nem tudom, hogy mi készül itt hús címén, inkább valami semlegesebb dolgot választanék. Mondjuk legyen sült burgonya és forró tea. Kicsit áthűltem odakint.

Leültem vele szemben, és elkezdtünk enni. Shakunthala az én szememben lég fura szerzet volt. Hátrahagyva Indiát, idejött, hogy mindenféle tudományos kísérletekben vegyen részt. Ugyanakkor vallását is próbálta tartani a magyarországi viszonyok között.

- Nem okoz nehézséget, hogy hinduként élsz Magyarországon?
- Igazából nem. Eléggé bezárkóztam, így "minimalizálom" azokat az ütközési felületeket, amik arra kényszerítenének, hogy a meggyőződésemmel ellentétesen cselekedjem.
- Akkor külön köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat. Vallási kérdésekről szeretnélek faggatni, mert úgy érzem, itt Európában néhány indiai vallással kapcsolatban mintha nem ugyanazt tartanánk, mint ott, Indiában...
- És mi lenne az?
- Nem tudnám pontosan megfogalmazni... Az az érzésem, mintha az európai közegbe helyezett hinduizmus és buddhizmus nem jelentené ugyanazt, mint hazájában.
- Európai közegbe helyezett hinduizmus? Az meg mi a fene? - kerekedett el a szeme.
- Jó néhányan itt Európában és Magyarországon is hindunak vallják magukat... - kezdtem volna bele a mondókámba, de meglepő módon szinte felháborodottan félbeszakított:
- Micsoda? Hindunak vallják magukat? Ez tényleg furcsa. A hinduizmus nem az a vallás, amiben az emberek valaminek "vallják" magukat. Ez valami nyugati hóbort lehet, de a hinduizmus biztosan nem. A hinduizmusba vagy beleszületsz - vagy kívül rekedsz. Majd egy következő életben talán, ha karmikusan arra a szintre jutottál...
- Hmm. Épp ez a másik, amiről szerettelek volna megkérdezni. Mi itt Európában sokszor hallunk a reinkarnációról, de úgy, mintha egy következő esély lenne arra nézve, hogy ha a jelenlegi életüket elrontják, egy következő életben majd kijavítják azt.

Letette a teáját, és felemelte a kezét. Láttam rajta, hogy valami alapvető érzést kavartam fel benne a reinkarnáció ilyetén értelmezésével.

- Na jó, akkor kezdjük az alapoknál. Tudod, a hinduizmusban és a buddhizmusban a reinkarnáció nem egy második esély, hanem az alapprobléma. Mi ott Indiában szédülünk ettől a "körhintától", ki akarunk szállni belőle. Ez nem egy olyan ringlispíl, amibe még egy kört szeretnél menni.
- Nem? Azt hittem ez jó!
- De nem ám! A karma vastörvénye jutalmaz és büntet. A hinduk valahogy úgy gondolják, hogy aki vagy az egyben jutalom és büntetés is azért, aki korábban voltál. Ebből a helyzetből a hinduizmus szerint a hat ortodox út segít abban, hogy tovább juthass. Ez azonban Európában nem működik. Nem működhet - és azért nem, amit már korábban mondtam. Nincs olyan, hogy hindunak vallod magad. Beleszületsz a kasztrendszerbe, és haladsz tovább.

Valahogy éreztem ezt. Amikor az ember ilyesmit olvas vallásismereti könyvekből, nem igazán akarja elhinni. Hiszen számos olyan guru van itt is, akik épp az ellenkezőjét próbálják elhitetni. S a kasztrendszerről mondottakat is éreztem: Shakunthalát sohasem érinthettem meg. Ami akár természetes is lehetett volna egy korombeli fiatal lánnyal, a két puszi, vagy a kézfogás itt elképzelhetetlen volt. Ha véletlenül egymáshoz értünk, rögtön magára rajzolta az om jelét, hogy a karmikus terheimet még véletlenül se vegye át...

- Ez világos. Akkor Magyarországon a hinduizmus általam ismert formái egyelőre a bohóckodás kategóriájába tartoznak.
- Hát, igen. Kb. ez a McRonald kategóriája a szememben...
- Viszont mi a helyzet a buddhizmussal? Az is ehhez hasonló tévedés?
- Tudnod kell, hogy magam nem vagyok buddhista. De azt is, hogy ez az európai megközelítés, ami a "második esélyről" szól, ez ott is meglehetősen furán hangzik.
- Miért? Mi a buddhizmus célja?
- Talán túl durván hangzik, de ez: egyszer s mindenkorra meghalni.
- Ez azért itt nem lenne olyan népszerű...
- Egy olyan társadalomban, ahol szinte mindent a kényelem és a fogyasztás határoz meg, nem is lehet az. Most, hogy mondod, hogyan értik az európaiak a reinkarnációt, úgy látom a buddhizmust is csupán ennek vetik alá. Ezzel csak igazolják a rosszul megélt életet, hiszen ráérnek... Majd a következő életben rendbe rakják a dolgokat.
- Miben különbözik a buddhizmus ettől a képtől?
- Mondtam már, hogy nem vagyok buddhista, így a forrásaim lehetséges, hogy nem a legmegbízhatóbbak...

Újra kortyolt a teájából. Kérdőn néztem rá, hátha folytatja. S úgy is lett:
- Amit tudnod kell: a hinduizmus és a buddhizmus ugyanazzal a problémával küzd. Szédít minket a reinkarnáció körforgása, és ebből szeretnénk megszabadulni. Buddha (akinek ez nem a neve, hanem a címe, ami annyit tesz: a Felvilágosult) felismerésének az a lényege, hogy a karma törvénye és az ember közé tett egy közbülső okot, ami összekapcsolja őt vele.
- S mi lenne ez?
- A vágy vagy létszomj.
- De miért baj az, ha valakinek vágya vagy létszomja van?
- Azért, mert ha bizonyos dolgokat cselekszik, akkor a karma törvénye ezáltal jutalmazza és bünteti, ami azt jelenti újra meg kell születnie.
- És hogyan tudnak ettől megszabadulni a buddhisták?
- A Buddha által bejárt út lényege, hogy magát ezt a vágyat szüntessük meg. Egy olyan tudatállapot beállítása, amelyben a karma már se nem büntet, se nem jutalmaz. Az embert teljes mértékben kiüresítő állapot ez...
- Miért, a nirvána nem a mennyország?
- De nem ám. Már ha jól értem, hogy a ti keresztény kultúrátokban mit értenek mennyország alatt. Itt semmiféle aktivitás nincsen. Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor egy gyertya az utolsót pislogja, mielőtt véglegesen elalszik...

Elmeredtem azon, amit Shanukthala mondott. Ezek szerint nem is olyan jó dolog a buddhizmus. Persze ez csakis annak a kérdése, hogy hogyan értelmezzük az embert és annak alapproblémáját. Az biztos, hogy itt Magyarországon kevesen érzik tragikusnak a lét körforgását.

- Megmondom, meglep amit mondasz. Szerintem ez már kevésbé lenne vonzó azoknak a "népszerű" buddhistáknak, akiket szép számmal találhatsz ebben az országban.
- Meglehet. De ez a helyzet.
- Hadd kérdezzem meg újra: Ezek szerint a buddhizmusnak az a célja, hogy az ember egyszer s mindenkorra, véglegesen meghaljon?
- Igen.
- Keresztény fogalmakkal ez valami olyasmi, mintha az ember az örök élet helyett az örök és végleges halált szeretné.
- Te mondtad!

Vágó István: Vigyázat, csalók!

2011-11-06T21:04:00.000+01:00

S ha már ezoterika... Vágó István - új könyvének anyagát gyűjtve - ellátogatott Frabatóhoz, hogy jósoltasson magának. Itt feltett néhány érdekes kérdést - és kapott is néhány érdekes választ, íme:

A videó az IndexVideo tulajdona, a könyve pedig a Librinél beszerezhető.

A vallás mint evolúciós előny (2)

2011-11-02T20:00:00.000+01:00

A vallások (ha úgy érted ezt a fogalmat, mint én) más módon is evolúciós előnyt jelentenek. Az előző bejegyzésemhez fűzött megjegyzésében Sytka ezt írta: "gyógyíthatatlanul "homo religiosis"-ek vagyunk". S ha ebben az állításában igaza van, akkor az ember nem tud kibújni vallásos kötődéséből. Akkor sem, ha megpróbálja mindezt tudományos távolságtartással szemlélni és elemezni. Merthogy ahogyan az éhségen sem segít az ember emésztőrendszerének tudományos vizsgálata, úgy a vallásos ember voltunkon sem segít a vallásosságtól való tudományos távolságtartásunk.

Sőt veszélyes lehet.

A vallást ugyanis felcserélik az álvallások, a hitet - na nem a tudás, mint várnánk, hanem - a hiszékenység. S hogy hogyan vezet mindez evolúciós hátrányhoz? Ha szánsz rá 16 percet, Szabó Emília és Schruff Milán kisfilméből megtudhatod...

Összeegyeztethető-e a Halloween a kereszténységgel?

2011-11-01T17:57:00.001+01:00

A kérdésre adott válasz nagyjából attól függ, hogy mit értünk kereszténység és mit értünk halloween alatt. Azt gondolom azonban, hogy nem. Mert ha valaki kellő mélységben érti a kereszténység alapüzenetét és ismeri halloween kelta ünnepének alapjelentését, akkor képtelen lesz koherens világnézetet kialakítani, amennyiben ennek az a célja, hogy a fenti két dolgot ebben egyesítse.

Persze jól megfér ez a kettő egymás mellett, ha valamelyiket (vagy akár mind a kettőt) nem a maga mélységében ismerjük és értjük. Hiszen ha akár a kereszténység, akár a halloween csak a rítusok szintjén gyakorolt, üzenet nélküli cselekménysor, akkor könnyen kaphatunk ellentmondás mentes világnézetet.

Mit kell tudnunk a halloweenről?

Maga az ünnep - ebben a formájában - tudatos szinkretizmus eredménye, ami magában foglalja egyrészről a kelták samain ünnepét, másrészt a rómaiak Pomona-napját és a keresztények minden szentek ünnepét megelőző halottak napját.

A keltáknál a tél beköszöntő ünnepe volt a samain. Ez egy állatáldozatot is tartalmazó, tűzgyújtó főünnep volt, ami azt a célt szolgálta hogy a holtak és a sötétség istenének fogságába kerülő Napistent (Samhaint) és az embereket segítse. Úgy tartották ugyanis, hogy ez a fogságba esés az oka annak, hogy egyre kevesebb ideig süt a Nap. Ezzel párhuzamosan attól is féltek, hogy a holtak összezavarják az élők lelkeit, akik mindenféle gonosz lelkek és állatok képében jelennek meg az embereknek.

Samhain tiszteletére tartott három napos ünnep egyik összetevője éppen ez volt: az emberek is beöltöztek mindenféle állatoknak és holt lelkeknek. A rómaiakkal történt kényszerű találkozáskor új elemekkel bővült ez az ünnep, a holtak emléknapjának elemeivel és a gyümölcsök istennőjének Pomonának a napjával is. (Az istennő neve a latin "pomum" = gyümölcs szóból származik.) Erre tett még rá egy lapáttal III. György pápa: áttette október 31-ére mindenszentek napját, amit korábban az Egyház május 13-án ünnepelt.

A töklámpás története egy Jack nevű részeges fickóhoz kapcsolódik, akiről azt tartják, hogy az ördögtől szélhámosságában azt az ígéretet kapta, hogy nem kerül pokolra. Viszont a mennybe se fogadták be. Azóta viszont Jack a töklámpások fényénél keresi nyugalmát, mivel az ördögtől kapott egy darab izzó szenet a pokolból, amit egy marharépába tett bele lámpásnak.

Nem kell nagyon mélyre menni, hogy meglássuk a különféle szimbólumok jelentését. Az aratásnak/szüretelésnek vége: már csak a tök és a marharépa marad kint a földeken, illetve lassan azok sem. A munkák lassan befejeződnek, hiszen jön a tél. A föld közelében élő - ha tetszik: archaikus - ember ebben lényegesen többet lát meg, mint pusztán azt, hogy betakarították a termést.

A fény kell az élethez - ez kialvóban van, tehát pótoljuk azt a lámpásainkkal. A kihunyó fény emlékeztet az elmúlásra is: minden ember közös sorsa a halál. S mi van odaát? Azt senki sem tudja, de fél annak a rettenetétől, hogy a "túllakók" valamiféle bosszút állnak rajtunk. Ezért ez az ünnep, ami átsegíti a fényt, a Napot, hogy a közelgő tél ellenére ne a sötétségé legyen az utolsó szó...

Az archaikus ember azonban lassan elválik a föld közelségétől, a termékenység ünnepek sorának ezen tagja kikerül az eredeti jelentéséből. Egy újabb "partizás" a fiataloknak, akik beöltözhetnek mindenféle állatfiguráknak, holtak szellemeinek és körbe járhatják a házakat édességet kunyerálva. (Van nekünk is ehhez hasonló két ünnepi cselekedetünk a hagyományunkban: a farsang és a regölés.) Így az eredeti jelentéstől eltávolodva viszont már csak egy jópofa marháskodássá válik maga az ünnep, réges-régen eltávolodva annak eredeti tartalmától.

A halloween haszna

Számomra - és gondolom kortársaim számára - idegen a halloween. Ugyanúgy, ahogy idegen nekem Valentin-nap is. Ennek az az egyszerű oka, hogy a mi kultúránkban nincs beágyazódva. Lehetne, de nincs.

A fiatalok számára, különösen azok számára, akik angolszász hátterű országok misszionáriusaival (vagy csak polgáraival) találkoznak, talán jobban befogadható ez az új, lassan "multikultivá" váló hagyomány.

Jó ez? Abban az értelemben semmiképpen nem, hogy nem a mi kultúránkban gyökerezik. Abban az értelemben sem, hogy teljes mértékben ellenkezik a kereszténység gondolatvilágával az az ünnepkör, amiből a halloween ered. Van viszont egy járulékos haszna, amiről a halloweent üldöző keresztényként el szoktunk feledkezni.

Akár tetszik, akár nem, a szekularizált kultúrában (merthogy nálunk ez van) a kereszténység szubkultúra.Társadalmi szinten egy a lehetséges válaszok közül. Az általunk helyesnek ítélt magatartás viszont magunk köré emelt kulturális falakat, amik éppen azoktól az emberektől választanak el, akik felé szolgálnunk kellene. Merthogy halloween az nem: elutasítjuk annak a tartalmát (és tegyük hozzá, ha ezt nézzük: jogosan).

Viszont idejön egy amerikai misszionárius, aki számára ez kulturálisan elfogadható, és semmi mást nem tesz (hiszen keresztény misszionárius, nem a kelta vallásosságot hirdeti), mint talál egy olyan pontot, ahol érintkezni tud a "partizni" vágyó fiatalokkal. Így a szubkultúránk által elfogadhatatlannak ítélt dolgot arra használja fel, hogy egy mélyebb igazságot adjon át a fiataloknak...

Vajon káros ez?

Felhasznált irodalom:

wikipedia - Halloween szócikk
Bellinger: Nagy valláskalauz, Akadémiai Kiadó, Bp., 1993, Kelta vallás szócikk (230-232. o.)

A súdra kereszténység

2011-10-24T19:36:00.001+02:00

Ki mer itt egyáltalán politizálni? Ebben a bonyolult politikai helyzetben, amikor a twitterező ál-Tömjén Zsoltot is, ha megtalálják a titkosszolgák, minden bizonnyal a terrorelhárítók fogják gumibottal végbéltükrözni.

Nem is Papcsák Ferenc polgármester úr szavaiban szeretnék kételkedni. Még csak abba se nagyon mennék bele, hogy vajon szakmailag mennyire lehet indokolt egy száz fős melegedőből százharminc fős éjszakai szállást csinálni, és telt ház mellé még egy pár tucat embert bekasznizni éjszakára. Ezt ítéljék meg a nálam jobban hozzáértő szociális munkások.

Egy név ütötte meg a fülemet, ami ha három hónappal később ejti ki a polgármester úr, akkor az talán már kimeríti a törvénytelenség kereteit: Myrai Szt. Miklós Keresztény Egyház. Merthogy január elsejétől - az új egyházi törvény értelmében - ez az egyház sem lehet már egyház.

Legfeljebb vallásos egyesület. Vagy ahogy majd az emberek egyszerűen szólítani fogják: szekta.

Komolyan elgondolkoztat: hol vannak ilyenkor a NAGY és TÖRTÉNELMI és EGYHÁZAK hivatalos ellátórendszerei, amelyek hasonló helyzetben, felekezeti hovatartozásuktól mentesen befogadnák ezeket az embereket? Miért van az, hogy néhány tucat ember heroikus küzdelmére alapoz a Zuglói Önkormányzat, ahelyett, hogy a NAGY és TÖRTÉNELMI és EGYHÁZAK valamelyikénél kopogtatna? Vajon szándékos, hogy a társadalom latrináját a törvényi keretekből kirekesztett súdra kereszténységgel tisztíttassák ki - méghozzá puszta kézzel?

Esetleg az ellátó rendszer hiánya miatt a brahmana kereszténység arra készül, hogy ezektől a szerencsétlenektől "einstandolják" majd hajléktalan szállóit/ingyenkonyháját?

Vagy alternatív megoldásként: a hajléktalanok nyugodtan fagyjanak meg - de ne a mi kerületünkben (országunkban?) tegyék???

Hej, te irgalmas samaritánus, mit tettél...

Címváltozás!!!

2011-10-23T13:01:00.001+02:00

A blogom rendszeres olvasói bizonyára felfedezték, hogy címváltozás történt. Az eddigi hitvédelmi blog valláskritikai bloggá vált. Ezzel a címváltoztatással szerettem volna jelezni, hogy ez a blog már nem az a blog annak ellenére, hogy ugyanazon az internetes címen van.

Mit jelent ez a változás?

A legelső és legfontosabb: szeretném magam elhatárolni az Apológia Kutatóközponttól. Fontos itt az ige: elhatárolni és nem elhatárolódni. Ez azt jelenti, hogy a blogon szereplő írásokért semmiféle felelőssége nincs az Apológiának, és magamra nézve sem tartom kötelezőnek az ott megfogalmazott elveket. Ugyanakkor ez nem jelent egyértelmű szembenállást sem: mindenki csinálja a maga dolgát.
Szeretném felhívni a figyelmet: a hitvédelem kihúzása abból a meggyőződésből fakad, hogy a felekezetközi hitvédelem értelmezésem szerint halott. Ez azt jelenti, hogy lehetetlennek tartok egy olyan konszenzust, ami alapján egy protestáns felekezetköziség elérhető, ami alapján bármiféle hitvédelmi tevékenység lefolytatható lenne.
Korábban sem volt fontos a felekezeti hovatartozásom, de mivel elő-elő jött egy-egy kérdésben, ezért ebből a szempontból szeretném hangsúlyozni, hogy a Golgota Keresztény Gyülekezettel gyakorlatilag minden kapcsolatom megszakadt. Az utolsó, a vezetőség felé megírt e-mailem dátuma - épp tegnap találtam rá - 2010. december 5. volt, amiben így fogalmaztam: "A magam részéről a Golgotában eltöltött szolgálatokat és jelenlétemet befejezettnek tekintem."
A vallás kifejezést meglehetősen tágan értelmezem a blogban. Elsősorban talán fenomenológiai megfontolások alapján. Bár lehet, hogy helyesebb volna inkább világnézeti kritikáról beszélni, hiszen a vallások közé sorolom az alapvetően nem vallásos színezetű nézeteket (így az ateizmust és agnoszticizmust) is.
A kritika számomra nem a kritizálást jelenti. A pesti vicc szerint a kritikus és a nőgyógyász ott keresi a bajt, ahol más az örömöt. Nem, nem erről van szó, hanem mint módszertant jelöli: rákérdezek, szétszedem, újra összerakom. Ez tehát alapvetően módszertani hozzáállást fog tükrözni, és nem lelki attitűdöt.
Az attitűdről: nem véletlenül írtam korábban: érdesebb, élesebb, cinikusabb. Mivel nem kötnek azok a felekezeti/felekezetközi keretek, így az eddiginél is erőteljesebb módon fogok megszólalni. Akit ez zavar, bocs - és olvassa el a címsort!

Van kérdés?

Két idézet Dosztojevszkijtől

2011-10-23T12:28:00.002+02:00

"El kell mondanom magamról, hogy századom gyermeke vagyok, a hitetlenség és kételkedés szülötte mindmáig, sőt (tudom) egészen koporsóm lezártáig. Iszonyú kínokkal járt és jár bennem a hitnek ez a szomjúhozása, amely annál erősebb a lelkemben, minél több ellenvetésem van. És mégis; az Isten olykor küld nekem egy-egy percet, amelyekben teljesen nyugodt vagyok; ezekben a percekben szeretek, és úgy érzem, hogy mások is szeretnek; ezekben a percekben állítottam össze magamban a hit szimbólumát, amelyben számomra minden világos és szent. Ez a szimbólum igen egyszerű: hinni kell abban, hogy nincs semmi, ami Krisztusnál szebb, mélyebb, rokonszenvesebb, ésszerűbb, hősiesebb és tökéletesebb lenne. És nemcsak hogy nincs, de féltékeny szeretettel mondom magamnak, hogy nem is lehet. Mi több: ha valaki bizonyítaná, hogy Krisztus nem tartozik az igazsághoz, és valóban úgy lenne, hogy az igazság Krisztuson kívül van, én akkor is inkább Krisztussal maradnék, mintsem az igazsággal." (Dosztojevszkij levele Fonvizinának, idézi Bakcsi György: Dosztojevszkij, Gondolat, Budapest, 1970, 212-213. o.)

"Sokan gondolják, hogy elegendő, ha hiszünk a krisztusi erkölcsben, és már keresztények vagyunk. De nem a krisztusi erkölcs, nem a krisztusi tanítás menti meg a világot, hanem az abba vetett hit, hogy testté vált az Ige. Ez a hit nem csupán a krisztusi tanítás magasabbrendűségének értelmi elismerése, hanem közvetlen vonzódás is hozzá. Éppen abban kell hinni, hogy az emberiség legvégső eszméje a testté vált Szó, a megtestesült Isten." (Az Ördögök c. regényének jegyzeteiben, idézi Bakcsi i.m., 213-214. o.)

167 éve nem történt...

2011-10-22T11:24:00.001+02:00

Ünnepnap a mai. Éppen 167 évvel ezelőtt nem történt semmi. És mivel a mai nap szombat - még együtt is ünneplek azokkal, akik szerint mégis...

Nyugi, nem ittam a kelleténél többet ma reggel, mindjárt megmagyarázom!

Paraszt Bibliával

William Miller egyszerű paraszt volt még akkor is, ha Amerikában ezt úgy hívják: farmer. Abból a suk-süközős fajtából, aki sokszor saját nyelvének alapelemeivel sem volt tisztában.

Na, ennek az embernek a kezébe került egy King James fordítású Biblia a benne levő kereszthivatkozásokkal és konkordanciával. Valószínűleg a fő szöveget a maga sodrában nem találta elég érdekesnek: tele volt "valával", "czimbalommal" és "evangyéliommal". E helyett a Biblia egy speciális olvasatát kezdte el sztárolni: pattogjunk ide-oda igeversről igeversre, hátha találunk benne valami érdekeset, és újat.

[Zárójelben: Ha valami fantasztikusan újat találtál a Bibliában, amit az Egyház eddig nem tanított, akkor valószínűleg rátaláltál egy meglehetősen régi eretnekségre, amit az Egyház esetleg már 1600 éve megrágott és kiköpött.]

Szóval parasztunk addig csavargatta a Bibliát, míg kihozta belőle: Jézus Krisztus 1843-ban visszajön.

Közismert, de nem eléggé hangsúlyozott tény: erről egyvalakit nem értesítettek: Jézust. Így a vélelmezett találkozó elmaradt.

Emberünk ötletét egy kicsit tovább fejlesztették, és egy másik okostojás, bizonyos Samuel S. Snow a Mt 25-ben szereplő 10 szűz példázatából "kihozta", hogy Miller egy picit elszámította magát, Jézus Krisztus visszajövetelének egészen biztos időpontja: 1844. október 22...

Lehet a Biblia időbelinek ítélt kijelentéseit komolyan venni. De semmiféle titokzatos kijelentés nem volt abban a nyílt üzenetben, amit Jézus Krisztus éppen a nagy apokaliptikus beszédnek is elhíresült (Mt 24-25. fej. és párhuzamosai) üzenetében többször is elmondott:

"Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül." (Mt 24,36, de vö. még pl. 44., 50. vers, vagy közvetlenül az említett példázatot záró 25,13!)

Ilyen helyzetben komolyan elgondolkodik az ember: tényleg szükséges-e biztosítani a laikusoknak azt a szabadságot, hogy a Bibliát szabadon (= ész nélkül!) értelmezzék? Nem, most nem arról beszélek, hogy ne lenne jogod arra, hogy felvértezd magad az efféle parasztok tévtanai ellen bibliaismereteddel. Hanem arra: vajon van-e jogunk a régi eretnekségeket - tudatlanságunk okán - újra és újra feléleszteni az Egyházban?

Szent Kloáka

Visszatérve a 167 évvel ezelőtti eseményekhez: mielőtt azt gondolnád, hogy a nap elmúltával a második csalódást megélők beismerték volna tévedésüket, újabb kalandokba keveredtek.

Az első ilyen kalandor egy bizonyos Hiram Edson az átvirrasztott és keserű csalódással telt éjszaka után - valószínűleg a habos kakaónak köszönhetően - látomást látott a learatott kukoricatábla kellős közepén. Tényleg történt valami, aminek egyelőre egyedül ő a szemtanúja: a Mennyei Szentélyben Jézus Krisztus ezen a napon ment be a Szentek Szentjébe. Zsúrkocsin.

Hamarosan ez lesz a csipet-csapat bibliatanulmányozásának középpontja, és tényleg sikerül úgy egymás mellé rakosgatniuk az igeverseket, hogy a kereszténység legközpontibb üzenetét sikerül szétbombázniuk az időpont sikeres védelmezése mellett. Merthogy - állítják mai napig is - Jézus Krisztus nem törölte el véráldozatával a kereszten a bűnöket, hanem azon a napon kezdte meg...

De ki fogja ezt így elhinni? Lesz-e valamiféle "mennyei" segítségünk, amely a helyes útra rámondja az ÁMEN-t!??

A szabadon választott őrültek háza vallásszociológiai szempontból mindenképpen hozza az eredményt egy bizonyos Ellen Harmon (Később: Ellen Gould White) személyében. Sorsa valami ilyesmire predestinálja: 9 éves korában fejbe kólintják egy fél téglányi kővel, aminek következtében hetekig kómában fekszik és agysérülést szenved. Ez a tönkrement idegrendszerű ifjú leány is hatása alá kerül a Jézust időpontra visszavárók lelkes csapatának, ő is megéli a csalódásokat. A maradókra (ők így hívják: maradék) nehezedő pszichológiai/szociológiai nyomás meg is teszi a hatását, s az ifjú hölgy látomásokat kezd látni.

S ezzel meg is születik a Szent Kloáka intézménye (ők Prófétaság Lelkének hívják), amely arra hívatott, hogy a mások által fércmunkában összetákolt álteológiát álmokkal és látomásokkal megerősítse.

Persze az ő olvasatukban ez az értelmezés nem más, mint tisztátalan kézzel illettem Szent Tehenük fenekének lukát. Csak egy példát hoznék a sok közül, hogy hogyan hamisítja meg saját történetét ez a csatorna:

"Az apostolok kora óta támad nagy vallási megmozdulások közül egyik sem volt mentesebb az emberi hibáktól és sátáni mesterkedésektől, mint az 1844. évi őszi mozgalom. A mozgalomnak azok a résztvevői, akik erősen álltak az igazság talapzatán, még most, hosszú évek múltán is érzik annak az áldott munkának a szent befolyását, és tanúsítják, hogy az Istentől volt. " [Ellen G. White: Nagy Küzdelem (GC, 401. o.)]

Ez a mozgalom lett volna az emberi hibáktól a "legmentesebb"?

A legalapvetőbb szövegértelmezési szabályokat félrelökve a szövegkörnyezetéből kiragadva értelmezték (és mind a mai napig értelmezik) a Bibliát.
Semmibe vették Jézus Krisztus intését az Ő visszajövetelével kapcsolatban. (Szvsz. ez a legsúlyosabb)
Tévesen határozták meg Jézus Krisztus visszajövetelének idejét 1843-ra, majd 1844. október 22-re is.
Saját értelmezésük szerint is tévesen határozták meg magát az eseményt is e mozgalom vezetői.
S végül, de nem utolsósorban: létrehoztak egy olyan intézményt, a Szent Kloákát, ami tévedéseiket "mennyei látomásokkal, álmokkal" (= elmebetegséggel) igazolja.

Szóval, ez történt/nem történt 167 éve. Ami szomorú a történetben az az, hogy újra rászabadították az Egyházra és a világra az efféle félőrülteket. Mert adventizmus nélkül nincsenek se hetednapi adventisták, se Jehova Tanúi és Harold Camping és más hasonló őrültek se.

Ami viszont ünneplésre méltó: nem szükségszerűen kell Isten eme állatkertjében ketrecek mögött élned. Csak ismerd meg a történetüket és ha lehetőséged van, a Bibliát is!

A vallás mint evolúciós előny

2011-10-21T09:53:00.001+02:00

Az ateistákkal folytatott polémiában a vallással kapcsolatban a két legmarkánsabb ellenérv általában ez:

hatalmi visszaélések, amelyek egészen a másik ember szándékos elpusztításáig is mehetnek (az Egyházban főként az inkvizíciót, míg az iszlám kapcsán a terrorizmust emlegetik);
lelki visszaélések, ami miatt a vallásos emberek léte/élete rosszabb körülmények között zajlik, mint egy vallás nélküli világban lehetne.

Az elfogulatlan pszichológiai kutatás - úgy tűnik - az utóbbi időben kezdi felfedezni a vallások pozitív hatásait is. Az alaptankönyvnek számító Atkinson - Hilgard: Pszichológia (Osiris Kiadó, Budapest, több kiadásban, nekem 2005 van meg) 551. oldalán egy rövid kis elemzést olvashatunk "Segíti-e a vallás az egészség megőrzését?" címmel.

Az elemzés szerint a legújabb kutatások nem támasztják alá a második pontban megfogalmazott hiedelmet, ami szerint valamiféle "elnyomó" rendszerrel lenne dolgunk. Bár általánosságban meglehetősen nehéz erről beszélni (pl. destruktivitás a vallásosság bizonyos részeire ugyanúgy jellemző lehet, mint más világnézeteké), de a kutatók úgy tapasztalták a vallásos emberek

általában egészségesebbek, mint a nem vallásosak,
általában jobb fizikai állapotban vannak, mint a nem vallásosak,
az életmód szigorúbb szabályozása mellett kevésbé jelennek meg az önpusztító életviteli stratégiák/gyakorlatok,
lelkileg egészségesebbek, a problémákkal való hatékonyabb szembenézést segíti elő a vallásuk/hitük.

Az ilyen célzatú kutatások még meglehetősen gyerekcipőben járnak, és általában a zsidó-keresztény vallásokat érintik, így az általános végkövetkeztetések tekintetében még igen messze állunk. Arra mindenképpen jók viszont ezek az eredmények, hogy felszámoljuk a vallások egyértelmű káráról szóló tévképzeteket.

Sőt, ha igazak ezek a kutatási eredmények, még azt is meg lehet kockáztatni, hogy a végén az is kiderülhet, hogy a vallások tulajdonképpen evolúciós előnyt jelentenek a nem vallásos világnézeteket vallókhoz képest. Úgy tűnik, segítik a hívő embereket a mindennapokban megélt tapasztalatok olyan átértelmezésében, amelyeknek valamiféle végső valóságra való vetítésével az önmagában értelmetlennek tűnő/fájdalmas dolgokat egy nagyobb rendszerben érthetőnek s ezáltal elviselhetőnek élik meg.

Ami pedig a túlélést segíti, azt az evolúció-elméletben így hívják: evolúciós előny.

Újraindul...

2011-10-19T12:58:00.000+02:00

Közkívánatra.
Érdesebb...
Élesebb...
Kritikusabb...
Cinikusabb...

The Show Must Go On!

2011-01-19T21:33:00.000+01:00

http://propedeutika-bratan.blogspot.com/

Száz szónak is egy a vége...

2010-12-13T14:37:00.000+01:00

Akik egy picit is értő módon olvasták a blogomat, azok már az előző hozzászólás alkalmával is megérezhették: be fogom fejezni a blogomat. Azt gondolom, nem tartozom senkinek sem magyarázattal ezért. Mégis szeretném, ha nem csupán találgatásokra lennének hagyatva blogom olvasói.

Személyes indokok

Talán már postaládájukban van az Apológia Alapítvány támogatóinak és kurátorainak az Alapítvány legutóbbi hírlevele. És talán nem árulok el titkot, ha jelzem: személyi változások történtek házunk táján.

"Ami a Kutatóközpontot illeti, Vera, akit Alapítványunk dizájnerként és kutatóasszisztensként alkalmazott, január 1-től megválik tőlünk. Nagyon hálásak vagyunk Istennek az együtt töltött évekért és a közös szolgálatokért, de úgy néz ki, itt az ideje a váltásnak. Vera és János életére Isten áldását kívánjuk!" (A Hírlevélből)

A hír engem nem lepett meg, hiszen az elmúlt félévben érlelődött. Vera döntését nem kívántam/kívánom befolyásolni, jelen helyzetben csak elfogadni tudom. Ez a döntése azt is jelenti, hogy a közeljövőben átrendeződik a hitvédelemmel kapcsolatos hozzáállásom már csak annál az egyszerű oknál fogva is, hogy a továbbiakban nem támaszkodhatom Verára ugyanúgy, mint azelőtt.

A hitvédelmi "pedagógiám" kudarca

És mint minden új határhelyzetben, most is át kellett tekintenem az egészhez való viszonyomat.

Sajnos, rá kellett jönnöm: kudarcot vallottam. Ennek hátterében alapvetően három dolog állt:

Az általam kritika alá vont rendszerek képviselői nem értették meg a kritikát. (Különösképpen vonatkozik ez az adventistákra.) Nem azt várom el, hogy egyet értsenek velem, de azt mindenképpen, hogy megértsék, mire vonatkozik a kritika. A visszajelzések - sajnos - nem ezt igazolták vissza. Úgy tűnik, ilyen vitapartnereket érdemeltem. (Jó hír adventistáknak: most egy jó ideig biztosan nem foglalkozom az adventizmussal. Túl sok időm ment el ezzel a nyilvánvaló szamársággal.)
Az általam védeni gondolt rendszeren belüliek hozzáállását sem gondolkodásra, hanem tunyaságra serkentettem. Mindennapossá vált az a tapasztalatom, hogy a tudásomat nem arra használták fel a keresztények, hogy tovább gondolkozzanak, hanem egyfajta "hitvédelmi csendőrségként" kívánták látni és használni a szolgálatomat. Majd az "apológiások" megmondják, hogy mi a helyes. Mostantól kezdve egyértelmű álláspontom: egy frászt! Ha nem tanulsz meg gondolkozni, az legyen a Te bajod, Te látod kárát!
Az általam végzett szolgálat kedvezményezettei nem csak azok a csóró egyetemisták voltak, akik miatt a szolgálatunk ingyenes. Sajnálatos módon láttam, hogy nekem mennyi erőmbe (idő, pénz) kerül egy-egy téma átkutatása, és azt is, hogy az így létrejött anyagokat/előadásokat milyen gátlás nélkül használják fel anyagi ellenszolgáltatás nélkül az egyházak/gyülekezetek. A magyarországi hitvédelem - úgy gondolom - nekem anyagi szempontból nem lehet fontosabb, mint azoknak az egyházaknak, egyházi szervezeteknek, akiket védünk.

A politikai helyzet

Ennél a pontnál különösen szeretném kiemelni, hogy ez egy blog, és nem az Apológia Kutatóközpont, sem az Apológia Alapítvány hivatalos állásfoglalása. Aki a Kutatóközpont álláspontjára kíváncsi, keresse Szalai Andrást, aki pedig az Alapítványéra, keresse az Alapítvány Kuratóriumának Elnökét!

Úgy ítélem meg, hogy a jelenlegi politikai helyzet alapvetően fenyegeti a felekezetközi hitvédelem korrekt folytatását. Ennek az indokai:

Az egyházak jogállását meg kívánja változtatni a hatalmi politika. Tudomásom szerint ezt az Alkotmány és a hozzá kapcsolódó, az egyházakról szóló törvény módosításával kívánják elérni. A terv az, hogy egyházi státust a minimum 10.000 fővel és legalább 1980-ig visszamenő múlttal rendelkező egyházak kaphassák meg az egyházi jogi státust. Bármi lesz is a vége a döntésnek, úgy látom, ez gondot okoz az Apológiának, és a korrekt hitvédelemnek.

Egyrészről azzal, hogy az Alapítvány és a Kutatóközpont által "hitvédett" egyházak egy része megmaradna jogi értelemben vett egyháznak, míg másik része fél-legális helyzetbe kényszerülne. Nem hiszem, hogy hosszú távon kezelhető ez a helyzet. A történelmi egyházak esetleges túlsúlya olyan hangsúlyeltolódásokat okozhat a Kutatóközpont munkájában, amiben én már biztosan nem vagyok partner.
Másrészről azzal, hogy az Alapítvány és Kutatóközpont által kritikának alávett, jelenleg az esetek jó részében jogi egyházi státusú szervezetek egyértelműen elvesztik egyházi státusukat. Ezzel az a furcsa helyzet alakul ki, hogy esetleg a hatalmi nyomás mentén tevékenykedik a Kutatóközpont. Innentől kezdve tényleg védhetetlenné válik az Apológia "eretneküldözése" vád, hiszen hátrányos jogi helyzetű szervezeteket kritizál.

A sajtószabadságról szóló rendelkezések hatalmi megváltoztatása szintén ellehetetleníti a közvetlen munkát. A "kiegyensúlyozott közlés" címszava alá nehezen tudom beilleszteni akárcsak ezt a blogot. Mert mi értelme van egy kritikai oldalnak akkor, ha mindkét felet itt is meg kell jeleníteni? Mi értelme van valamiről egyszerre azt állítani, hogy ellentmond a kereszténységnek - és ugyanakkor azt is, hogy nem mond ellent a neki?? Jelen helyzetben úgy látom, hogy fontosabb azért küzdeni, hogy egy tévtanítást közölni lehessen, mint azért, hogy ezt kritika alá vonhassam! Így ma, a szólás szabadságáért természetes partnereimnek tekintem azokat a szervezeteket is, amelyeket egy alapvetően demokratikus rendszerben a másik oldalon álló kritika alá vonandó vitapartnerként kezelnék.

Milyen politikai viszonyokat képzelek?

A jelenleg rajzolódó nem jó, de akkor milyen politikai viszonyokat képzelek, aminek a keretei között korrekt módon folytatható lenne az általam is művelt felekezetközi hitvédelem? Íme:

Az állam és az egyház teljes és végleges szétválasztása.

Az állam semmilyen mértékben ne támogassa az egyházakat, semmilyen jogcím alatt. Ez különösen azért fontos, mert a jelenlegi helyzet hátterében állítólag az áll, hogy a korlátozásra a "biznisz-egyházak" miatt van szükség. Ezen belül:

Szüntessék meg a hitéleti támogatás minden formáját! Így mondják fel a vatikáni megállapodást és az összes történelmi egyházzal alkotott különmegállapodást.
Az egyházakat tartsák el a hívek!
Szüntessék meg a hitéleti képzés államilag támogatott formáját! (Magyarán: a teológiai főiskolák ne kaphassanak semmilyen állami támogatást - vagy hagyják meg a jelenlegi rendszert, és mindenkit lehessen támogatni megfelelő szintű akkreditáció mellett.)
Az 1%-os támogatást vagy szüntessék meg teljesen, vagy hagyják meg a már bejegyzett egyházak és a jelenlegi jogszabályi feltételeknek eleget tevő egyházak támogatását!
Szüntessék meg az összes egyházi karitatív tevékenység támogatását! Csak és kizárólag azok a szervezetek (legyenek akár egyháziak, akár alapítványiak) indíthassanak karitatív és egészségügyi szolgálatokat, ahol az ehhez szükséges tőkét felmutatják! (Vagy hagyják meg a jelenlegi rendszert, és mindenki, korlátozás nélkül hozzájuthasson a támogatáshoz, egyházi jogi státusától függetlenül.)
Szüntessék meg az összes egyházi iskola támogatását! Csak azok az iskolák működhessenek, akik fel tudják mutatni azokat az anyagi és humán erőforrásokat, amelyek alapján működtetni lehet azokat. (Vagy ne tegyenek különbséget az egyházi jogi státust élvező és nem élvező egyházak között!)
Az egyházi iskolákban is ugyanaz a standard tananyag legyen, mint a nem egyházi iskolákban. (Például a fundamentalista evolúció-ellenes irányzat ne kerülhessen be még az egyházi iskolák természettudományos tananyagába sem, mert hátrányt jelent az ott tanuló diákokra nézve.)

Az egyházak felett ne őrködjön az állam! Őrködjenek az állampolgárok - és őrködjenek ők egymás felett! Ez így olcsóbb és hatékonyabb - és igazságosabb. Bűnügyek esetében pedig tegyék meg a megfelelő büntetőjogi feljelentéseket.

A véleménynyilvánítás teljes szabadsága.

Az állam semmilyen mértékben ne korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát!
Az állam ne akarjon bíró lenni teológiai kérdésekben. (Hagyja ezt a teológusokra, apologétákra!)
Jogot az általunk kritika alá vont egyházaknak/szervezeteknek is: legyen joguk álláspontjuk kifejtésére, még ha nem kiegyensúlyozott, akkor is!

Újból szeretném kiemelni: ez az állásfoglalás nem az Apológia Kutatóközpont és nem az Apológiai Alapítvány álláspontja. Aki erre kíváncsi keresse az illetékeseket. A hozzászólásokat ez év végéig ideiglenesen megnyitom, utána pedig lezárom a blogot.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Ákos - Búcsúdal / Valami véget ért

2010-11-22T22:30:00.000+01:00

A létige csalafintasága

2010-11-04T18:33:00.000+01:00

Legelső angoltanárnőm poénja volt - amit akkor kevésbé jó tanulóként persze nem értettem -, hogy figyeljünk oda a mondat "ízére"!

Magyar nyelvi tapasztalatok alapján tényleg szükség is van rá, hogy egy kicsit jobban odafigyeljünk, hiszen magyarul sokszor nem tesszük ki a létigét - szemben jó néhány más nyelvvel.

Pedig jó volna végiggondolni, hogy mit jelent a következő kifejezés:

(0) "Isten létezik/van."

A létige sajátos csalafintaságára - tudniillik, hogy más-más helyzetekben teljesen mást is jelenthet - már Mill, Frege és Russel is rámutatott. A mai filozófiakönyvek, ha fontosnak tartják ezt a kérdést, általában a következő létigehasználatokat sorolnak fel:

verikatív mód;
konnektív/kopulatív mód - két újabb területtel:

azonosságot kifejezve, vagy
predikatív módon - azaz valamit állítva; és

egzisztenciális/létezési állítási mód.

Verikatív módú létigehasználat lehet például az az eset, ha valaki egy ismerősével együtt olvassa a blogomat és megjegyzi: "Brátán már megint valami ismeretelméleti dologgal baromkodik!" - mire a társa:

(1) "Úgy van!"

- kiált fel. Ebben az esetben a van létige verikatív módon van használva. És talán igaza is van :)

A konnektív/kopulatív módú használatban két alany/tárgy között alakít ki kapcsolatot. Például:

(2) "John Klári férje."

A magyar nyelv "elnyeli" a létigét, de egy kis "magyartalansággal" így is leírhatjuk a mondatot:

(2a) "John (van) Klári férje."

S talán nem meglepő, hogy a konnektív/kopulatív módú használaton belül ez a fajta használat egyben azonosságot is kifejez, lévén, hogy John és Klári férje ugyanaz a személy. (És ezúton is üdvözlöm őket, mint a blogom rendszeres olvasóit, a messzi Amerikában!)

Ha az ifjú feleséget kihagyom ebből a mondatból, akkor így változik meg:

(3) "John (van) férj."

A létigének ez a használata a predikatív, ugyanis egy állítmányt (predikátum, jelen esetben: férj) kapcsol egy adott személyhez.

A legutolsó használati mód az, amit a (0) példamondatban használtunk - és amit egzisztenciális/létezési állítási módként jelölünk a létigével. Az "Isten létezik/van." állítással tehát nem teszünk egyebet, csak létezését állítjuk, tulajdonságait tulajdonképpen nem. Legfeljebb bennefoglalt módon...

Mikor igazolt egy hit? (2)

2010-11-03T15:50:00.000+01:00

Mi a tudás?

Mielőtt belekezdenék Gettier: Lehet-e a tudás igazolt hit? c. tanulmányának az ismertetésébe, először talán azt nézzük meg, hogy mi a tudás? Forrai Gábor bevezető tanulmányában háromféle tudást különböztet meg (i.m. 8. o.):

ismertség - azaz az a fajta tudás, hogy valaki valamit vagy valakit közvetlen kapcsolat révén ismer (pl. valaki ismer engem);
gyakorlati tudás, képesség - azaz egy adott dolog elvégzéséhez szükséges tudás (pl. tud főzni, képes tanulni stb.);
propozícionális tudás - ahol a tudás tárgya egy adott kijelentés (pl. tudom, hogy Magyarország fővárosa Budapest);

Az ismeretelmélet ezzel az utolsó, propozícionális tudással foglalkozik elsősorban. Gettier cikkében is ezt a tudást boncolgatja, és arra mutat rá, hogy bizony úgy tűnik, nem megalapozottan tudjuk azt, amit tudni vélünk. Így kezdi mondanivalóját:

A formula

"Az utóbbi években (megj: a cikke 1963-ban jelent meg) többen is kísérletet tettek azoknak a szükséges és elégséges feltételeknek a meghatározására, amelyek teljesülése esetén valaki tud valamilyen adott kijelentést. E kísérletek gyakran öltöttek az alábbihoz hasonló formát:
(a)     S tudja, hogy P akkor és csak akkor, ha
         (i)      P igaz,
         (ii)     S azt hiszi, hogy P, és
         (iii)    S igazoltan hiszi azt, hogy P." (i. m. 31. o.)

Úgy érzem, blogom olvasottsága ezen a ponton a nullára fog csökkenni, ha meg nem magyarázom, hogy ez pontosan mit jelent. Az S helyébe egy adott személy és P helyébe pedig egy adott állítás helyettesítendő be, pl. így:

(b)     János tudja, hogy Isten létezik akkor és csak akkor, ha
         (i)      "Isten létezik" igaz,
         (ii)     János azt hiszi, hogy Isten létezik, és
         (iii)    János igazoltan hiszi azt, hogy Isten létezik.

Milyen szép is lenne, ha a cikknek a célja az lenne, hogy ezen állítások valóban bizonyítékul szolgálnának egy adott tudáshoz! Gettier két példán keresztül éppen amellett érvel, hogy ez nem elégíti ki az elégségességet!

Az első példa: kizáró esetek ÉS ugyanaz a tulajdonság

Gettier példájában két férfi, egy bizonyos Jones és Smith pályázik meg egy álláshelyet. Belátható, hogy ők kizáró esetek: vagy az egyik, vagy a másik nyeri el az állást. Smith egy erős bizonyítékkal rendelkezik a következő állítást illetően:

(c) "Jones fogja megkapni az állást, és Jonesnak tíz érme van a zsebében" (i.m. 32. o.)

Mielőtt tovább mennék a gondolatkísérletben szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az ÉS szó két tagmondatot köt össze. Az ÉS olyan logikai műveletre utal, ami a két tagmondatot úgy kapcsolja össze, hogy az így kapott kijelentés (összetett mondat) akkor és csak akkor lesz igaz, ha mind a két tagmondat igaz.

Példánknál maradva

(ci) "Jones fogja megkapni az állást"
(cii) "Jonesnak tíz érme van a zsebében"

négy esetet ölel fel az ÉS logikai kapcsolat segítségével:

(I) (ci) = hamis ÉS (cii) = hamis => az állítás HAMIS;
(II) (ci) = igaz ÉS (cii) = hamis => az állítás HAMIS;
(III) (ci) = hamis ÉS (cii) = igaz => az állítás HAMIS;
(IV) (ci) = igaz ÉS (cii) = igaz => az állítás IGAZ.

A példa szerint Smith folyosói pletykából tudja, hogy Jones kapja az állást, és mivel előzőleg megszámolta, azt is tudja, hogy 10 db érme van a zsebében. Igazoltan hiszi-e Smith a következő állítást?

(d) "Annak, aki meg fogja kapni az állást tíz érme van a zsebében."

Az (a)-ban levezetett formula szerint:

     "(i) (d) igaz;
      (ii) Smith azt hiszi, hogy (d) igaz, és
      (iii) Smith igazoltan hiszi, hogy (d) igaz." (i.m. 32. o. - átszámozva)

Szóval, igazoltan hiszi-e Smith a (d) állítást?

Gettier szerint nem, hiszen elképzelhető olyan eset, hogy amíg (d) igaz, addig Smith tudása téves. Ez akkor következik be, ha Smith zsebében is tíz érme van, csak nem tud róla. Smith tudása ebben az esetben nem megalapozott.

Nem lenne hitvédelmi blog ez, ha most nem csavarnánk rajta egyet. Vegyünk egy mindennapi tapasztalatot: a gonoszság létezik a világban. Vajon ez az állítás elegendő bizonyíték arra, hogy kizárjuk Isten létezését?

A két teljesen egymásnak ellentmondó állítás így szól:

(e) Isten nem létezik ÉS gonoszság van a világban.
(f) Isten létezik ÉS gonoszság van a világban.

Gettier nyomán ez a kérdés nem dönthető el. Nem tudhatjuk megalapozottan sem az (e) sem az (f) állításról, hogy melyik igaz. A világban levő gonoszság azért nem zárhatja ki Isten létezését, mert nem tartalmazza a fenti két állítás a teljes problémakört, így azt az esetet sem, hogy valami történt a világgal.

A világban levő gonoszság elvileg utalhat egy megszemélyesíthető Gonosz létezésére, de mivel ez manapság nem "trendi", így inkább annak a lehetőségét szokták elutasítani, hogy Isten is létezhet. (Pedig a Gonosz létezése tökéletesen magyarázná a gonoszság világbeli létezését, és a teizmus koherens maradna!)

A második példa: biztosnak látszó eset VAGY vak véletlen

Gettier második példájában is Smith lesz a tévesen tudó. Ismeretei szerint erős bizonyítékkal rendelkezik arra nézve, hogy

(g) "Jonesnak Fordja van" (i.m. 32. o.).

Gondolja mindezt azért, mert már többször látta, hogy beszállt egy Fordba, mindig volt kocsija - és mindig Fordja. Namármost a következő állításokat is megfogalmazhatja három kiválasztott földrajzi névvel:

"(j) Jonesnak Fordja van, vagy Brown Bostonban van.
(k) Jonesnak Fordja van, vagy Brown Barcelonában van.
(l) Jonesnak Fordja van, vagy Brown Breszt-Litovszkban van." (i.m. 33. o.)

Akkor most egy másik logikai kitérő a VAGY szócska kapcsán. A logikában ha két tagmondatot VAGY szóval kötünk össze, az így kapott kijelentés akkor és csak akkor igaz, ha legalább az egyik kijelentés igaz.

Visszatérve a korábbi példa tagmondataira:

(ci) "Jones fogja megkapni az állást"
(cii) "Jonesnak tíz érme van a zsebében"

négy esetet ölel fel az VAGY logikai kapcsolat segítségével:

(I) (ci) = hamis VAGY (cii) = hamis => az állítás HAMIS;
(II) (ci) = igaz VAGY (cii) = hamis => az állítás IGAZ;
(III) (ci) = hamis VAGY (cii) = igaz => az állítás IGAZ;
(IV) (ci) = igaz VAGY (cii) = igaz => az állítás IGAZ.

Ennek ismeretében azt állíthatnánk, hogy Smith megalapozottan tudja pl. (k) állítás igaz. Hiszen előzetes ismeretei szerint a (j)-(l) mondatok első tagmondata igaz, és a VAGY kapcsolat miatt a második felében teljesen mindegy, hogy mi szerepel.

Gettier rámutat arra, hogy az (a)-ban megfogalmazott formulázás helyessége mellett is téves az a konklúzió, hogy Smith megalapozottan tudja azt, amiben hisz. Hiszen elképzelhető az az eset, hogy Jonesnak most éppen nincs Fordja, csak bérli és Brown tényleg Barcelonában tartózkodik. Ebben az esetben

     ("i) (k) igaz,
     (ii) Smith azt hiszi, hogy (k) igaz, és
     (iii) Smith igazoltan hiszi azt, hogy (k) igaz." (i. m. 33. o.)

Tényleg igazoltan hisz Smith (k) igazságában? Úgy tűnik, nem. Csak véletlenül, ráhibázott.

És ismét csavarjunk rajta egyet hitvédelmi szempontból. Egy általános ateista konklúzió szerint: "Isten nem létezik". Ezt akár alá is támaszthatják mindenféle érvekkel. A VAGY-gyal összekötött kijelentések esetében még az ateista is állíthat olyat, ami egy ilyen mondatban igaz lehet:

(m) Isten nem létezik VAGY okolható a világban levő gonoszságért.
(n) Isten nem létezik VAGY rejtőzködik a világban.
(o) Isten nem létezik VAGY már nem létezik.

Megalapozottan hiszi az ateista (n)-t? Úgy gondoljuk, igen, csak nem azért, amiért ő gondolja. Nem azért igaz ez az állítás, mert "Isten nem létezik", hanem azért, mert rejtőzködő módon van jelen a világunkban. Egyszerűen ráhibázott!

Sejtjük is, hogy miért. Az ok talán az ember szabadságában keresendő: ha logikai érvekkel, propozícionális tudás mentén bizonyítani lehetne Isten létezését, akkor az ateizmus megszűnne annak lenni ami. Attól kezdve ugyanis az ateizmus nem világnézet, hanem elmebetegség.

Konklúziók

Milyen haszna van ennek az okfejtésnek hitvédelmi szempontból? Több is, ha végiggondoljuk!

A tudás három definíciójával elértük azt, hogy az istenismeretet ne zárjuk ki az emberi tudás szférájából.

Ismeretelméleti alapon nem zárható ki a személyes kapcsolat érve, ami véleményem szerint a legerősebb istenérv. Bár kétségtelen hibája hatókörének kicsinysége: igaz a számomra, hiszen nekem van tapasztalatom Istenről - de nem igaz más interperszonális kapcsolatokban.
Ismeretelméleti alapon nem zárható ki az sem, hogy valaki Isten nyomába induljon, és úgy szerezzen Róla tudást, tapasztalatot. Krisztus gyakorlati követése, a megszentelődés vagy átistenülés (teózis) gyakorlatát egyáltalán nem érdeklik és nem érintik az ismeretelméleti érvek.

Az általános (generális) apologetikának pedig nagy segítség lehet Gettier érveinek megértése abban az esetben, ha valaki túl vehemensen, dogmatikusan képviseli az ateizmust. Mert igaz, hogy ez az érvelés rámutat arra, hogy nem lesz kellőképpen megalapozott az Istenbe vetett hit a episztemológiai szempontból - de ez a másik oldalra ugyanígy igaz. Az Isten nem létezésébe vetett hit is csak hit marad, és nem igazolt tudás.

Van-e értelme egy episztemologikus teizmus kialakításának? Erre még nem tudom a választ. Annyi azonban bizonyos, hogy az ismeretelméletben elfogadott általános elvek és hibáik ugyanúgy rámutathatnak a hitvédelem tévedéseire, és lehetőséget adhatnak annak újragondolására és érvrendszerének átalakítására.

Felhasznált irodalom:

Forrai Gábor [szerk.]: Mikor igazolt egy hit?, Osiris - Láthatatlan Kollégium, Budapest, 2002.

Hársing László az ismeretelméletről

2010-11-03T11:03:00.001+01:00

"Ismeretelmélet (episztemológia a görög episztéme "ismeret" vagy gnoszeológia a gnoszisz "tudás" és a logosz "tan" szóból):

Hagyományos értelemben az ismeretelmélet a filozófiának az az ága, amely az emberi megismerés problémáit legáltalánosabb nézőpontból vizsgálja. Ilyen tárgykörök: a megismerés természete, ennek antropológiai előfeltevései, a szubjektum-objektum-viszony, az igazság problémája, a világ megismerhetősége.

Az újkori filozófiában az ismeretelmélet sajátos jelentésre tett szert. Descartes-nál Locke-nál, Hume-nál és Kantnál a megismerés lehetőségeinek és érvényességének kérdése került előtérbe és az ismeretelméletre egyre inkább a megismerés önkritikájának szerepe hárult. Azt a kérdést igyekezett megválaszolni, miképpen alkothatunk igaz ismereteket a környező és belső világunkról. Maga az ismeretelmélet kifejezés is viszonylag újkeletű és E. Zellernél jelenik meg a 19. század második felében. A Kant szellemében fogant ismeretelmélet szembesíti egymással azokat az irányzatokat, amelyek a megismerés lehetőségeit és forrásait ellentétesen ítélik meg:

a dogmatizmust és szkepticizmust,
a realizmust és idealizmust,
az empirizmust és racionalizmust.

A hagyományos, sőt kritikai ismeretelméletben sem különült el egymástól a megismerésről alkotott általános felfogás és annak egy sajátos fajtájáról, a tudományos megismerésről szóló tan, amelyet ma tudományelméletnek nevezünk. A tudományelmélet kibontakozása századunk első felében oda vezetett, hogy a hagyományos, sőt kritikai ismeretelmélet problémáinak vizsgálata veszített jelentőségéből. Egyrészt azért, mert általánosan elfogadottá vált, hogy a tudomány a legmegbízhatóbb megismerési eljárás, másrészt a filozófia ún. lingvisztikai fordulata után az ismeretelmélet problémáinak jelentős részét mint metafizikus kérdést értelmetlennek, illetve látszatproblémának minősítették (logikai empirizmus). Mások az ismeretelmélet szerepét egyfajta terápiás analízisre igyekeztek korlátozni (analitikus filozófia).

A II. világháborút követő évtizedekben az ismeretelmélet újjáéledésének lehetünk tanúi. Kísérletet tettek egy ún. analitikus ismeretelmélet megalkotására, amely a hagyományos ismeretelmélet kérdéseinek vizsgálatánál (a logikai és faktuális igazság, asz észlelés és valóság, az indukció és magyarázat stb.) széleskörűen alkalmazta a tudományelmélet és az analitikus filozófia eredményeit. W. Stegmüller a modern ismeretelmélet feladatát a tudományelmélet előfeltevéseinek megalapozásában jelöli meg, amelyek mint létezési kijelentések a tudományelmélet kiindulási pontját alkotják. Találkozunk olyan felfogással is, hogy az ismeretelmélet minden olyan megismerési móddal foglalkozik, amely kívül esik a tudományon. J. Piaget és iskolája egyfajta genetikus ismeretelmélet kidolgozására vállalkozott, amely a megismerés kérdéseit fejlődéslélektani és szocializációs megközelítésben vizsgálta. Az evolúciós ismeretelméleti program széles körűen támaszkodik K. Lorenz etológiai kutatásaira. Végül említést teszünk a kritikai elmélet képviselőinek arról a felismeréséről, hogy az érdekeknek jelentős szerep jut a megismerési folyamatban.

Az ismeretelmélet nem monopolizálja a megismerés problémáinak vizsgálatát. Napjainkban olyan tudományágakkal osztozik a megismerés tanulmányozásában, mint a kognitív, az evolúciós és a szociálpszichológia, a kommunikációelmélet stb. A tudományágak ezen együttesét kognitív tudománynak nevezzük.

Az ismeretelmélet a megismerés legáltalánosabb vagy elvi kérdéseivel foglalkozik és ennek megfelelően idealizált képet nyújt az emberi megismerés természetéről. Ha ez az idealizáló megközelítés normatív jelleget ölt, akkor tudományos módszertanról beszélünk."

Forrás: Hársing László: Tudományelméleti kisenciklopédia, Bíbor Kiadó, Miskolc, 1999, 100-101. o.

Forrai Gábor: Mikor igazolt egy hit? (1)

2010-11-02T19:26:00.001+01:00

A könyv bevezetését Forrai Gábor, a kötet szerkesztője a következő szavakkal kezdi:

"E kötet öt fontos ismeretelméleti témakörrel foglalkozik: a tudás definíciójával, a szkepticizmussal, az igazolás mibenlétével, az észleléssel, és az a priori tudással."

Bármilyen furcsán is hathat, a tudományos megismerés nem magától értetődő. Hiszen túl egyszerű a mindennapi szembeállítás: te hiszed - én tudom. De mit jelent valójában tudni? Ezzel az alapvető problémakörrel foglalkoznak a kötetben szereplő cikkek/tanulmányok.

Maga a kötet bevallottan a mérsékelt empirizmust képviselő analitikus iskolához tartozik. Ennek nagyon fontos jellemzője, hogy alapvetően a megismerést a tapasztalatból vezeti le - és az a priori ismeretek hatókörét erőteljesen leszűkíti. Terveim szerint röviden összefoglalom a kötetben szereplő tanulmányokat - remélhetően közérthető formában - azért, hogy mindenki lássa: nem is olyan magától értetődő a tudás, a természettudományos ismeret.

A kötetben szereplő tanulmányok címei:

Gettier, Edmund L.: Lehet-e a tudás igazolt hit?
Lehrer, Keith: Szkepticizmus - Miért ne?
Nozick, Robert: Szkepticizmus
Cleeve, James van: Fundácionalizmus, episztemikus elvek és a kartéziánus kör
Bonjour, Laurence: Az empirikus tudás koherenciaelmélete
Goldman, Alvin I.: Mikor igazolt egy hit?
Strawson, Peter Frederick: Az észlelés és az észlelés tárgyai
Grice, Herbert Paul: Az észlelés oksági elmélete
Ayer, Alfred Jules: Az a priori
Putman, Hilary: Analicitás és aprioritás Quine és Wittgenstein után

A kötetben szereplő tanulmányok fordítása Farkas Katalin és Forrai Gábor munkái. Maga a kötet 2002-ben jelent meg Budapesten az Osiris Kiadó - Láthatatlan Kollégium gondozásában.

Mi az Isten?

2010-10-21T20:39:00.000+02:00

"JEHOVA TANÚI szívesen beszélgetnek az emberekkel a Bibliáról. Benned is felmerült már valamilyen bibliai kérdés? Kíváncsi vagy Jehova Tanúi valamelyik hitnézetére, vagy valami másra a vallásukkal kapcsolatban? Ha igen, akkor bátran kérdezz rá, ha legközelebb találkozol egy Tanúval. Örömmel válaszol majd kérdéseidre." (Az Őrtorony 2010. október 1. száma, 26. o.)

Az előző rész tartalmából: "Mi a szent szellem" címmel megnéztünk egy lehetséges helyeztet, amikor is Zsolt, aki Jehova Tanúja, meglátogatott egy férfit, akit Lászlónak hívnak. Beszélgetésbe elegyedtek, aminek kapcsán Zsolt bebizonyította, hogy a Szentlélek egy személytelen erő. Bizonyítása első lépcsőjeként az ApCsel 2,1-4.17 alapján megállapította, hogy ami "betelik, megtelik" az nem személy. Ugyanígy rámutatott arra, hogy a Mt 3,11 alapján mivel a tűz nem személy, a szent szellem sem lehet az. Beszélgetésükből az is kiderült, hogy a szent szellem nem személyi értelemben segítő (Jn 14,26 összevetése a Lk 7,35-tel) hanem csupán megszemélyesítése a bölcsességnek. Az ApCsel 1,8 szerint is csak személytelen erő, és ugyanolyan ajándék, mint egy atya jó ajándéka gyermekeinek (Lk 11,13). László megígérte, hogy ezen még gondolkozni fog. És azt is megbeszélték, hogy egy hét múlva újra találkoznak, hogy arról beszéljenek, vajon Isten miért nem használja fel korlátlan erejét arra, hogy megszüntesse a világban található összes gonoszságot. (Az Őrtorony 2010. október 1. száma, 26-28. oldal alapján)

Zsolt: Jó napot kívánok!
László: Üdvözlöm Zsolt. Már vártam! Kér egy teát?
Zsolt: Igen, elfogadom.
László: Parancsoljon. A múltkori beszélgetésünket átgondoltam újra.
Zsolt: Igen? És mire jutott? Van esetleg valami kérdése?
László: Nem, nincs kérdésem. Átgondoltam: igaza van, tényleg nem személy a szent szellem...
Zsolt: Ennek örülök. Akkor beszélhetnénk arról, hogy...
László: Bocsánat, hogy szavába vágok, de nem fejeztem be. És arról is meggyőződtem, hogy sem Isten, sem Jézus Krisztus nem személy.
Zsolt: Bocsánat, jól értem? Azt állítja, hogy Jehova Isten nem személy?
László: Igen, ezt állítom. A múltkori tanulmányunk és a Biblia alapján.
Zsolt: Hogyan?
László: A múltkori beszélgetésünk alapján folyamatosan azzal érvelt, hogy bizonyos dolgokat tesznek a szent szellemmel, és ezeket olyan dolgokkal is teszik, amik nem személyek. Bátorkodtam ez alapján odáig menni, hogy megnézzem, bizonyos dolgokat tesznek a szent szellemmel és Istennel vagy Jézus Krisztussal is - és ezért egyikőjük sem személy
Zsolt: Megbocsásson, de ez nekem így egy kicsit elvont. Alá tudná ezt támasztani valami közérthető példa - vagy még inkább a Biblia - alapján?
László: Természetesen. Péter apostol Annásnak ezt mondja az ApCsel 5,4-ben:

"Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek" (ApCsel 5,4)

Zsolt: Ebből miért következne az, hogy ha Istennek hazudnak akkor Isten nem személy?
László: Felolvasná ugyanennek a fejezetnek a 9. versét?
Zsolt:

"Péter erre így szólt hozzá: "Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme azok, akik akik a férjedet eltemették az ajtó előtt állnak és kivisznek." (ApCsel 5,9)

De még mindig nem értem?
László: Pedig világos. A szent szellemnek hazudtak, ami személytelen erő. Istennek is hazudtak - tehát Isten is személytelen. Legalábbis azok alapján, amit a múltkor elmondott nekem
Zsolt: De figyelje meg a pontos szöveget: Jehova Istennek hazudtak - a szent szellemet pedig megkísértették.
László: Hát erre is gondoltam, és ezért is állítom, hogy Jézus Krisztus sem személy. Megkeresné nekem Máté evangéliumában a 4. fejezet első versét?
Zsolt: Igen, megvan.
László: Felolvasná?
Zsolt:

"Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög" (Mt 4,1)

László: Látja?
Zsolt: Mit?
László: Hát azt, hogy Jézus sem személy. Mivel a szent szellemet megkísértették és nem személy, ezért mivel Jézust is megkísértették, ő sem személy.
Zsolt: Jaj, most esett csak le! Viccel, ugye?
László: Nem, nem viccelek. A legkomolyabban gondolom. Sem Isten, sem Jézus Krisztus nem személy, ahogyan a szent szellem sem az a Társulat tanítása szerint.
Zsolt: Erre a kérdésre még nem tudom a Társulat pontos válaszát... Majd utána nézek. Szerintem lehetetlenség amit állít, hogy Jehova Isten személytelen lenne.
László: Kár, pedig már azt hittem, valami érdekeset fedeztem fel a Bibliában. Találtam még más hasonlóságokat is: mindhárom örökkévaló, mindenható, mindentudó - tehát egyik sem személy. Megnézzük?
Zsolt: Ne haragudjon, sietnem kell egy másik találkozóra. Talán majd legközelebb.
László: Akkor egy hét múlva találkozunk?
Zsolt: Nos, sajnos nem lehet... Majd keresni fogom.

Két utcával lejjebb Zsolt dühösen kihúzta László címét a naptárából, mert taníthatatlannak ítélte. László meg hülyén halt meg: azt gondolta, hogy sem az Atya, sem a Fiú, sem a Szent Lélek nem személy. Függöny...

Havasi Ágnes: Dosztojevszkij szentjei

2010-10-21T19:06:00.000+02:00

Kevés doktori értekezés vált ki belőlem még mélyebb érdeklődést tárgya iránt. Nem arról van szó, hogy a doktorik ne lennének érdekesek: de azok, csak valahogy mindig úgy érzem, szép, kerek, egész - és itt a vége.

Havasi Ágnes: Dosztojevszkij pozitív típusú szereplőinek ortodox egyházi vonatkozásai című értekezéséből írt, a nagyközönségnek is szánt könyve azonban fergeteges volt. Tudom, hogy fordítva vagyok bekötve, de már korábban is rajongtam Dosztojevszkij világáért, ez a könyv azonban még tovább is vitt. Valahogy jobban sikerült meglátnom az ortodoxia világát Dosztojevszkij általam elolvasott regényeiben.

Havasi Ágnes könyvében a nagy orosz író regényeit veszi sorra és elemzi abból a szempontból, hogy hogyan kapcsolódik gondolkodásmódjában, kifejezésében, leírt gesztusaiban az ortodox kereszténységhez. Újszerű és keresztény szemléletet adott Dosztojevszkij helyenként túl sötétnek ítélt világában felcsillanó ortodox figurákról. Elemzése az író időrendi sorrendjében veszi szemügyre a Dosztojevszkij regényeinek pozitív hőseit - ha tetszik: szentjeit. És milyen egy ilyen jó elemző könyv? A Bűn és bűnhődés, a Félkegyelmű és a Karamazov testvérek után elkezdtem olvasni A kamasz c. regényét is Dosztojevszkijnek.

Havasi Ágnes könyve hihetetlenül értékes útmutató azoknak, akik az egyre hosszabb őszi-téli estéken a televízió helyett inkább valami értelmesebb szórakozást választanak: Dosztojevszkij regényeinek az olvasását. (Ha csak egyet tudsz vállalni, a Karamazov testvéreket olvasd el!)

HNA vs. Kerak

2010-10-20T15:53:00.000+02:00

Laci (Lacás nicknéven) egyre-másra azt állítja, hogy azért kérdőjelezem meg az adventizmust, mert valami nagyon rosszat tapasztaltam a Keresztény Advent Közösségben. Egyik legutóbbi hozzászólásában azt is állította, hogy az általam szerkesztett adventizmuskutatas.hu és mások által szerkesztett filadelfia.hu tulajdonképpen ugyanarról a tőről fakad: "mind a kettőt olyan emberek készítik, akik a KERAK tanítását ismerték meg, és most egymásra találtak a Hetednapi Adventista Egyház elleni hadjáratban :-). Lelkük rajta."

Tényleg igaz lenne, hogy azok a problémák, amiket az adventizmuskutatas.hu-n felvetek, az csak a Kerak problémája lenne? Azok számára, akik egy pillantást vetnek az oldalra, nyilvánvaló, hogy négy alapvető problémát vetek fel:

William Miller téves írásértelmezését/hamis prófáciáját Jézus Krisztus 1843-as visszatérését illetően
Samuel S. Snow téves írásértelmezését/hamis próféciáját Jézus Krisztus 1844. október 22-i visszatérését illetően - és kidolgozatlanul - a vizsgálati ítélet problémakörét
Ellen G. White kérdését; és
a szombat-vasárnap vitakérdését.

Irányzatok

A "Minden adventista egyforma?" c. tanulmányomban kicsit részletesebben mutattam be a különféle adventista irányzatokat, ezen belül a Hetednapi Adventista Egyházon belül meglevő irányzatokat is. Itt - Szilvási József: Hetednapi adventista irányzatok c. munkájára is támaszkodva - megállapítottam, hogy az egyházon belül a következő irányzatok fedezhetők fel:

fő áramlat (mainstream)
evangelikál adventizmus
történelmi adventizmus, és
haladó (progresszív) adventizmus.

A hazai adventista történelem egyik sajátossága az, hogy a HNAE-ből kiszakadt Kerak egyértelműen köthető a négy irányzatból az egyikhez, a történelmi adventizmushoz. Megítélésem szerint ha van különbség a HNAE és a Kerak között, akkor az legfeljebb olyan értelmű lehet, hogy amíg a HNAE négyféle irányzatot integrál magában, addig a Kerak egyetlen egyet. Ez viszont azt is jelenti, hogy a HNAE-n belüli történelmi adventisták és a Kerakos adventisták adventista öntudata semmiben sem különbözik; és ugyanakkora szakadék tátong a HNAE-n belüli különféle más adventista irányzatok és a történeti adventisták között, mint ugyanezen irányzatokat integráló HNAE és a Kerak között.

Tanbeli eltérések?

A HNAE és a Kerak között tanbeli eltérésekről nem igazán tudok beszámolni azokban a pontokban, amiket az adventizmuskutatas.hu oldal keretein belül vizsgáltam.

1. Az advent mozgalom - és ezen belül William Miller - értékelése teljes mértékben ugyanaz a két felekezetben.

A HNAE 13. hitelve szerint:

"Az egyetemes egyházat azok alkotják, akik őszintén hisznek Krisztusban; de az utolsó időkben, az általános hitehagyás idejében maradékot hív el, hogy megtartsa Isten parancsolatait és a Jézus hitét. Ez a maradék hirdeti az ítélet órájának elérkeztét, a Krisztus általi megváltást és Krisztus második eljövetelének közelségét. A Jelenések könyve 14. fejezetében a három angyal jelképezi ezt az üzenetet, amely egybeesik a mennyben folyó ítélettel, a földön pedig bűnbánatot és megújulást eredményez. Minden hívőnek szól a meghívás, hogy személyesen vegyen részt az evangélium világszéles hirdetésében."

A Kerak hitvalllásának 27. pontja szerint:

"Az advent mozgalmat a végső nagy evangéliumhirdetés megvalósítása érdekében hívta létre Isten, pontosan a fontos prófétikus időszak kezdetekor, 1844-ben. A mozgalom keletkezése is pontosan az előre adott prófétikus kijelentéseknek megfelelően történt (Jel. 10. fejezet). A mozgalom ismertetőjelei: "Isten parancsolatainak megőrzése", vagyis az elfelejtett és a történelem folyamán megváltoztatott parancsolatok reformációja, helyreállítása... "

Kijelenthető, hogy mind a HNAE, mind a Kerak olyan történelmi örökséggel rendelkezik, ami alapján mérlegelni kell William Miller nevével is fémjelzett mozgalmat, annak próféciáját - és értékelni kell azt, hogy valóban a végidő maradék egyházára/maradékára rámutató bibliai próféciát teljesített-e be mozgalma.

2. Az 1844-es dátum és a hozzá kapcsolódó vizsgálati ítélet tana teljes mértékben ugyanaz a két felekezetben.

A HNAE 24. hitelve szerint:

"Van szentély a mennyben, az igazi templom, amelyet az Úr és nem az ember épített. Ebben Krisztus szolgál érettünk, a hívők rendelkezésére bocsátva engesztelő áldozatának jótéteményeit, amit egykor mindenkiért feláldozott a kereszten. Nagy főpapunkká lett beiktatva és mennybemenetelekor megkezdte közbenjárói szolgálatát. Engesztelő szolgálatának második, utolsó szakaszát a 2300 éves prófétai idő lejártakor, 1844-ben kezdte el..."

A Kerak hitvallásának 25. pontja szerint:

"... A Szentírás világosan szól egy Jézus visszajövetelét és az első feltámadást megelőző vizsgálati ítéletről "Isten háza" felett... Ennek az ítéletnek az időbeli kezdetét is kijelenti számunkra. Azzal a meghatározással teszi ezt, hogy a "szentély megigazítása" vagy "megtisztítása" kezdődik meg ebben az időpontban, vagyis azoknak a bűnöknek a végső rendezése, amelyek Krisztus közbenjárása által a mennyei szentélyre háríttatik. Egy különleges főpapi közbenjárás történik ezzel együtt... Az időpont, amelyet e fontos prófécia kijelent: 1844..."

Kijelenthető, hogy mind a HNAE, mind a Kerak vallja az 1844-es időpont fontosságát, amelyet az ún. "vizsgálati ítélet" kezdőidőpontjául tesz meg. Ez alapján mérlegelni kell, hogy valóban összeegyeztethető-e az adventizmusban megjelenő "mindent megbocsátok, de el nem felejtek" istenképe a kereszténység tanításával.

3. Mind a két felekezet ugyanúgy Ellen G. White különleges szerepéről beszél.

A HNAE 18. hitelve szerint:

"A prófétaság a Szentlélek egyik ajándéka. Ez az ajándék a maradék egyház ismertetőjele, ami E. G. White szolgálatában nyilvánult meg. Mivel Isten hírnöke, írásai az igazság állandó, irányadó forrásai, amelyek az egyházat vigasztalják, vezetik, tanítják és eligazítják..."

A Kerak hitvallásának 27. pontja szerint:

"A mozgalom ismertetőjelei:... továbbá "Jézus bizonyságtétele", ami a "prófétaság lelki ajándéká"-val azonos... Hisszük, hogy ez az utóbbi ígéret E.G. White (1827-1915) szolgálatában teljesedett be, aki az advent mozgalom ihletett tanítója és nevelője volt. Isten szólt hozzá, mint a régi prófétákhoz..."

Kijelenthető, hogy mind a HNAE, mind a Kerak vallja a végidő maradék egyházában/mozgalmában Ellen G. White különleges szerepét, azon belül is "ismertető jegy" voltát. Ez alapján mérlegelni kell, hogy valóban alátámasztható-e az adventisták állítása a kereszténység tanítása alapján.

4. Mind a két felekezet vallja, hogy a szombat mai napig minden embernek szóló parancsolat.

A HNAE 20. hitelve szerint:

"A jóságos Teremtő a teremtés hat napja után a hetedik napon megpihent, és a szombatot minden ember számára a teremtés emlékévé rendelte. Isten megmásíthatatlan törvényének negyedik parancsolata Jézus, a szombat Ura tanításával és gyakorlatával összhangban megkívánja a hetedik napi szombatnak, mint a nyugalom, az imádkozás, és szolgálat napjának megtartását. A szombat az Istennel és egymással való bensőséges kapcsolat napja. Ez a Krisztusban történt megváltás jelképe, megszentelődésünk jele, hűségünk záloga és Isten eljövendő örök országának előíze. A szombat Isten és népe közötti örök szövetség állandó jele. E szent időszak estétől estéig, naplementétől naplementéig tartó örömteli megtartása Isten teremtő és megváltó munkájának ünneplése..."

A Kerak hitvallásának 18. pontja szerint:

"Ez a parancsolat teljesen megváltozott a kereszténységben a IV. századtól fogva végbement változások során, pedig ennek a parancsolatnak különleges szerepe van a Tízparancsolaton belül... Jézus a saját példaadásával szentelte meg a szombati nyugalmat, és bizonyságot tett az idők végéig terjedő érvényességéről... Mivel a Fiú volt a teremtés és a törvényadás közvetlen megvalósítója, méltán jelentette ki, hogy ő "a szombatnap Ura"... Jézus adventje előtt az Úr reformációra hív minket e fontos, de elfelejtett és megváltoztatott parancsolat hűséges, Írás szerinti megtartása tekintetében, ami a hűség próbája lesz a megjövendölt végső nagy próbatétel idején..."

Kijelenthető, hogy mind a HNAE, mind a Kerak vallja a szombat megünneplésének tanát, és azt is, hogy ez a hűség egyik értékmérője. Ez alapján mérlegelni kell azt, hogy mi a szerepe a szombatnak, és vizsgálni kell ezt a tanítást is.

Végkövetkeztetés

Ezek alapján kijelenthető, hogy az adventizmuskutatas.hu oldalon vizsgált négy, általam leglényegesebbnek tartott doktrinális kérdésben nincs különbség a Hetednapi Adventista Egyház és a Keresztény Advent Közösség között. Különbséget legfeljebb lelkiségében érhetünk tetten, aminek az elemzésére azonban az adventizmuskutatas.hu keretein belül nem vállalkoztam.

A helyzet az, hogy míg az egyik mosolyogva és szelíd kézzel, a másik pedig merev mozdulatokkal és szigorú arccal - de mindkettő ugyanazt a mérget fecskendezi belénk!

Antiochiai Szent Ignác, a szombat és a küriaké

2010-10-19T21:07:00.000+02:00

Antiochiai Szent Ignác Antiochia harmadik püspöke volt (Péter apostol és egy bizonyos Evodiosz után). Antiochia különös helyen szerepel a kereszténységben, hiszen ez volt az a hely, ahol először nevezték keresztényeknek az Úr követőit, az Úton járókat (ApCsel 11,26). Ezt csak azért tartottam fontosnak megemlíteni, hogy lássuk: igen korán járunk a kereszténységben, és elég hiteles helyen.

Kr. u. 107-ben a császár magához rendelte egy kis "baráti" beszélgetésre a püspököt. Ignác teljes mértékben tisztában volt vele, hogy mi vár rá. Hét gyülekezeti leveléből a rómaiakhoz írtban különösképpen kéri az ottani keresztényeket, hogy ne tegyenek érte semmi felmentőt, és ne akadályozzák meg azt, amit a császár ellene elkövetni készül.

Ez a püspök írt néhány, a szombat- vasárnap vitatémát érintő értékes gondolatot a magnésziaiakhoz írt levelében.

Szent Ignác levele a magnésziaiakhoz, VIII-X.

"VIII. 1. Idegen tanokkal meg ne tévesszenek titeket, sem régi mítoszokkal, melyek haszontalanok. Ha mind ezideig a judaizmus szerint élnénk, azzal megvallanánk, hogy nem kaptuk meg a kegyelmet. 2. A legihletettebb próféták Jézus Krisztus szerint éltek. Ezért is üldözték őket, akiket az ő kegyelme lelkesített, hogy meggyőzzék a hitetleneket: egy az Isten, aki magát Fia, Jézus Krisztus által megjelentette, aki az ő hallgatásból származó Igéje, aki mindenben tetszett küldőjének.
IX. 1. Ha tehát azok, akik a régi életrendben nevelkedtek, eljutottak a remény újdonságára, ne a szombatot tartsák, hanem éljenek az Úr napja szerint, mely napon felkélt életünk általa és halála által, amit egyesek tagadnak, mely misztérium által nyertük el a hitet, és ezért tartunk ki, hogy Jézus Krisztus, egyetlen tanítónk tanítványainak találtassunk. 2. Hogyan élhetnénk nélküle, akiknek a próféták is tanítványai voltak a Lélekben, és mint tanítót várták? És ezért ő, akit méltán vártak, amikor eljött, feltámasztotta őket halottaikból.
X. 1. Ne legyünk hát érzéketlenek jóságosságával szemben. Ha ugyanis minket minket utánozna, azok szerint, amiket teszünk, már nem volnánk. Tanítvánnyá válva ezért tanuljunk meg Jézus Krisztus szerint élni. Akit ezen a néven kívül más néven is neveznek, az nem Istentől való. Tegyétek félre a rossz kovászt, mely elöregedett, és megsavanyodott, és váljatok új kovásszá, mely Jézus Krisztus. Őbenne váljatok sóssá, nehogy egy is megromoljon közületek, hiszen a szagról már megbizonyosodtatok. 3. Helytelen Jézus Krisztust mondani, közben zsidó szokások szerint élni. Nem a kereszténység hitt ugyanis a judaizmusban, hanem a judaizmus a kereszténységben, melyben minden Istenben hívő nyelv egyesült."

Forrás:

Antiochiai Szent Ignác levele a magnésziaiakhoz, in. Apostoli Atyák, Ókeresztény Írók 3. kötet [szerk. Vanyó László], Szent István Társulat, Budapest, 1980, 173-174. o.

Következtetések

A levél szövegét és annak hátterét vizsgálva néhány érdekes következtetésre jutunk.

Az első, hogy ez a levél hihetetlenül közel van az Újszövetség utolsóként leírt könyvéhez, Jelenések könyvéhez. Ez a levél 107-ben keletkezett, míg Jelenések könyve 95-ben. Ez pontosan annyi idő, mint amennyi Orbán Viktor első miniszterelnökségének kezdete és második miniszterelnökségének kezdete között eltelt! (Ugye emlékszünk még arra?)
A másik érdekessége, hogy az apostoli atyák korában a következő kijelentést teszi: a keresztények nem ünnepelnek szombatot. ("Ne a szombatot tartsák" IX.1.)
A szombatünnepléssel szembe helyezi az "Úr napját", ahol az eredeti görög szövegben ugyanaz a "küriaké" szerepel, mint Jelenések 1:10-ben. Ha tehát az apostoli atyák korának doménjén akarjuk megérteni Jel 1:10 szövegét (hiszen a küriaké máshol nem szerepel az Újszövetségben), akkor annak a jelentése vasárnap - és nem szombat.

Komolyan vehetjük azt, hogy alig 12 év elegendő volt arra, hogy a kortárs keresztények elfelejtsék, sőt szembe helyezkedjenek a szombat tanításával? Nem de inkább arról van-e szó, hogy az apostoli atyák korára kikristályosodott a szombat előképi beteljesedése és nem kötelező volta a keresztények számára?

Az adventista magyarázat

"Ignatius idejében (kb. i. u. 115) vajon sokan avagy kevesen ünnepeltek-e vasárnapot Ázsia provinciában? Ezt a Magnesiabeliekhez írott levél 9:1. problematikus szakasza alapján aligha lehet megállapítani. A kulcsmondat: "többé már ne szombatozzatok, hanem éljetek az Úr élete (vagy az Úr napja) szerint" néhány tudós manapság alapos vizsgálatnak vetette alá.7 Ahhoz, hogy ebből a szakaszból egy vasárnapra vonatkozó utalást olvassunk ki, vagy a "nap - héméra" főnevet kell behelyeznünk, vagy feltételeznünk kell, hogy az utóbbira egy azonos tőből származó tárgyeset alkalmazásával utalnak. Fritz Guy azonban kimutatta, hogy a "hét levél egyikében sem szerepel efféle közös tőből eredő accusativus".8 Ez lenne az egyetlen kivétel. Azonkívül az "élet - dzoén" főnév van jelen a légező legrégebbi görög kéziratban is (Codex Mediceus Laurentinus): így tehát az "Úr élete" a legvalószínűbb fordítás."

Forrás: Bacchiocchi, Samuele: Szombattól vasárnapig - A vasárnap-ünneplés kialakulásának történeti vizsgálata a korai kereszténységben, szamizdat, 209. o. (a bekezdésben szereplő szám a végjegyzetre való utalás)

Következtetések

Hülyére vesznek többszörösen:

A levél datálását lazán átlépve eltávolítja a szerző a szöveget még nyolc évvel későbbre (Ha 107-ben meghalt Szent Ignác, hogyan szolgáltathat információt levele 115-ről?)
A levél szövegében szereplő figyelmeztetést is lazán átlépi: "többé már nem szombatozzatok" - Vanyó fordítása szerint (ami helyesebb): "ne a szombatot tartsák". Vajon miért kerüli el ez az "apróság" a figyelmüket, amikor Szent Ignác püspökként pásztori levelet ír? (Tehát tanácsolja, tanítja a levél olvasóit, arra, hogy ha még lenne közülük olyan, aki szombatot ünnepelne, az már ne tegye.)
"néhány tudós manapság alapos vizsgálatnak vetette alá" - írja, és hivatkozik 7. számmal a végjegyzetre. Itt összesen 6 tudós szerepel, ebből hárman egy titokzatos AUSS jelzésű szakfolyóiratban publikáltak. A könyv végén levő irodalomjegyzékből derül ki mi ez: Andrews Egyetem Szemináriumi tanulmányok. (Gyengébbek kedvéért: az Andrews University a HNA Egyház egyeteme). Egy negyedik oxfordban készült, de nem adták ki. Vajon miért?
A szövegből ki lehet emelni ezt a néhány szót: "hanem éljenek az Úr napja szerint" és ki lehet facsarni "az Úr élete/életmódja" szerinti értelemre, csak akkor mit kezdünk a következő szintagmával: "mely napon felkélt életünk általa és halála által"? És mit kezd a még távolabbi szövegkörnyezettel, a X. fejezettel?

Úgy látom Samuele Bacchiocchi tudományos kinevezése és adventista volta egyben mentség és magyarázat is ezekre a csúsztatásokra és sületlenségekre.

A tudatlanság az emberiség közös betegsége. De nem kell úgy maradni: egyéni szinten egy kis utánajárással jól gyógyítható. (Ne higgy nekem! Járj utána!)

A valdensek hitvallása

2010-10-19T19:34:00.007+02:00

Az Atya, a Fiú, a Szentlélek és az örökkévaló, boldogságos Szűz Mária nevében. Minden hívő tudja meg, hogy Én, Valdesius és az összes testvérem szívből hisszük és nyíltan megvalljuk, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek három személy, egyetlen Isten...

Szilárdan hisszük és határozottan valljuk, hogy az Istenség testté válása nem az Atyában és nem is a Szentlélekben történt, hanem csak a Fiúban, és az Atyaisten Fia igazi ember volt...

Hiszünk az általános, szent, apostoli, szeplőtelen egyházban, amelyen kívül senki nem üdvözülhet és hiszünk a szentségekben, amelyek az egyház hatáskörébe tartoznak. A Szentlélek láthatatlan, megfoghatatlan munkálkodása által megengedett, hogy a szentségeket bűnös pap is kiszolgáltathassa.

Szilárdan hiszünk az utolsó ítéletben, és abban, hogy mindenki megkapja a jutalmát vagy a büntetését, aszerint, amit az életben tett. Nem vonjuk kétségbe, hogy alamizsnák, áldozatok és más jó cselekedetek a megboldogult lelkeknek segíthetnek.

Jakab apostol szerint a hit cselekedetek nélkül halott, ezért mi lemondtunk a világi javakról és minden vagyonunkat szétosztottuk a szegények között, ahogy azt Isten akarta. Elhatároztuk, hogy szegények leszünk, nem aggodalmaskodunk a holnapi nap felől és senkitől nem fogadunk el sem aranyat, sem ezüstöt, sem semmi mást, kivéve ruhát és a napi eledelt. Az a szándékunk, hogy a „consilia evangelica”-t mint parancsolatot betöltsük.

Hisszük, hogy az is megmenekülhet, aki a vagyonát megtartja, alamizsnát ad, a javaival jókat cselekszik és az Úr parancsolatait megtartja.

Azért írtuk le ezt a hitvallást, ha valaki elmegy hozzátok, azt állítván magáról, hogy közülünk való, viszont nem ismeri ezt a hitet, biztosan tudjátok, hogy nem közülünk jött.

Forrás: „Profession de foi de Valdes” / Valdensek hitvallása / 1180-ból, kiadta Jean Gonnet.

Megjegyzés:

Evangéliumi tanácsok (lat. consilia evangelica), a keresztény tökéletességnek az a három föltétele, melyeket Krisztus nem parancsolt meg, de ajánlott mindazoknak, akik tökéletesek akarnak lenni. Ezek a szűziesség, a szegénység és az engedelmesség. Az elsőben önként lemond az ember a testi javakról, a másodikban a világ javairól, a harmadikban pedig a szellemi javakról, miket t. i. az értelemnek és akaratnak független használata ígér. Ez a három E. tárgya a szerzetesi három (szűziesség, szegénység és engedelmesség) fogadalomnak.

Forrás: Révai lexikon

Alfa és Omega a hetednapi adventizmusban

2010-10-15T22:34:00.000+02:00

Ha van harminchárom és fél perced még az adventizmusra...

Szerintem ez matt.

Ellen G. White betegsége, 6. rész - Konklúzió

2010-09-29T16:08:00.000+02:00

"Elérkeztünk ahhoz az időhöz, amikor nevén kell neveznünk a dolgokat." (Ellen G. White, 2SM, 26. o.)

Csatlakoznék az előttem szólóhoz.

Az eddigi blogbejegyzésekben láthattuk, hogy Ellen G. White szolgálatánál egyedi jelenséggel állunk szemben. Már a legelső bejegyzésnél feltűnt szolgálatában a látomások nagy száma. Sorozatunkban annak jártunk utána, hogy vajon nem magyarázhatók-e ezek a jelenségek tünetegyüttesként vélelmezett betegsége függvényében.

Amit eddigiekben megállapítottunk:

különlegesen magas a látomások száma, ami gyanúra ad okot;
saját kezűleg írta le gyermekkori betegségét, ami alapján sejthető, hogy maradandó betegséggel állunk szemben;
az általa produkált tünetegyüttes a kortárs laikusok szemében isteni csodaként jelent meg - míg a hozzáértő orvosok betegségként írták le a jelenséget;
a modern orvostudomány az Ellen G. White által produkált tünetegyüttest epilepszia, katalepszia és hisztéria együtteseként írja le; míg
a Hetednapi Adventista Egyház kutatócsoportja kizárja ezt.

Akkor most beteg volt-e Ellen G. White, vagy nem? Azt gondolom, hogy laikusként nem tehetem meg, hogy ebben a kényes orvosi kérdésben állást foglaljak. De arra képes vagyok, hogy olvasóimmal együtt átgondoljam ezt a két lehetőséget. Mert csak ez a két lehetőség van: vagy beteg volt, vagy nem volt beteg.

A variáció: beteg volt

Hajlanék erre, mert ez a kegyelem-teljes eset. Ellen G. White betegsége nem egy egyszerű betegség volt. A jelenséget környezete felkapta, és akár tudatosan, akár öntudatlanul az isteni vezetés jelenségeként értékelte, segítette és felerősítette.

Ennél a pontnál persze felmerül a korai adventista vezetők felelőssége. De ezt boncolgatni még kényesebb és nehezebb feladat, ha elfogadjuk alapállásként, hogy White betegsége olyan egyedi volt, hogy könnyen megtéveszthette a laikus megfigyelőket.

Ugyanakkor korjelenségnek is érzem. White egy olyan időszakban "produkálta" ezt a tünetegyüttes, amikor még a viszonylag normális emberek is furcsa dolgokat csináltak. Íme:

Korának egészségügyi reformja olyan klientúrát épített köré, ahol ezzel a betegséggel egyáltalán nem lógott ki az "átlaghoz" képest sem. (A Promenád a gyönyörbe c. filmet nem véletlenül látták el tizenhat karikával! Én szóltam!)

Ebben az esetben "prófétai szolgálata" nem más, mint egy beteg elme játéka. Amit életművében a Bibliával egyezőnek látunk: olvassuk, okuljunk, tanuljunk belőle. Amit viszont nem, akár azért mert ellentmondásban van a Bibliával, akár azért mert bennfentesként hozzátesz - béleljük ki vele a kukát! Ott a helye!

(Persze itt is felmerül a kérdés: ami EGW-nál jó, és keresztényi, az máshol is jó. Miért kell hát éppen őnála keresnem? Ha az ember nem akar folyamatosan "szűrővel" olvasni, akkor jó inkább a White-absztinencia.)

B. variáció: nem volt beteg

Ebben az esetben tekintsük úgy a szolgálatát, ahogy egy felnőtt, egészséges embertől elvárható. Tételezzük fel, hogy állításait tényleg azzal a szándékkal tette közzé, mert elhívása volt rá.

A legelső dolog, amit érdemes megvizsgálni, az az, hogy nem volt-e hamis próféta. Ha tényleg nem volt beteg, akkor rá is érvényesek az 5Móz 18,21-22 feltételei:

"De gondolhatnád magadban: Miről ismerjük meg, hogy nem az Úr mondott egy igét? Ha egy próféta az Úr nevében mond egy igét, de az nem történik meg, nem teljesedik be: azt az igét nem az Úr mondotta, hanem a próféta mondta elbizakodottságában; ne félj tőle!"

Ellen G. White be nem teljesedett próféciáinak vizsgálatát máshol már részletesebben elvégeztem. Most csak egyetlen példát szeretnék hozni, az 1856-ban, Battle Creek-ben tett próféciáját a jelenlevőkről:

"A társaságot konferencián láttam jelen. Az angyal mondta: "Némelyek a férgek eledele, némelyek a hét utolsó csapás áldozatai, némelyek életben maradnak és megmaradnak a földön, és Jézus jövetelekor elváltoznak."" (1T 131,132. o. (1856) - magyarul megtalálható Az utolsó napok eseményei, Advent Kiadó, Budapest, 1993, Mikor lesznek meg ezek? c. fejezetében.)

Amit Ellen G. Whit állít:

Angyal mondta,
az általa látott társaság (= akik a konferencián voltak) háromféle sorsra jut:

lesznek, akik meghalnak (férgek eledele),
lesznek, akik az utolsó hét csapás áldozatai (azaz a visszajövetel előtti küzdelemben halnak meg), és
lesznek, akik élve megérik Jézus visszajövetelét.

Mivel ez a kijelentés 1856-ban hangzott el, egészen biztosak lehetünk abban, hogy ma már egyetlen tagja sem élte meg Jézus visszajövetelét, hiszen több, mint 150 évesnek kéne lenniük!

Ellen G. White fenti kijelentése nem történt meg, nem teljesedett be, nem az Úr mondta. Istenre hivatkozott, de hazudott.

Ebben az esetben "prófétai szolgálata" nem más, mint az ördög munkája.

Bizniszegyházak

2010-09-29T15:09:00.000+02:00

Leszámolnak a bizniszegyházakkal - legalábbis ezzel a címmel jelent meg egy cikk az Indexen. Szászfalvi László, a Közigazgatási és Igazságügyi államtitkárának a nyilatkozatára hivatkoztak, ami szerint újra kívánják gondolni az egyházak 1%-os támogatását, nevezetesen úgy, hogy a támogatott egyházak legalább 10.000 fővel rendelkezzenek. S mindennek az a célja, hogy megakadályozzák ezek működését, mert "a százfős bizniszegyházak az egyszázalékos felajánlások révén adóforintokat pumpálnak ki a rendszerből". Elképzelésük szerint egy újra-regisztrációs rendszeren keresztül szűrnék meg a már bejegyzett egyházakat. (Ne felejtsük el, hogy az ehhez szükséges 2/3-os többsége a kormányzatnak megvan.)

A tízezer fős limitet azért nem kell annyira komolyan venni, hiszen, mint írják a Konstantinápolyi egyetemes ortodox patriarchátus is be legyen jegyezve, ami "Magyarországon 1800 éve alapított." Namármost nem tudom, hogy ez az ökörség pontosan mit jelent: Magyarországon 1800 éve alapították-e meg a Konstantinápolyi egyetemes ortodox patriarchátust, vagy azt, hogy a Konstantinápolyi patriarchátust 1800 éve alapították? Mindkettő igen erőteljes tévedés, bár az újságírókat pontosan ezért szeretjük. Ha viszont ez a minisztériumból jön, akkor magyarázatot is ad az adóforintokra való hivatkozás marhasága. (Konstantinápolyt 330-ban alapította Nagy Konstantin, így az 1800 év több, mint túlzásnak tűnik.)

Aki veszi a fáradtságot, az meglátogathatja az Apeh oldalát, hiszen itt közzétették az egyházak listáját az 1%-os felajánlásokról. Mivel az Apeh listája a kifizetett pénz szempontja szerint rendez, gyorsan elkészítettem kedvenc táblázatkezelőmben két másik listát: egy fejenkénti átlag szerint és egy létszám szerint rendezettet. És akkor jöjjenek a tények.

2010-ben, a 2009. évi adó alapján az Apeh kifizetett az egyházak számláira mindösszesen 5,153,828,720 Ft-ot.

Ha kördiagramon megnézzük, hogy a katolikus/református/evangélikus és a többi egyházak kifizetései szerint hogyan oszlik meg a pénz, akkor ezt kapjuk:

A "bizniszegyházak" által elfoglalt pénz értéke maximum 768,266,598 Ft, ami valamivel kevesebb, mint a Református Egyház támogatása. Amennyiben a 10.000 fős befizetést vesszük alapul, hogy a törvénytervezet alapján kik a biztos befutók, akkor a következő listát kapjuk:

MAGYAR KATOLIKUS EGYHÁZ
MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ
MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ
HIT GYÜLEKEZETE
MAGYARORSZÁGI BAPTISTA EGYHÁZ
MAGYARORSZÁGI KRISNA-TUDATÚ HÍVŐK KÖZÖSSÉGE

Némi megfontolás alapján ezt a listát még kibővíthetjük. Hiszen az egyházak létszámának megbecslésénél kevés az állásban levőket ide tennünk. Bővítsük ki úgy, hogy felszorozzuk a létszámot durván 3-mal (minden keresőre jut egy nyugdíjas és egy gyermek), és így a 3200 főt elérő egyházak is bejutnak. Ezáltal így bővül ki a listánk:

MAGYARORSZÁGI JEHOVA TANÚI EGYHÁZ
NOÉ AZ ÉLETÉRT KÖZÖSSÉG
MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ HITKÖZSÉGEK SZÖVETSÉGE
GYÉMÁNT ÚT BUDDHISTA KÖZÖSSÉG
KÖZÖSSÉG A SZÜLETÉS MÉLTÓSÁGÁÉRT

Ezek lennének tehát azok a vélelmezett befutók, akik valószínűleg megütik az a mércét, amit a törvénytervezet előír. Ha történetesen teljesen nullának vesszük a hozzájárulást, amit a tízezer főt el nem érő történelmi egyházaknak fizet majd az állam, a 2009-es adózás alapján 353,001,448 Ft-ot tart bent a költségvetésben.

Az átlagember könnyen hanyatt esik ekkora pénzösszeg láttán. De hogy legyen valami összehasonlítási alapunk, elsétáltam a Szabadság-hídig, ahol írva vagyon, hogy a híd rekonstrukciója mindösszesen 2,522,571,437 Ft volt. Tehát úgy durván hétszerese annak a pénznek, amit itt maximum meg lehetne spórolni. És hány ilyen beruházás van Budapesten és országszerte!

Vagy ha még ennél is populistább szeretnék lenni: 35 Ft-ba kerül fejenként az, hogy hazánkban a vallásszabadság támogatása feltételezett "bizniszegyházakat" is támogat. Két zsömle. Hozzá teszem: évente!

Uraim, itt nagyon kilóg annak a négylábú patás állatnak a végtagja! Önök valami egészen más indok miatt akarják szűkíteni a kisegyházak jogkörét!

A nagyböjt és a húsvéti titok

2010-09-28T15:49:00.000+02:00

"A Biblia nem dogmatikai előterjesztések gyűjteménye, amelyeket elfogadunk, s egyszer s mindenkorra emlékszünk rájuk, hanem a hozzánk szüntelenül szóló Isten élő hangja, aki arra buzdít, hogy egyre mélyebbre hatoljunk bölcsességének és szeretetének kimeríthetetlen gazdagságába. Nincs tragikusabb annál, mint amikor azt tapasztaljuk, hogy Egyházunk tagjai alig ismerik a Szentírást, vagy - ami még rosszabb - a legtökéletesebb közömbösséggel viseltetnek iránta. Ami az egyházatyák és a szentek számára kiapadhatatlan öröm, érdeklődés és lelki-szellemi fejlődés forrása volt, ma sok ortodox számára csak egy régi szöveg, aminek semmiféle jelentősége nincs az életben. Kívánatos tehát, hogy a nagyböjt szellemének és értelmének újrafelfedezésével ismét rátaláljunk a Szentírásra, hiszen igazi lelki táplálékot nyújt, és közösségbe hoz Istennek." (Alexander Schmemann - Olivier Clément: A nagyböjt és a húsvéti titok - Aszkézis és liturgia az ortodox egyházban, Kairosz Kiadó, Budapest, 2007, 56. o.)

A Gender Mainstreaming

2010-09-27T20:45:00.001+02:00

A Jelige 45-46. összevont számában publikálta a kérdést ismertető cikkét dr. Bukovszky Eszter: Minek nevezzelek? - A Gender Mainstreamingről címmel (46-47. oldal). Egy ártatlan kérdéssel kezdődik:

"Tudjátok már, hogy fiú lesz vagy lány? Rózsaszín vagy kék rugdalózót hozhatunk ajándékba?"

Nekem persze rögtön ennél az ártatlan kérdésnél sokkal vaskosabb vicc jutott eszembe (merthogy fordítva vagyok bekötve):

Fiatal párt kérdezi ismerőse, szülés előtt:
- Na, és fiút szeretnétek vagy kislányt?
- Mindegy, csak egészséges legyen!
Szülés után:
- Na, fiú vagy kislány?
- Nem tudjuk, csak egészséges...

A vicc poénja igen rossznak tűnik, és remélhetőleg a legfelsőbb politika szintjén végre megállítják azt az őrületet, amely a nemek szerepét pusztán társadalmi konvenció kérdésévé teszi. Eszter ezt a kérdést járja röviden, szemfelnyitóan körül, anélkül hogy (velem ellentétben) bárkit is bántana.

A cikkben hivatkozott Az Óvodai nevelés alapprogramjának egybeszerkesztett változata 2010 még magán viseli korunk liberális kisebbségének tevékenykedését, de már kihúzva. Ez számomra mindenképpen örvendetes.

Ami nem fér a fejembe: hogyan volt (?) lehetséges, hogy egy kisebbség ilyen mértékben rányomja bélyegét a többségi társadalomra? De már megint politizálok...

Olvassátok el a cikket, ajánlom!

Krisztus ábrázolásai

2010-09-27T18:18:00.000+02:00

Hogy ezt a csávót még miért nem unom, nem tudom. Pedig már hallottam egy párszor előadni. Persze az is lehet benne, hogy gondosan kerülöm azt, hogy kétszer ugyanabban a témában hallgassam meg.

Mindenesetre tény, hogy a Kelenföldi Montázs Központban 2010. szeptember 20-án Szalai András Krisztus ábrázolásai - Az ikon és ami mögötte van címmel előadást tartott. Szerencsére az előadás jóval többet mondott, mint amit az alcím sugall: mert hát az ikon mögött a fal van...

András előadásának elején először a korai egyház művészetét tekintette át, említve a korai művészetnek a szimbolikus/allegorikus ábrázolási módját. Azután nagy vonalakban az egyházi művészetet mutatta be, és megtudhattuk, miért vált külön Kelet és Nyugat egyházi művészete.

Látványos példákat hozott a katakombákból, a 2-4. századi Krisztus-ábrázolásokból.

Előadásának következő részében a képrombolók és képtisztelők közötti vitát ismertette. Mindkét fél érveinek ismertetése mellett olyan legendákkal is találkozhattunk, mint pl. Abgár, edesszai király története a nem kézzel alkotott Krisztus-képről (Mandilion).

Áttekintette a képtisztelet bibliai alapjait - és két történeti példát is hozott arra, hogy hogyan lehet ezt kiegyensúlyozottan tenni (Nagy Szent Gergely és Luther).

Külön érdekes csemege volt (legalábbis nekem) a puritán és a klasszicista református templomok összehasonlítása. András kiemelte, hogy a klasszicista református templomok császári rendelet miatt lettek olyan színtelenek, ezt írta elő a törvény. De a puritán korszak református templomai gyönyörű színes rozettás berakott mennyezetekkel bírnak.

Előadásának ezen részében még összehasonlította a keleti ortodoxia és a nyugati katolicizmus közötti különbségét.

Előadása harmadik részét konkrétan a Krisztus-ábrázolásoknak szentelte. Ebben láthattuk azt a fajta teológiai merevséget az ortodox kereszténységben, ami okkal-joggal olyan, amilyen. Ehhez képest láthattuk azt is, hogy a nyugati művészetben hogyan lesz ez az ábrázolás egyre individualistább - egészen a Hollywood által szállított Jézus-képekig bezárólag.

Előadását azzal zárta, hogy mi az ikon jelentősége? Egyrészt kiemelte a lényeget, amit protestáns kívülállóként meg kell, hogy lássunk főként az ortodox kereszténység ikonhasználatában. Másrészt bibliai szövegeket hozott annak bemutatására, hogy mit olvashatunk a Bibliában Krisztusról, mint ikonról.

András előadása megítélésem szerint sokat segített abban, hogy az evangéliumi körökben tapasztalható merev elutasítás irányából értelmes módon elmozdulhassunk.

Külön szeretném kiemelni, hogy ez az előadás nem jött volna létre, ha Lajos-Berla Orsolya áldozatos munkájával elő nem készíti a Szakrális Művészeti Hetek rendezvénysorozatát! Köszönjük, Orsi!

Ja, és hol lehet elérni András előadását? Hát, hangfelvétel az sajnos nem készült. Zörgessetek... akarom mondani, zargassátok, hátha felteszi valahova.

Szakrális művészetek hete

2010-09-27T17:50:00.002+02:00

Merthogy ott is jártam. Emlékül/vigasztalásul, ha lemaradtál:

Legközelebb: október 1.,~~16:30~~, 18:00, ~~Liszt Ferenc té~~r (Nyugati aluljáró) a Zene Világnapján. Így lettek underground-zenekar :) (copyright - Coleman)

Bővebb infók: http://www.lighthouse.hu/

Feleketközi hitvédelem? Hát az meg mi a túró?

2010-09-27T15:32:00.001+02:00

(Azok számára, akik nem szeretik a könnyed megközelítést, és csak korrekt megfogalmazásokat akarnak, látogassanak el az Apológia Kutatóközpont oldalára és figyelmesen tanulmányozzák át a Rólunk c. részt.)

Felekezetköziség

Csak az nem látja, aki nem akarja: mára a kereszténység felekezetek sokaságára esett szét. Szempontunk szerint talán tök mindegy, hogy mit gondolunk erről a jelenségről. És a részletek is. De nagy vonalakban a történet ennyi:

1054: a nagy egyházszakadás; az addig többé-kevésbé egységes kereszténység egy keleti (ortodox) és egy nyugati (római katolikus) részre oszlik;
1517: a római katolikus nyugat széthullt egy római katolikus és egy protestáns részre - amely aztán az idők során még tovább szakadozott.

Namármost, tény, hogy ma a kereszténység három nagy tömbben (ortodox, katolikus, protestáns) létezik. Ezzel a ténnyel együtt élni lehet úgy is, hogy mindenki mást kizárunk magunk körül - és úgy is, hogy a hitelvi meggyőződésünket fel nem adva keressük azokat a területeket, ahol lehetséges az együttműködés.

Ilyen lehet bizonyos karitatív tevékenységek közös ellátása (szegény sorsúak megsegítése, idősek otthonának fenntartása, természeti katasztrófák sújtotta vidékek rendberakása), az oktatás - és ezen belül a felekezetközi hitvédelem is.

Hitvédelem

Áldásos tevékenységünknek köszönhetően a mai magyar keresztény köznyelvben két kifejezést sikerült összekeverni. Az 'apológia' kifejezés pusztán védőbeszédet jelent, nincs feltétlenül köze a keresztény hithez és hitvédelemhez. Talán legjobb példája ennek Platón egyik leghíresebb műve, Szókratész védőbeszéde.

Az 'apologetika' viszont már egyértelműen azt a teológiai diszciplínát jelöli, amely a keresztény hitvédelmet takarja. Besorolása kérdéses, különféle hagyományok vannak. De magára a tevékenységre parancsunk van a Szentírás szerint.

"Küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott." (Júd 3)

Miért is kell a hitet védeni? Nos, az Újszövetség telis-tele van olyan figyelmeztetésekkel, amelyek más vallások és a kereszténységet csak fogalmaiban használó tévtanok és téves gyakorlatok jelenlétére és elkerülésére hívja fel a figyelmet. A keresztény hitvédelem tehát

felhívja a figyelmet a megjelenő veszélyekre; és
tanítja a hívőket arra, hogy hogyan kezeljék ezeket a helyzeteket.

Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a hitvédelem igen fontos ága missziói. Ez azt jelenti, hogy miközben kritika alá veszem a más vallású állításait önvédelmi szempontból, teszem ezt úgy (is), hogy a másik vallású is megértse a kritikát. Ezzel közelebb vezethetem Krisztushoz, hiszen így már érti, hogy mit fogad/utasít el.

Felekezetközi tan és gyakorlat

Mit jelent a felekezetköziség abban az esetben, ha konkrétan a tanításról és a keresztény élet gyakorlatáról beszélünk?

Nulladik megközelítésben talán azt, hogy mint felekezeteket, elfogadjuk egymást Krisztus Testének tagjaiként - legalábbis valamilyen szinten. Az "egyedül üdvözítő egyház" (jelenjék ez meg bármilyen köntösben is!) nem alkalmas felekezetközi hitvédelem gyakorlásához.

Első megközelítésben pedig egy régi-régi keresztény mondás gyakorlatát jelenti: "Fontos dolgokban egység, egyebekben szabadság - de mindez szeretetben."

Mi teszi a fontos dolgokat fontos dolgokká? Elég nyilvánvalóvá válik, hogy az egyes felekezetek mit tartanak fontosnak, ha megvizsgáljuk az alaptanításaikat: Isten lénye, az ember helyzete, a megváltási mű, benne az ember megtérése, megszentelődése és megdicsőülése, a Biblia szerepe fontos dolgok. Egyebek: a keresztény élet lelkiségéhez tartozó dolgok, a liturgikus formák, a végső dolgok "pontos menetrendje".

Nem arról van szó, hogy egy felekezetközi hitvédőnek ne lenne személyes meggyőződése arról, hogy hogyan kell egy adott élethelyzetben helyesen élni, hanem arról, hogy ezt a meggyőződését nem terjeszti ki kényszerítő erejűen a más felekezetek tagjaira. Nem arról van szó, hogy a felekezetközi hitvédőnek ne lenne személyes meggyőződése a liturgikus formákat illetően (pl. hogyan kell keresztelni, hogyan kell úrvacsorát venni), de ezt sem terjeszti ki kényszerítő jellegűen más felekezetek tagjaira. És szintén nem arról van szó, hogy a felekezetközi hitvédőnek ne lenne véleménye eszkatologikus kérdésekben, hanem arról, hogy ezt a véleményét nem teszi kizárólagosnak.

Miért nem? A válasz egyértelmű: túl őszinte a hozzáállása a vitás kérdéseknél, ugyanis a különbözőséget éppen abban (is) látja, hogy ezekben a kérdésekben nem egyértelmű a válasz. Mozaikdarabok vannak, amelynek egy részét figyelmen kívül hagyják az egyes magyarázatok - és mások másként rakják össze ugyanazt a képet.

Felekezetközi hitvédőként azt tapasztaljuk, hogy amikor fejreáll egy adott közösségben a tanítás és a hitgyakorlat, akkor az egyebek válnak fontos dolgokká (pl. próféciák menetrendje, szombat, lábmosásos úrvacsora, nyelveken szólás, apostoli elhívás, vegetariánus életmód, kommuna stb.), a fontos dolgok mellékessé (kicsoda Isten [pl. antitrinitarizmus, modalizmus megjelenése], ihletett kommentár, másik/átírt Biblia, új szentírások megjelenése a Biblia mellett, megtérés, megszentelődés és megigazulás tanának totális keverése) és úgy tapasztaljuk, semmivé lesz a szeretet.

Hát, kb. ennyi.

Az erkölcsből vett istenérv

2010-09-27T13:25:00.000+02:00

Weissmahr Béla tanár úr a maga szigorú pontosságával fogalmazta meg ezt a kérdést, és hálával tartozom neki, hogy a Filozófiai istentan c. munkáját olvasva magam is arra kényszerültem, hogy újra átgondoljam ezt a filozófiai érvet.

Merthogy hitvédelmi "zsebérvként" valahogy így hangzik:

Morális törvények megkívánják a törvényadót.
Morális alaptörvények léteznek.
Ezért van egy végső Törvényadó, aki Isten.

Az érv egyszerűsége egyszerre erőssége és gyengéje is. Miközben az átlagos halandó gondolkodásához szabva megjegyezhetően és beláthatóan rövid, a filozófusok ebben a formában darabokra szedhetik az állításunkat - és volt istenérvünk, nincs istenérvünk.

Akkor nézzük meg részleteiben az érvet.

Az erkölcsi tudat

Az emberiség közös ősadottsága az erkölcsi tudat. Ez alatt nem azt kell érteni, hogy bizonyos cselekedetek megítélése azonos, hiszen ez sokszor koronként változik, hanem azt, hogy alapvetően az ember erkölcsi lényként az erkölcs feltétlen követelménye előtt áll. (Létezik két alapvető erkölcsi kategória: helyes és helytelen.) Ezt az erkölcsi tudatot - az egyes viselkedési normákkal ellentétben - nem lehet visszavezetni másra, csak megnyilvánulásai írhatóak le.

Ez az erkölcsi tudat, az erkölcsi felelősség tudata lesz az, amit végső soron Istenre utaló tényként értelmez az erkölcsből vett istenérv.

Az erkölcsi tudat az ítéletben

Az ember különféle módokon cselekszik - és ezeket a cselekedeteket erkölcsi szempontból megítéli.

Ezekben az ítéletekben jelenik meg az erkölcsi tudat: az adott cselekedet lehet helyes vagy helytelen e megítélés szerint. Két érdekes következmény vonható le abból a tényből, hogy erkölcsi ítéleteket alkotunk meg:

az ember felelős tetteiért és magatartásaiért; valamint
erkölcsi ítélet kimondható önmagunkról is.

Ebből következik a lelkiismeret léte, ami megállapítja egy adott cselekedet helyes vagy helytelen voltát. (Bár elmondhatjuk, hogy az ember megölheti a saját lelkiismeretét - vö. pl. egy diktátor működését - de azonnal működésbe lép egy ilyen emberben is, amikor vele szemben követnek el valami vélt vagy valós erkölcstelenséget/igazságtalanságot.)

Az erkölcsi ítélet előfeltételei

Az erkölcsi ítélet legalább két előfeltételt rejt magában:

Az ember szabadságát. Könnyen belátható, hogy az erkölcsi ítéletnek nincs jelentősége az ember szabadsága nélkül, ugyanaz a cselekedet teljesen más megítélés alá esik, ha az kényszer alatt történik. Tehát az erkölcsi ítélet arra utal, hogy az embernek van szabad akarata.
Mindent túlszárnyaló értéket, azaz a többi, konkrét érték fölötti értéket, ami a helyes/helytelen értékpárossal írható le. Egy konkrét cselekedet megvizsgálásánál végső soron erre vezetünk vissza mindent: helyes vagy helytelen-e az adott körülmények között az adott cselekedet. Ez viszont az embert feltétlenül kötelezi arra, hogy kategorikusan ítéljen.

Az erkölcsi kötelesség

Az erkölcsi kötelesség "megköti" az embert: feltételezi az ember szabadságát, hogy akár helytelenül is cselekedjen - de valójában csak a helyes cselekedetnek ad végül szabad utat. Észre kell venni itt, hogy az erkölcsi tudat nem csak társadalmi konvenció. (Az egyes cselekedetek megítélése az lehet, de a végső kategorikus ítélet nem az.) Ugyanis, ha csak társadalmi konvenció lenne, úgy magát az emberi társadalmat sem lehetne újra és újra erkölcsi szempontból felülbírálni.

(Sajnos manapság nagyon elterjedt szokás a bliccelés a BKV-n. Ez nem helyes, még akkor sem, ha bizonyos hírek alapján a BKV egyes vezetőinek tisztessége megkérdőjeleződik. Ha igaz volna, hogy az erkölcsi kötelesség csupán társadalmi konvenció, akkor a fővárosi gyakorlatban megjelenő "anomáliát" (bűnt!) további gyakorlatba átültetve teljes mértékben szétverhetnénk az egész társadalmat. Hiszen ha lehet nem fizetni a BKV-n, akkor lehet nem fizetni máshol is... Ezért nem csupán konvenció a végső erkölcsi kötelesség.)

A szabadság személyes jellegű valóságra utal

Az ember erkölcsi kötöttsége személyes valóságra utal, ugyanis ha ez csupán egy személytelen erő (pl. karma) lenne, akkor nem találkozna lelkiismerete nagyon is személyes visszajelzésével. Tény, hogy az ember képes erkölcstelenül cselekedni, de nem képes megakadályozni azt, hogy a lelkiismeret-furdalása legyen.

Ez viszont olyan dolog, ami nem "kívülről" (társadalmi konvenciók) jön, hanem "belülről", a legbelsőbb személyes mivoltából ered. Ezért minden ember tudja, hogy az erkölcsi törvény önmaga által kötelez, társadalmi konvencióktól függetlenül.

Amikor az ember szabadságában önmagát korlátozza az erkölcsi törvény miatt, akkor egyrészről felismerheti, hogy ez őt magát valamiképpen megelőző törvény (nem önmaga határozza meg), azaz számára már adottságként létező az az erkölcsi felhívás, erkölcsi kötelezettség. E mellett megfigyelhető az is, hogy

nem vezethető vissza külső tényezőre (pl. társadalom, lásd fent), és
nem függetlenítheti magát tőle az ember (lelkiismerete, lásd fent), tehát

az embertől különböző parancsoló hatalomra utal. Erről a hatalomról elmondható, hogy

nem evilági tényező, ui. akkor visszavezethető lenne -> transzcendens valóság;
parancsoló, ami az embert "belülről" köti -> azaz immanens módon is megnyilvánul;
személyes, mert az embernek csak egy személyes valóság iránt lehet ilyesfajta elkötelezettsége.

Ez a feltétlen, abszolút valóság: ISTEN. A lelkiismeret szava végső soron személynek személyhez intézett szava, amely a transzcendensből jön - de itt, a jelenvaló világban érezzük, és ugyanakkor objektív valóság is.

Felhasznált irodalom:

Weissmahr Béla: Filozófiai istentan, Mérleg - Távlatok, Bécs - Budapest - München, 1996, 49-57. o.

Ellen G. White betegsége, 5. rész - Az adventista válasz

2010-09-26T17:43:00.002+02:00

"ELLEN G. WHITE SZOLGÁLATÁNAK ÉRTELMEZÉSE
Válságok és kihívások

Néhány hónapja levelet kaptam egy adventhívőtől, aki megfogalmazott néhány kételyt Ellen G. White írásaival kapcsolatban, amit az óta mások is megismételtek. E kételyek sem nem újak, sem nem egyediek: a nemzetközi adventista irodalom évtizedekkel ezelőtt szembesült velük, és kísérletet tett arra, hogy megválaszolja őket. A magyar olvasók eddig bizonyára nem találkoztak a problémával, most azonban úgy tűnik, hogy ez a kérdés is "begyűrűzik" hozzánk. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom megvizsgálni a feltett kérdéseket és legjobb tudomásom szerint válaszolok rájuk.

A kérdező nagyon helyesen vette észre, hogy szoros kapcsolat van a hit válsága és a kételyek között, melyeket megfogalmazott: "a kérdések az utóbbi időben kerültek felszínre akkor, amikor láttam a közösség hanyatlását, és elkezdtem vizsgálni, hogy mások mit gondolnak rólunk."

1.Az első kérdés: van-e kapcsolat Ellen G. White gyerekkori fejsérülése és a "látomások" között? Nem lehet-e, hogy azok a jelenségek, melyeket "látomásoknak" nevezünk csupán egy lelki betegség tünetei?

[...]

Ismétlem, e kérdések nem újak, több embernek jelentettek már problémát, ezért igyekszem tárgyszerűen felelni rájuk. Mielőtt a konkrétumokra térnék, szólnom kell arról a lelki válságról, ami napvilágra hozza e kérdéseket. E lelki válságnak két típusával találkozunk:

(1) van, akit személyes botránkozás és megingás késztettek arra, hogy megkérdőjelezze Ellen G. White szolgálatát. A legismertebb ilyen személyiség Dudley Marvin Canright (1840-1919) volt, akinek Ellen G. White, valamint a hetednapi adventisták ellen írt művei számos fent idézett bírálat ősforrásai. Canright vezető adventista prédikátor volt, a generál konferencia elnökségi tagja, de személyes ellentétbe került Ellen G. Whiteal, ami arra késztette, hogy könyvet írjon ellene. E könyv egyik tétele az első pontban említett vád: Ellen G. White hisztérika volt, "látomásai" pedig csupán az epilepsziás rohamok következményei voltak http://en.wikipedia.org/wiki/D._M._Canright.

(2) Olyan esetek is vannak, amikor a hit válsága nem csupán egyes személyeket, hanem kisebb nagyobb közösségeket érint. Ilyen időt élnek ma az úgynevezett "első" világban - Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában - élő testvéreink, akiket magukkal sodornak a szekularizmus és posztmodern kor eszméi.

Mivel a kérdések hátterében hitbeli problémák húzódnak meg, elsősorban a Krisztussal való közösségünkben kell megújulnunk ahhoz, hogy kielégítő feleletet kapjunk kérdéseinkre.

Én magam nem vagyok orvos, ezért nem merek kórtani kérdéseket elemezni. Azt azonban tudom, hogy amikor e kérdést először tette fel orvosi alapon egy bizonyos Delbert H. Hodder nevű adventista orvos (http://www.ellenwhiteexposed.com/egw79.htm) , a generál konferencia megbízott egy orvos csoportot, hogy vizsgálja ki Delbert H. Hodder észrevételeit. A csoport nem találta megalapozottnak a diagnózist, és kizárta a lelki betegség és a látomások közötti kapcsolatot. A választ egy könyvben is közzétették, amit letölthetnek azok, akiket bővebben érdekel a téma (http://www.whiteestate.org/issues/visions.html) .

Az orvosok megállapításának két fő pontja van:

(1) Ellen G. White nem fejsérülést, hanem orrüregsérülést szenvedett, így eszméletvesztésének nem az agy egy részét elöntő vér, hanem a garatban leszivárgó vér volt az oka.

(2) Azok a beteges víziók, amiket a szóban forgó betegségekkel kapcsolatban emlegetnek, nem hasonlítanak Ellen G. White látomásaira. Így - függetlenül attól, hogy hiszünk-e a látomásokban, mint az isteni kinyilatkoztatás eszközeiben - orvosilag kizárhatjuk annak esélyét, hogy a látomások ismert lelki betegségek szimptómái lehettek volna.

[...]

Mint ember, Ellen G. White éppen olyan esendő volt, mint mi. Nem egyszer melléfogott, nem egyszer kellett kiigazítani egyik, másik elhamarkodott megjegyzését, nem egyszer mondta azt, hogy e kérdésben kénytelen vagyok hallgatni, mert az Úr semmit sem közölt velem, de ha munkájának összességét nézzük, és józanul kezeljük, közelebb visz bennünket az evangéliumhoz, Krisztushoz, üdvösségünkhöz. Ezért én kerülöm azokat, akik Ellen G. Whiteról vélekednek, ha van időm, inkább elolvasok tőle egy-egy olyan tanácsot, ami támpontot ad ahhoz, hogy szolgálatom, vagy hitéletem egy-egy kritikus kérdésében helyesen dönthessek.

Szilvási József
a Közép-afrikai Adventista Egyetem rektora
jelenleg az Adventista Teológiai Főiskola dékánja"

Epiktétosz kézikönyvecskéje

2010-09-26T12:31:00.000+02:00

"Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele." (ApCsel 17,18)

Lukács ezen mondata alapján egészen bizonyosan nem vettem volna kézbe Epiktétosz kézikönyvecskéjét, megelégedtem volna egy filozófiai összefoglalóval. De mivel egy korábban már bírált könyv amellett érvelt, hogy a keresztény erkölcs smafu többek között az epiktétoszi erkölcshöz képest - hát, megtettem.

Valószínűleg igencsak el lettem volna veszve a szövegben - még ha rövid is -, ha Steiger Kornél kísérőtanulmánya nem segít megérteni és feldolgozni azt.

Epiktétosz maga semmit sem hagyott az utókorra. Két műve maradt fent tanítványa, Arrianosz lejegyzésében, amelyből a másik, Epiktétosz beszélgetései töredékesen maradtak fenn. Ebből a szempontból érdekes, hogy életművének nagyobbik felét egy fél délután alatt bárki áttanulmányozhatja...

Bizonyára mindenki hallotta már ezt a szókapcsolatot "sztoikus nyugalom". Nem véletlen, hiszen a sztoa filozófiájának egyik kulcsfontosságú mozzanata a érzéketlenség/szenvedélymentesség elérése. Első olvasatra talán megdöbbentő kijelentést tesz Epiktétosz e művében:

"Ha szeretsz egy tálat, mondd azt, hogy tálat szeretsz. Így ha eltörik is, nem fogsz háborogni. Ha gyermekedet vagy feleségedet szereted, mondd azt, hogy csak egy embert szeretsz. Így ha meghal, nem fogsz háborogni." (3)

Amikor azonban kiderül, hogy sztoikus filozófusként ezt komolyan is gondolja, akkor bizony nem csak megdöbbenünk, hanem felháborodunk: tényleg egy tál eltöréséhez és az afelett érzett kár érzéséhez hasonlítja egy szeretett családtagunk halálát? És igen, komolyan gondolja!

Amikor az erkölcs alsóbb és felsőbbrendűségéről beszélnek öntelt filozófusok, akkor én inkább választanám az "alsóbbrendű" keresztény erkölcsöt - mint ezt az érzéketlen kegyetlenséget!

Felhasznált irodalom:

Epiktétosz: Kézikönyvecske [ford. Sárosi Gyula], Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978

Ki a Szent és mi a szent? - Szent és profán elkülönülése

2010-09-26T11:56:00.000+02:00

Vallástudósok, s azon belül vallásfenomenológusok számára közhely számba megy, amit itt leírni készülök. Mégis úgy érzem, elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy tovább léphessünk annak megvizsgálásában, hogy ki vagy mi a szent.

Az ezzel foglalkozó leíró könyvek közül alap Rudolf Otto: A Szent című munkája, ami a vallási jelenséget próbálja meg leírni az ember azon ősi tapasztalatából kiindulva, hogy megsejthető: a világ alapvetően két szférára osztható. A minket körülvevő, immanens világ - és az azon túli, általa numinosum-nak nevezett, a Szent világa.

A Szent világa egyfajta megközelíthetetlensége burkolózik: misztérium, szent titok veszi körül létezését és működését. Közvetlenül nem tapasztalható, de nyomai, árnyékai igen. Az ember azért, hogy a szétszakadt világot újra egyesítse, különféle megoldásokkal él, létrehoz olyan dolgokat, amikkel egyesíteni kívánják ezt a széttagozottságot.

A Szent tér, ami arra szolgál, hogy lehetőséget adjon a Szent jelenlétének, legyen az akár templom, akár egy áldozó magaslat, vagy bármi. A Szent idő, aminek célja az, hogy - általában ünnepek formájában - bevonódjék a szürke hétköznapok sodrásába a Szent. A Szent tárgyak és Szent cselekedetek a Szent köré csoportosuló kultusz részeivé válnak, és a maguk speciális helyzetéből fakadóan jelenítik meg a Szentet. E kultuszok vezetői és azok, akik más helyzetekben az átlagember számára jelenítik meg a Szentet, a Szent emberek. Az egyéni élmények szintjén jelenik meg a személyes Szent, amikor egy-egy vallásos élményen keresztül a numinosum az embert megszólítja. És végül, de nem utolsó sorban, a Szent könyvek, amik magukban hordozzák akár a Szent leírását, akár magukat a kultuszokat.

A Biblia leírása alapján egyértelmű, hogy maga az alapjelenség - tudniillik Szent és profán szétvált a világunkban - valóban létező valóság. Ha fellapozzuk a Genezis harmadik fejezetét, a bűnbeesés története írja le azt, hogy ez megtörtént. Ugyanakkor az is egyértelművé válik a Biblia lapjaiból, hogy ez nem a világ alapállapota. Isten a világot jónak teremtette, és nem vált külön benne a transzcendens és immanens. Ez "csupán" a bűneset következménye...

Felmerül azonban a kérdés: A Biblia alapján bárhogy közeledhetünk Istenhez, a Szenthez? Ennek járunk majd utána a következő "Ki a Szent és mi a szent?" bejegyzésben!

Felhasznált irodalom

Horváth Pál: Vallásfilozófia és vallástörténet, L'Harmattan - Zsigmond Király Főiskola, Budapest, 2006

Mérges GYIK

2010-09-22T16:25:00.000+02:00

Dühös vagyok, így a kérdésekre dühödt válaszok jönnek! Bocsánat! (Engem nem kell olvasnod, lásd a blog fejlécét!)

(A képen látható jószág,a gila vagy viperagyík tényleg mérges gyík!)

Miért kell - a hitvédelem nevében - más vallásokat "cseszegetni"?

Akkor kezdjük a végén! "Cseszegetni"? Már bocsánat, de azzal, hogy elmondom a véleményemet semmiféle erőszaktételt nem követek el más vallásúak ellen. Ezt a vádat a legvégsőkig visszautasítom! Senkit sem kényszerítek arra, hogy hozzám hasonlóan gondolkozzék, és arra sem, hogy ezt a blogot - vagy bármely más, általam is üzemeltetett oldalt - olvassa!

Másodszor, mai, pluralista és szekularista világban úgy gondolkozik az átlagember, hogy nincsen Igazság (így nagy betűvel!) - csak kisbetűs igazságok vannak. Ezért - vélik - a vallott igazságok csak az egyes ember számára igazságok, de nem egyetemesek.

Súlyos tévedés! Nem azért vagyunk keresztények, mert a kereszténység, mint hitrendszer számunkra igaz, hanem azért, mert Jézus Krisztusban, mint Megváltóban hiszünk! Ő viszont ezt mondta:

"Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Senki sem mehet az Atyához, csak általam" (Jn 14,6)

Vagy Jézus hazudik - vagy az, aki azt állítja, hogy tök mindegy, melyik vallásban élünk. Nem azért vallom a kizárólagosságot, mert az igazságot birtoklom, hanem azért, mert az Igazság birtokol engem!

Harmadszor, parancsunk van rá (mellékesen ez a blogom mottója, a jobb felső sarokban):

"Küzdjetek a hitért, ami egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott." (Júd 3)

De hát az adventisták között is vannak rendes emberek, nem?! Miért kell őket bántani?

Bántja őket a fene! Az, hogy úgy érzik, őket bántom, az azért van, mert egy pillanatra sem tudják különválasztani magukat az adventista tanítástól. Én az adventizmust kérdőjelezem meg, nem az ő személyes hitüket, életüket.

Egyébként übergáz ez a "közöttük is vannak rendes emberek" érvelés! És nem csak azért, mert maguk az adventisták is így érvelnek, amikor más vallásokról, különösen keresztényekről van szó, hanem azért, mert mit is tartalmaz ez az állítás? Hát azt, hogy alapvetően nem azok! (Gondold végig pl. romákkal: "Közöttük is vannak rendes emberek!" Ha közöttük ezzel érvelsz, fognak szeretni, de nagyon!)

Most mi a fenét kellene tennem? Minden egyes blogbejegyzést fejléceljek meg a következővel???:

"Az alábbi tanulmány NEM az adott vallási közösség tagjai ellen íródott, hanem inkább értük, nem is róluk szól, hanem bizonyos TANÍTÁSOKRÓL vagy prominens tanítókról, akiknek a sajátos tanításában és tanításának következetes alkalmazásában problémákat látunk. Az Olvasót kérjük, hogy tanulmányunk vizsgálata és a megjegyzése is a TARTALOMRÓL szóljon, ne személyünkről vagy vélt indítékainkról. Egyetlen indítékunk a másokért érzett aggodalom - ha valaki ezt nem osztja, akkor a cikk nem neki íródott."

Ha erre vágysz, nyomtasd ki, és ragaszd a monitorodra!

Komolyan kéne vennem azt, hogy az egész blogozást most azért hagyjam abba, mert az "piszkálja" az adventisták kiegyensúlyozott hitéletét? Már bocs, de ha én úgy látom, hogy az adventizmus heterodox - értsd: tévtan -, akkor nem kell szólnom? Ha úgy látom, hogy egy égő házban vannak, nem kell szólnom, csak azért, mert jó a zene és jól érzik magukat??? Basszuskulcs, nem baj, hogy ebbe belehalnak?

De hát az adventista életforma olyan keresztényi! Épp a megélt hitgyakorlatuk miatt nem kéne megítélni a tanítást! Hagyjuk őket úgy megélni a hitüket, ahogy tudják...

Szerintem kevered a szezont a fazonnal.

Egyrészt az adventista életforma nem önmagában létezik, hanem az adventista tanítással karöltve. Ne higgyük már el azt a szamárságot, hogy az adventizmus csupán egy életforma! Ezt a kártyát akkor szokták elővenni, amikor a "racionálisan egészséges bibliamagyarázatuk" összeomlik - azaz nincs több érvük.

Ugyanakkor tévedésnek is látom azt, hogy az ő életformájuk lenne a hamisítatlan keresztény életforma. Ami jó az adventista életformában, azt megtalálod máshol is - ami meg nem, azt meg nem véletlenül nem találod meg máshol, csak itt. (A tanításukra ugyanez igaz.)

Amikor bármelyik tévtan ott kopog az ajtódon, akkor egyik sem azzal hívja fel magára a figyelmet: "Kövess engem, tévtan vagyok!" Nem, hús-vér, kedves emberek hozzák el az üzenetet, és a legjobb esetben is arra hívják fel a figyelmedet, hogy járj magad is utána a dolgoknak.

Adventisták esetében ez is elég gázos. Mert ugye ők a végidő maradéka/maradék egyháza, tehát exkluzivisták hitüket tekintve ugyanúgy, ahogy a kereszténység (és még felsorolhatnék számos vallást). Aki azt hiszi, hogy tolerálják a más vallásokat a maguké mellett, azok nem ismerik még eléggé a tanításukat. Szalai András örökbecsű mondásával: "Boldogok a felszínesek, mert nem zavarják egymást!" (Igen, felszínes vagy, ha azt mondod, hogy az adventisták elfogadják a más keresztény vallások tanítását.)

Valóságban azonban mit mondanak?

"Itt van a helye a szentek állhatatosságának, akik megtartják az Isten parancsait és a Jézus hitét." (Jel 14,12)

ami alatt azt értik, hogy a végidő maradékának/maradék egyházának két ismertetőjegye:

megtartják Isten parancsolatait: azaz a Tízparancsolatot, és különösképpen a negyediket, a szombat parancsolatát; másrészt
ők birtokolják az igazi tanítást/hitet Jézus Krisztusról.

Mielőtt beveszed ezt a maszlagot, szeretném felhívni a figyelmedet, hogy ha tanítványokat keresel, annak van egy egyszerűbb, kézzel foghatóbb módja is. Jézus szavára figyelsz, és megnézed, Ő miben határozta meg a saját népét!

"Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (Jn 13,35)

Tévtan, hogy a tanítványok ismertetőjegye a szombattartás. (János apostol szövegeiben a parancsolat (entolé) nem jelenti sehol sem a Tízparancsolatot.) Ez az egész csak arra szolgál, hogy Istent keresve - őket találd meg. No de melyiket a négy(!) bejegyzett adventista közösség közül? (Lásd pl. Apeh listáját a 2010-es 1%-ról, 17., 21., 118. és 166. tétel). Ha ismered a "dörgést", akkor tudod, hogy ez a négy csapat inkább örül annak, hogy egy kutya által hátrahagyott gőzölgő fekáliába lépjen, semmint annak, hogy megegyezzen. Mert ők így szeretik egymást. És mindegyik maradékabb a maradéknál...

Szerintem ha ilyennel találkozol, fuss onnan!

Még egy kicsit élezve a fenti ismertetőjegyeket, én is tudok ilyet mondani. Az igaz hitvédőt két jellemző alapján ismered fel:

b-vel kezdődik a neve (ugyanúgy, mint a Biblia - börésit...)
Ubuntu Linuxot használ a laptopján

Na ne vicceljünk már!

A Jel 14,12, ahogy én látom két dolgot említ: a helyes tanítást (ortodox tanítást) és a helyes gyakorlatot (ortopraxist). Ennek egyike sincs meg az adventizmusban: heterodox tanítás, és téves gyakorlatok beszüremkedése a keresztény hitgyakorlatba.

Miért mondod, hogy az adventizmus tévtan? Hiszen olyan szépeket mondanak!

Szeretném újra sulykolni: az adventizmusnak alapvetően nem én, hanem a saját történelme és a bibliai szövegkörnyezet az ellensége. Íme:

1. Jézus szavai szerint nem lehet meghatározni visszajövetelének idejét.

"Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja." (Mt 24,36; vö: Mt 24,44.50, 25,13)

"Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett." (ApCsel 1,7)

Ezzel szemben Miller, a 19. századi amerikai adventizmus vezéregyénisége 1843-ra tette meg Jézus visszajövetelének idejét. Sőt, Samuel S. Snow az "első csalódás"-nak nevezett eseményt követően ezt 1844. október 22-ére tette. Ez lett a "nagy csalódás".

És senki sem volt, aki figyelmeztette volna őket, hogy valami nem stimmel? Dehogynem! Lásd pl. Ellen G. White írásában itt! (Ne higgy nekem, olvasd el!)

Az adventizmus már indulásakor Jézus Krisztus szavával megátalkodottan ellenkező tévtan volt.

És utána lehet itt magyarázkodni, hogy a Jel 10,8-11 értelmezendő erről az egészről. De ez csak porhintése ennek a tévedésnek.

2. Amikor nem akartak megszabadulni a dátumtól (1844. október 22.), újabb ötlettel álltak elő: a vizsgálati ítélettel. A tanítás egy kicsit bonyolult, egy blogbejegyzés részeként nehéz lenne részleteiben elemezni. A lényeg az, hogy az adventista tanítás szerint Jézus Krisztus a kereszten nem törölte el a bűnöket.

"Krisztus vére megszabadította a bűnbánó bűnöst a törvény kárhoztatásától, de a bűnt nem törölte el. A bűn feljegyezve áll a szentélyben a végső engesztelésig. Így jelképesen az áldozat vére eltávolította a bűnt a bűnbánóról, de a bűn ott maradt a szentélyben az engesztelés napjáig." (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 357. o.; ne higgy nekem, olvasd el az adventisták oldalán itt!)

"Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is." (Ef 1,7)

"Jézusnak ... a vére megtisztít minket minden bűntől." (1Jn 1,7)

"... és Jézus Krisztustól, ... aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől." (Jel 1,5)

Az adventizmus Jézus Krisztus kereszten elvégzett megváltói munkáját "félretanító" tévtan.

3. A Hetednapi Adventista Egyházat alapító vezetők nem voltak keresztények, hanem azzal szemben álló ariánus, szemi-ariánus nézeteket vallottak.

Ne hidd nekem el, hanem olvasd el a következő két lapot!

Az én kedvencem ez:

"A Szentháromság tanát 325-ben, a niceai zsinaton fektette le az egyház. Ez a tan eltorzítja Isten és az ő Fia, Jézus Krisztus, a mi Urunk személyiségét. Pusztán a gyalázatos intézkedésekre való tekintettel, amelyekkel az egyházra kényszerítették, és amelyek az egyháztörténelem lapjaiból kiolvashatók, szégyenkeznie kellene e tan minden követőjének." (J. N. Andrews, ne higgy nekem, olvasd el itt!)

És ki tudod-e találni, hogy az adventista egyetemnek ki a névadója?

A mai H. N. Adventista Egyháznak egyetlen alapító atyja sem fogadná el a HNAE hitelveit, hiszen mindannyian háromságtagadók voltak! És csatoljuk csak vissza ezt az információt a szombatünnepléssel!

Vajon érdemes volt-e leállni vitatkozni a 19. század adventistáival arról, hogy melyik napot kell megszentelni - ha még az is kérdéses, hogy kicsoda az Isten? (Segítő kérdés: Vajon érdemes-e leállni egy muszlimmal arról vitázni, hogy nem a péntek a gyülekezeti nap, ha még mindig Allahot imádja?)

És ők lennének a végidő maradékának zászlóvivői? Könyörgöm, az arianizmust az Egyház 1600 évvel korábban már megrágta és kiköpte, mert eretnekség, tévtan, heterodoxia.

Örülnöm kéne annak, hogy a fő irányvonal jelenleg Háromság-hívő? Alapvetően igen, hiszen kb. 100 éves küzdelem árán rátaláltak az Istenre. Csak egyrészről nem komálom azt a fajta büszkeséget, hogy az ő háromságtanuk mentes a görög filozófiától - másrészt nem vagyok benne biztos, hogy állandósult állapot. Lehet, hogy csak átmenetileg keresztezik heterodox nézeteikkel az ortodox utat.

A 19. századi adventizmus ariánus, a Szentháromságos Istent tagadó tévtan. (Hogyan lehet(ett) akkor a végidő maradéka?)

4. És Ellen G. White. Nem csak azért irritál, mert a stílusa olyan, amilyen. Ilyen alapon sok más régi szöveg is irritálhatna. Miket látok Ellen G. White szolgálatában?

Ellen G. White hamis próféta volt. (Vagy beteg, de erre még visszatérünk.)
Az adventista gyakorlat, hogy a hívőket az Atya, Fiú és Szentlélek - és Ellen G. White nevére - keresztelik meg, nagyon gáz.(Lásd HNAE Gyülekezeti Kézikönyv, Pécel, 2006, Keresztségi fogadalom és keresztség fejezet, 56. o-tól, különösen 8., 11. kérdés - és Melléklet - A hitelvek vázlata, 263. o-tól, különösen 21. és 22. pont.)
Ellen G. White bitorolja a Szentlélek címét: Prófétaság Lelke (Lásd pl. HNAE 18. hitelvét.)
Ellen G. White Krisztus helyetteseként szólal meg (Vö. pl. Zsid. 1:1-hez hasonló megnyilatkozását)

Mit kell ezek után mondanom?

Az adventizmusban hitelvként is meglevő "Prófétaság Lelkéről" szóló tanítás tévtan, az Úr Hírnökeként elhíresült Ellen G. White szolgálatát nem támasztja alá a Biblia.

Engem az a stílus zavar, ahogy a dolgokat kezeled. Nem gondolod, hogy magadba kéne nézned?

2006 óta vagyok jelen adventizmuskritikával az Interneten. Eddig kb. 30 alkalommal tartottam lelkiismeret-vizsgálatot annak kiderítésére, hogy mik a valódi indítékaim.

Az elmúlt időszak első fokozata az volt, amikor azt éltem meg, hogy miközben én az adventizmust, mint tant vonom kétségbe, addig ők személyemet támadják. Ezen néhány év alatt túl tettem magam, nem is várok mást.

Jelenlegi "kiakadásom" oka az volt, hogy immáron nem először nem adventista keresztények az adventisták mellé állnak, és a stílusomat/indítékaimat kérdőjelezik meg, amikor kritizálom ezeket a nyilvánvalóan tévtanokat. Merthogy ők sem tudják különválasztani az adventista tant az adventista személytől. És ez elég nagy baj!

A stílusról annyit, hogy megpróbáltam én ezt már szépen is. Az adventizmuskutatas.hu helyen megpróbálkoztam a kiegyensúlyozottsággal: bemutattam mindkét oldalt, sokszor nem vontam le konklúziót. Akkor meg az volt a baj: ne tegyem, mert félrevezető az oldal, hiszen sok adventista úgy olvasta el, hogy nem tudta, ez most egy kritikai oldal.

Tehát az adventizmust sem nyíltan, sem kiegyensúlyozottan kritizálni nem lehet. De miért? Azért mert annyira biblikusak? Hát látjuk, mennyire nem azok! Vagy azért, mert annyira "jó fejek"? Ugyan már... Egyszerűen azért nem szólalhat meg egy felekezetközi, kiegyensúlyozott kereszténység mert még a végén rájöhet az adventista olvasó: létezik még rajtuk kívül is kereszténység. És ez alapvetően gerincbe töri hivatás és küldetéstudatukat - legfőképpen a végidő maradék egyházáról szóló tévtanukat. És a nem hívő adventista, amikor "rám szól" ebben a tévtanban segédkezik nekik.

Egyéni stílusom bántó? Meglehet! De ez esetemben inkább a tehetetlenségből fakad. Így próbálom ébren tartani azok figyelmét ezzel az üggyel (is) kapcsolatosan, akik még vagy már kételkednek. Mert könyörülni csak a kételkedőkön lehet. (Júd 22) A beton-adventista számára ezek a kritikák semmit sem érnek. Csak még jobban bebetonozzák őket.

Személyemet ért lelkigondozói próbálkozások elől pedig most és mindenkorra kibújok. Ahhoz, hogy engem jó tanácsokkal láss el, a következőkkel kell rendelkezned:

krisztusi lelkület - azaz előttem is hitelesen megélt kereszténység,
személyes ismeret, és
privát (nem internetes!) lelkigondozói kapcsolat.

Ezek hiányában nem érdekel a véleményed. Bocs!

Ellen G. White betegsége, 4. rész - Az orvostudomány

2010-09-14T21:01:00.000+02:00

Ez a randa vénember itt D. M. Canright (1840-1919), akit az adventisták is szeretnek nagyon. A belső körhöz tartozott: James White és J. N. Loughborough szentelte fel adventista lelkésznek, 1865-ben. Mintegy 20 évig szolgált közöttük. Azután történt valami...

Lewis R. Walton: Ómega c. füzetében így ír erről:

"A leghangosabb "fecsegés" közül néhány - amint Ellen G. White nevet adott neki - egy Canright nevű kiváló adventista prédikátorról származott, aki már évek óta kacérkodott kérdésekkel és kételyekkel, és aki adventistaellenes doktrínát fogadott el. Végezetül teljesen elhagyta a az egyházat, miután küldetését elvégezte, hogy megtámadja azt, amit korábban hitt. 1889-ben kiadta a "Megtagadott h. n. adventizmus" című könyvét... 418. oldalas művének végéhez közeledve Canright eljutott az összegzésig: "A h. n. adventizmus rendszere alapját tekintve egy iskolázatlan öreg farmer teóriáira épült, és egy totálisan műveletlen, nem olvasott, beteges, izgulékony lány álmodozásain nyugszik." De Canright rövid élete hamar véget ért, és magányos emlékezésein kívül semmije sem maradt. 1919-ben, miközben egyre elhatalmasodó betegségei utolsó árnyai gyűltek köré, egyetlen testvére felé intézett kérésével kinyúlt a homályból, amelybe aláereszkedett: "Maradj meg az üzenet mellett Jasper, én elhagytam, és tudom, hogy haldokló, elveszett ember vagyok"" (21-22. o.)

A labda nagyon magas, így nem állom meg, hogy le ne csapkodjam:

József Attila óta tudjuk, hogy "a mosónők korán halnak" - az adventisták meg nem. De mégiscsak túlzásnak látom, hogy egy 1889-ben 49 éves ember még 30 évet él, az hamar véget ért!
"Szegény, szerencsétlen, magára maradt" Canright 1919-ben, tehát halála évében kiadott még egy könyvet: Life of Mrs. E.G. White Seventh-day Adventist Prophet - Her False Claims Refuted címmel, amiben egyrészt tisztázza magát, hogy nem elveszett ember, ahogy a suttogó és sajtóban megjelenő adventista propaganda leírja, sőt a Berean Baptist Church emeritus pásztora, Grand Rapids-ben (!)

Úgyhogy légy résen: mielőtt bármit elhiszel tőle - vagy róla - járj utána! Magam is így jártam el, az utolsó könyvét is csak támpontként használtam fel: Ellen G. White betegsége után kutatva milyen irányokba érdemes elindulni. Ezek:

gyermekkori sérülése,
epilepszia,
katalepszia és
hisztéria.

Ellen G. White gyermekkori sérüléséről saját tollából olvashattunk korábban ugyanezen a blogon, így nem tartom szükségesnek, hogy újra megismételjem azt.

Temporális lebeny epilepszia

Az epilepszia kutatása mai napig sem zárult le. Nem teljesen ismertek mozgatórugói, így gyógyítása sem teljes mértékben kielégítő. Nem véletlen, hogy ezt Ellen G. White korában sem tudták megoldani. Sőt, ebben a furcsa betegségben szenvedőt inkább "isteni elhívás" részeseként látták, semmint egyet a szánandó betegek közül.

Ellen G. White temporális lebeny epilepsziáját elsőként csak 1981-ben (!) írták le (Gregory Holmes and Delbert Hodder (1981). "Ellen G. White and the Seventh Day Adventist Church: Visions of Partial Complex Seizures?". Journal of Neurology, 31 (4): 160–161.) Ezt a szakcikket foglalja össze Szendi Gábor: Isten az agyban c. könyvében:

"Az adventista egyház vezető személyeinek leírása szerint a víziók úgy kezdődtek, hogy White háromszor, egyre halkabban elkiáltotta magát: "dicsőség", majd pár másodpercre összerogyott, mintha elájult volna. Aztán valami emberfeletti erő töltötte el, hirtelen felállt és (például) végigment a szobán. Máskor kezével balra vagy jobbra mutatott, miközben feje is arra fordult. Akármilyen pozíciót is vett fel, szinte lehetetlen volt ekkor őt ebből kimozdítani, izmai annyira merevvé váltak. A szeme ilyenkor mindig nyitva volt, de nem pislogott. Felfelé nézett, de nem a semmibe meredt a tekintete, hanem kellemes kifejezés ült arcán, s egy távoli pontot fixírozott. A rohamok bevezető szakaszában gyakran érzett kellemes virágillatokat. Víziói alatt rendszeresen voltak jelenései is. A vízió elmúltával görcsös mély lélegzetet vett, majd ilyenkor elgyengült, s látása, olykor hallása is fokozatosan tért vissza. Víziói részben vallásos tárgyúak voltak, részben próféciák. Gregory L. Holmes és Derbert H. Hodder neurológusok elemzése szerint White komplex parciális epilepsziában szenvedett, amit kora gyermekkori agysérülése okozott. Erre az epilepsziatípusra jellemző a roham alatt megjelenő mozgásautomatizmus - lásd White különös mozgásait: távolba nézését, karja mutatásra emelkedését és fejének a mutatott irányba fordítását. Másik jellegzetesség a különféle hangok, gépiesen ismételgetett szavak, mondatok hallatása, mint "Dicsőség, dicsőség", vagy "Sötétség" kiáltásai. A rohamot hallucinációk is kísérték, ezekről számot be White mint próféciákról. A rohamot gyakran követte letargia, depresszív állapot." (52-53. o.)

Aki tovább szeretne tájékozódni a temporális lebeny epilepsziáról, annak tisztelettel ajánlom két hazai szakorvos áttekintő cikkét is: Halász Péter, Fogarasi András: Temporalis lebeny epilepszia, „State of art” beszámoló Ideggyógyászati Szemle - 2006;59(9-10), 331-352. o.

Vegyük észre a betegség leíró részében található hasonlóságokat azzal, amit a szemtanúk, vagy maga Ellen G. White írt le saját "látomásaival" kapcsolatban. (Aurajelenség, különösképpen félelem és szorongás, szellemi aura tünet, légzés változása, érzelmi megnyilvánulások, automatikus mozgásjelenségek, tudatzavar, hallucináció)

Katalepszia

Mi a franc ez? - tettem fel magamnak is ezt a kérdést először. Szerencsére már mások is feltették (nem úgy kb. 10 évvel ezelőtt, amikor először ezután kutattam), így megkaphatjuk a választ akár két forrásból is.

Elsőként Dr. Diószegi Judit, pszichiáter válasza:

"A katalepszia vagy viaszhajlékonyság a skizofréniában előforduló tünetek között szerepel. Jellemzője, hogy a páciens spontán igen kényelmetlen testtartásokat vesz fel és végtagjai viaszszerűen hajlíthatók, beállíthatóak és ezeket a pozíciókat akár órákig is megtartják."

Egy másik, veretes magyar nyelvű leírás a Pallas Nagy Lexikonból:

"Katalepszia

(gör.), az akaratnak alávetett összes izmoknak azon kóros állapota, melyben azok endogen beidegzése teljesen megszünt és csak passzive mozgattatnak olyanképen, hogy az izom v. izomcsoport az összehúzódásnak azon alakjában és fokában megmarad, melybe passzive hozatott. A kataleptikus egyén ennef folytán teljesen mozdulatlan és izomzata kisebb-nagyobb ellentállással csak a külső mozgatásnak enged és a külső behatás által megadott állásban meg is marad, a kifáradás minden tünete nélkül, mig újból meg nem változtatják. Ezen állapotot azért viaszszerü hajlékonyságnak (flexibilitas cerea) nevezik. Hogy ezen állapot a központi idegrendszer kóros elváltozásából ered, az kétségen kivül áll, már azért is, mert több más olyan tünettel áll kapcsolatban, melyek agyidegrendszerbeli eredet kétséget sem szenvedhet. De azért kórboncolástani v. kórtani oka még eddig kiderítve nincsen. A K. csak elmebetegeknél fordul elő és lehet vagy valóságos v. ál-K. Az utóbbi az, mely téveszmékből és kápráztokból indul ki, azaz, amikor a betegek ilyenek behatása alatt megmozdulni nem mernek v. nem akarnak, de tudatában vannak ezen kóros állapotnak. Az előbbi ilyenek nélkül, de súlyos öntudati zavarral és az agybeli folyamatok nagyfoku gátlásával, illetve megakasztásával lép föl és igy a tompaság (stupor) jellegző tünetét képezi. Természetes, hogy ezen valódi K.-val az érzékek működése is pang, valamint hogy a betegek táplálkozásáról és tisztaságáról a környezet kénytelen gondoskodni."

A jelenség a kortárs látvány-hipnotizőrök világában mutatványszámba megy. A hipnotizált, aki katalepsziás állapotba kerül, egyszerűen ráállnak, miután két székre rárakták. Felmerül bennem - és az orvosokban is a kérdés - nem lehet-e Ellen G. White állapotát is ekként leírni?

Hisztéria

Ez az elnevezés már nem számít "politikailag korrekt" elnevezésnek. A jelenlegi retorika szerint amikor hisztérikus tünetegyüttesről beszélünk, azt konverziós vagy disszociatív zavar(ok) néven nevezik manapság.

Dr. Dinya Zoltán pszichiáter leírásából számomra az a legmeglepőbb, hogy "Ritkán a tünetek tartósan megmaradnak, szomatikus, neurológiai tünetek fejlődnek ki. Jelentős hátráltató tényező lehet, ha a betegszerep fontos előnyökkel (pl. nagyobb törődés) jár a beteg számára, azaz a családtagok a betegség megoldását nem a folyamatos és egyre fokozódó sajnálattal, törődéssel tudják elősegíteni." Vajon Ellen G. White esetében melyik jelentett előnyt: szürke eminenciásként létezni háromságtagadó férfiak gyűrűjében - vagy az "Úr Hírnöke"-ként?

Aki még tovább szeretné kutatni ezt a kérdéskört, jó elindulás lehet a wikipédia szócikke.

Összegzés helyett

Az eddigiek alapján szerintem mindenki látja, aki akarja: légy van a levesben. Elhiszem és elfogadom, hogy egy ilyen különleges tünetegyüttest egyszerű emberek Isten munkájaként írtak le és láttak, és láttattak a 19. században. De nem kéne már ezen tovább lépni?

Mielőtt lezárnánk az összegzéssel, hamarosan az adventista válaszokról...

Felhasznált irodalom:

Canright, D. M.: Life of Mrs. E. G. White, Grant Shurtliff Publisher, Sterling Press, Salt Lake City, Utah, 1998
Halász Péter, Fogarasi András: Temporalis lebeny epilepszia, „State of art” beszámoló Ideggyógyászati Szemle - 2006;59(9-10), 331-352. o.
Pallas Nagy Lexikona, Katalepszia szócikk
Szendi Gábor: Isten az agyban, Jaffa Kiadó, Budapest, 2008, 52-53. o.
Walton, Lewis R.: Ómega [ford. Sonnleitner Károly], Bibliaiskolák Közössége, h. n. (Bp.), 2002 - és ezúton jelezném, hogy az eredeti kiadó: Review and Herald Publishing Association, tehát ez nem Kerak-os kiadvány!
http://www.webbeteg.hu/

Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre

2010-09-12T17:07:00.000+02:00

"A politikai kultúra sokat fejlődött, ha azt nézzük, hogy Szent István királyunk egy választási kampány hevében a vele szembeszegülő rokonát felnégyeltette - és ő abban a korban szelíd király volt. Bethlen Gábor, Erdély nagyfejedelme - akinek uralkodása alatt Erdély aranykorát élte, Tündérkert volt - azt írta életrajzában, hogy bár békeszerető ember, negyven csatában ötezer ember vérét ontotta. Ehhez képest az eltelt pár száz év alatt sokat szelídültünk.

Mondják, milyen sok abortusz és válás van manapság. Ez tényleg szörnyű, és én egyet is értek. De mondok egy példát: az 1980-as évek elején a Tisza partján egy néniről kiderült, hogy megölte férjét, bevallotta, hogy légyölő papírt áztatott ki, és a mérget hitvese italába keverte. Kérdezték, hogy jutott eszébe ilyen szörnyűség. Azt felelte, hogy mindenki így csinálja. Egy nagyszabású nyomozás kiderítette, hogy néhány faluból 100-120 esetben az asszonyok így tették el láb alól gyűlölt társukat. Feszültségek akkor is voltak a házasságban, sajnos gyakran előfordult, hogy nemcsak szóban, hanem fizikailag is öldökölték egymást, de válás nem volt. Nem volt abortusz, nem volt fogamzásgátlás, de sokan barbár módon elpusztították az újszülötteket; megszegelték, mákos teával örökre elaltatták őket. Én azt mondom, bűn, ha egy házaspár elválik, de még mindig jobb, mint titokban mérget keverni."

Ablak a Végtelenre - Csaba testvér gondolatai Istenről, vallásról, életről, emberről... Böjte Csaba válaszol Karikó Éva kérdéseire, Helikon Kiadó, Budapest, 2009, 64-65. o.

Ne égesd el a Koránt!

2010-09-11T06:00:00.000+02:00

Tudjuk, milyen nap van ma!

Sokan úgy emlékeznek meg a mai napon, hogy a Koránt elégetik. De Te Ne tedd! Fontold meg a volt pakisztáni kabarettista Shabana Rehman szavait, amiket a norvég Lillehammerben mondott az Irodalmi Fesztivál bevezetőjében a többi írónak.

Tisztelt Hallgatóság!

Végezetül egy felhívással jöttem Önökhöz.
Lehetséges, hogy több könyvégetés lesz ebben az országban.
Ez egy Korán.
Ez a könyv lehet a legerősebb könyv minden könyv közül manapság.
Ha elégetem - még több erőt szerez magának.
Lehetséges, hogy több könyvégetés lesz ebben az országban.
Lehet.
Ne essenek kétségbe, ha az Önök könyve tüzet fog.
Inkább akkor essenek kétségbe, ha nem fog tüzet.
Köszönöm.

Élvezzék a fesztivált!

Michael Hesemann: A Názáreti Jézus

2010-09-10T08:38:00.000+02:00

Reimarus óta egynémely értelmiségiek sportot űznek abból, hogy bebizonyítsák: a történeti Jézusnak semmi köze az Egyház által vallott hit Krisztusához. Ötletekben nincs hiány, amiknek talán egyetlen közös jellemzője az lehetne: bármi jöhet, csak a valódi ne!

Éppen ezért kifejezetten üdítő olyan könyvekkel találkozni a piacon, amikor a szerző nem ennek a felvilágosodás óta divatos trendnek hódol, hanem megpróbálja összhangba hozni vallásos hitét a történelmi adatokkal. Hesemann: A Názáreti Jézus c. könyve (Szent István Társulat, 2010) ilyen.

A könyvet olvasva rengeteg új régészeti lelet került a helyére, és mint apró mozaikdarabok rakták ki azt az egészet, ami hitünkhöz talán a legközelebb áll. Talán az egyik meglepőbb állítása, ahogyan a Biblia szövegében nem szereplő esszénusokat kezeli (akiket azonosnak vesz a Qumranban élő közösséggel). Ugyanis nem a szokásos, sztereotip utat járja be (Keresztelő János esszénus volt, akinek a tanítványa Jézus - és innen mondott okos dolgokat), hanem úgy mutatja be őket, mint akik számára fontos volt egyrészről a Messiás várása - és a karitatív tevékenység. Ennek kapcsán az itt megrajzolt Jézus-kép nemhogy nem alárendelt kapcsolatban lenne az esszénusokkal, sőt kifejezetten közös célokat vonultat fel a szerző.

Hesemann könyve szórakoztatóan hullámzó: amikor az olvasó már belefáradna valamilyen régészeti lelet aprólékos bemutatásába - a következő pillanatban már saját úti élményéről beszél. Otthon ülő típus vagyok, de a könyvet olvasva nekem is kedvem támadt ezeknek a helyeknek a felkeresésére.

Ezt a könyvet mindenkinek ajánlom - aki a szerző katolicizmusán, meg a könyv keretéül adott pápalátogatásokon nem akar kiakadni.

Miatyánk

2010-09-09T19:44:00.000+02:00

Ki a Szent és mi a szent? - A forrás

2010-09-05T20:59:00.000+02:00

Szent István királlyal kapcsolatos blogbejegyzésem visszajelzéseiből úgy látom, érdemes egy kicsit ezt a kérdést boncolgatni. A mai, szekularizált világunkban sokszor nem triviális, hogy a "szent" kifejezést mikor és milyen értelemben használjuk. Szerintem ez az oka annak, hogy Szent István királlyal kapcsolatban is félreérthető ennek a jelzőnek a használata.

De ne rohanjunk előre! Egyelőre elégedjünk meg azzal: Ki a Szent?

Hívők számára egyértelmű a válasz: Isten. Isten az, aki "alanyi jogon" birtokolja a szentséget, mindenki más csak részesül az Ő szentségéből.

És honnan tudjuk mindezt? A Biblia lapjai igazítanak el, aki ezen a módon kizárólag Istenről beszél úgy, mint "Szent"-ről. Az egyik leghíresebb részlet, amikor a szeráfok énekeltek és ezt a próféta láthatta a következő:

"Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!" (Ézs 6,3)

A keresztény hitgyakorlatban kiemelt szerepet kap ez az imádság, amit módosult formában, háromszorszent (triszágion) összefoglaló néven is ismert, és a szokásos kezdő imák, valamint a Szent Liturgiák apostoli olvasmánya előtt hangzik el:

"Szent Isten, Szent Hatalmas, Szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk!"

Fontos tehát leszögeznünk: "alanyi jogon", "forrásként" senki sem rendelkezik azzal a szentséggel, amivel a Szent Isten.

/folyt. köv./

A demokrácia ára

2010-09-02T20:16:00.000+02:00

Nyár elején kaptam egy e-mailt, amiben a Figyelő Net-en megjelent cikkre hívták fel a figyelmemet: "Horn Gyula miatt nyomulhatnak az egyházi iskolák".

Úgy tűnik, hogy az egyházi iskolák finanszírozása örök vitakérdés lesz. Különösen úgy, hogy az érintett pedagógusok esetleg nem kívánnak - lelkiismereti okokból, vagy más okokból - egyházi iskolákban tanítani.

Azt nehezen tudom eldönteni, hogy kinek van igaza: hiszen hallom azt is, hogy az egyházi iskolák "nyomulnak" - és azt is, hogy a működésükhöz törvényileg járó pénzeket sem kapták meg. Azt hiszem egy részletes PSZÁF jelentésig a két oldal állítása csak vélemény marad.

Inkább érdekes kérdés, hogy megvalósul-e a világnézeti semlegesség elve az egyházi iskolákban?

A magam részéről fából vaskarikának tartom a világnézeti semlegesség fogalmát. És nem csak azért, mert egy apáca tanárnő akkor is világnézetileg nevel, amikor ki sem nyitja a száját: pusztán jelenlétével. Nagyon sajnálom, hogy a világnézeti semlegesség egyfajta kripto-ateizmussal fonódott össze, még hívő fejekben is. És elfelejtik, hogy a nem hívő, vagy más vallású tanárok sem lesznek soha világnézetileg semlegesek. A pedagógus értéket közvetít: és ha jól végzi a munkáját ebben nem csak az egyetemi években megszerzett tudása, hanem nevelése folytán világnézete is megjelenik.

A kérdés inkább az, hogy mennyire lesznek tisztességesek. Vajon nyílt propagandára használják fel a tanórákat - akármelyik oldalon?

Ha lenne elég pénz... akkor nem lenne szükség arra, hogy a finanszírozási problémák miatt az önkormányzatok átadják az iskolákat, kórházakat, idősotthonokat. De vegyük már észre, hogy jelen helyzetben nem az a kérdés, hogy Pistike a faluban kénytelen lesz-e megtanulni a Miatyánkot vagy nem, hanem az, hogy megtanul-e olvasni vagy nem!

Fontosnak tartod, hogy önkormányzati iskolák is legyenek? Ennek nem törvényi akadálya, hanem pénzügyi akadályai vannak bizonyos helyeken. De hogy lesz pénz? Nagyon egyszerű: fizesd be az adódat! Ugyanis ez a demokrácia ára.

Meg vagy-e váltva? - Az ortodox keresztény válasz

2010-08-31T08:27:00.017+02:00

Eredendően kétezer évvel ezelőtt menekültem meg, amikor Isten Fia testet öltve emberré lett és felajánlotta Önagát mint tökéletes áldozatot az egész emberiségért, legyőzve a bűn erejét a Kereszten és lerombolva a halált az Ő csodálatos Feltámadásával. Minden nap megmenekülök azáltal, hogy elhatározott szándékkal követem Jézus példáját minden egyes élethelyzetben, amiben magamat találom, azáltal, hogy a paradicsomra nem csak egy valamikori célként tekintek, hanem mindennapos tapasztalatként az önmegtagadásban, a betöltekezésben, az Eucharisztián keresztül, az engedelmességben, mások szeretetében, Krisztussal. Meg fogok - Uram irgalmazz! - menekülni a Nagy és végső Ítéletben, amikor számot adok az életem minden cselekedetéről, amikor ez világossá válik: tényleg együtt működtem-e azzal kegyelemmel, amit nagylelkűen adományba kaptam. Ki az közülünk, minden értelmet meghaladóan áldottak közül, aki szükségét érezheti biztosítani azt, hogy a jutalom a választásainkra való tekintet nélkül, ingyen és bérmentve miénk legyen? Ki merészel közülünk lustán leülni a mi ígéretünkkel, a Vőlegény hívásának feltételeit megértve, ameddig a sötétben lámpásainkból kifogyhat az olaj?

Személyes megmenekülésem félelemmel és reszketéssel azokon a felelősségeken keresztül munkálódik ki, amelyeket Isten a legjobbnak gondolt elém tenni. A vámszedő példáján okulva, aki a mellét verte és elnézésért könyörgött, óvatos vagyok azt feltételezni, hogy nálam van meg mások lelki életének megoldása. Leginkább azt tehetem, hogy saját botrányos tökéletlenségemre összpontosítva maradok, tiszteletben tartva barátot és ellenséget egyaránt, hisz mindenki Isten képmására teremtetett, Krisztus Jézus élő ikonjaiként. Megosztom a hitem, igen, de nem kötelezettségből; a lélek, amely önmagára talált nem tehet róla: tanúskodnia kell az ilyen örömről. Állandó bizonyságtételem megmutatkozik a szolgáló cselekedeteken keresztül, az egyetértésben Krisztus parancsával, hogy szeressük Istent és a felebarátainkat. Szüntelenül imádkozom a bátorításért: megharcolni a jó harcot, megtartani a hitet – legutolsó leheletemig ezen a földön.

Molly Sabourin

Ellen G. White betegsége, 3. rész - Szemtanúk

2010-08-30T09:37:00.000+02:00

Martha Amadon tanúságtétele

"Látomása alatt szeme nyitva volt. Nem lélegzett, de vállát, karját és két kezét igen kifejezően mozgatta, annak megfelelően, amit látott. Lehetetlen volt, hogy bárki más mozgassa kezét vagy a karját. Gyakran szavakat is szólt, néha pedig egész mondatokat, amelyek kifejezték a körülötte levők számára a látomás természetét, hogy mennyei vagy földi dologról szólt.
Látomása alatt első szava 'dicsőség' volt, amely először közelről hallatszott, majd elhalt, mintha a hang messze távolról hangzana. Ez néha megismétlődött... Látomása sem izgalmat, sem félelmet nem keltett a jelenlevőkben. Ünnepélyes, csendes jelenet volt.
Amikor a látomás véget ért, és a mennyei fény eltűnt a szeme elől, mintha újra e földre térne vissza, hosszú, mély sóhajtással felkiáltott, amint első, természetes lélegzetét vette: 'sötét'. Utána ernyedt volt és erőtelen."

Ellen White Kiadványok Bizottsága

"1858. március közepén, vasárnap délután, Amerika keleti részén, egy falu kis iskolája megtelt férfiakkal és nőkkel, akik egy fiatalember temetésére gyülekeztek. A gyászbeszédet James White lelkész tartotta. Amint beszédét befejezte, White testvérnő indítást érzett, hogy néhány szót szóljon a gyászolókhoz. Felállt és egy-két percig beszélt, majd elhallgatott. Az emberek felnéztek és várták ajkáról a további szavakat. Azonban kissé meglepődtek a háromszori, fokozatosan erősödő felkiáltáson: 'Dicsőség Istennek! Dicsőség Istennek! Dicsőség Istennek!'
White lelkész beszélt a népnek a White testvérnőnek adott látomásokról. Elmondta, hogy mit egészen fiatal lány, tizenhét éves korától kezdve kapott látomásokat. Megmagyarázta, hogy bár szeme nyitva van, mintha a távolban figyelne valamit, de teljesen öntudatlan a környezetével és a körülötte történő dolgokkal szemben. Utalt 4Móz 24:4,16 versére, ahol valakiről ezt olvashatjuk: 'aki hallja Istennek beszédét, és aki tudja a Magasságosnak tudományát, és aki látja a MIndenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel.'
White testvér megmagyarázta az embereknek, hogy felesége nem lélegzik látomása alatt, és Dániel 10:17-hez lapozva elolvasta Dániel hasonló élményét látomása közben. 'Bennem attól fogva nem álla meg az erő, és lélekzet sem marada bennem' Majd felszólította a jelenlevőket, hogy aki akar, menjen előre és vizsgálja meg White testvérnőt látomása közben. Ilyen vizsgálatokat megengedett mindenkor, és szívesen vette, ha orvos is jelen volt, hogy megvizsgálja feleségét látomása közben.
Amint az emberek közelebb nyomultak, láthatták, hogy White testvérnő nem lélegzett, szíve mégis szabályosan vert és arcszíne természetes volt. Majd tükröt hoztak és arca elé tartották, de az nem lett párás. Ezután gyertyát hoztak, meggyújtották és közel tartották orrához és szájához. A láng azonban egyenes maradt, egyetlen rebbenés nélkül. A jelenlevők meggyőződtek, hogy nem lélegzik. Járkált a szobában, karját kecsesen mozgatta, amint rövid felkiáltásokban szólt a látomásban kinyilatkoztatott dolgokról. Dánielhez hasonlóan először elvesztette természetes erejét, majd utána természetfeletti erőt nyert. (Lásd: Dán 10:7-8, 18-19)
White testvérnő látomása két óra hosszat tartott. Ez alatt egyetlenegyszer sem lélegzett. Amikor látomása véget ért, mély lélegzetet vett, körülbelül egy perc szünet után újra lélegzett és hamarosan természetes ütemben lélegzett. Ugyanakkor kezdte felismerni környezetét és tudatára ébredt annak, hogy mi történik körülötte."

Dr. John Harvey Kellogg orvos levele Mr. R. B. Towerhez, 1933. március 3-án

"Tisztelt Uram!
Megkaptam a február 18-i levelét, amelyben az én vizsgálataimról beszél, amelyeket elvégeztem Mrs. White-on, látomásai alatt. Semmi igazság nincs abban az állításban, amelyre Ön hivatkozik. Sohasem láttam Mrs. White-ot, amíg ő a látomás állapotában lett volna. Meggyőződésem, hogy a látomás alatti állapota katalepszia volt. Idegrendszerének ez az állapota közel állt a hisztériához, amelyekben a fennkölt látomások tapasztalhatók voltak. Izmai olyan állapotba kerültek, amelyekben a hagyományos vizsgálatok csődöt mondtak lélegzetvételének megállapításához, de a sokkal finomabb vizsgálatok azt mutatták, hogy a meglevő csekély lélegzés elegendő volt életben tartásához. A betegek néha ebben az állapotban maradnak órákon keresztül.
Üdvözlettel,
Dr. John Harvey Kellogg"

Felhasznált irodalom

Kellog levelét idézi: Sanders, Robert K. [szerk.]: Ellen G. White's Temporal Lobe Epilepsy - Medical Explanations For Ellen G. White's Visions
White, Ellen G.: Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993, 9-10. o.

Tova Mirvis: A betért

2010-08-29T20:58:00.000+02:00

„Mielőtt Batséba Memphisbe költözött, közösségünknél biztonságosabb hely nem létezett a Földön, szűk volt, és kicsi, mint egy nagy gonddal kötött pulóver. Kevés változás történt ebben a városban, amelyben mindig is éltünk, és szüleinkhez, nagyszüleinkhez hasonlóan el sem tudtuk képzelni, hogy másutt is élhetnénk.”

A Dél Jeruzsálemének is nevezett ortodox zsidó közösség tagjai el sem tudták képzelni, hogy bárki is elhagyja a várost és megtörje a hagyományok végtelennek hitt láncolatát. A gyerekek megszületnek, felnőnek, egyetemre mennek, aztán visszatérnek és családot alapítanak. Tova Mirvis regényében belülről, a közösség szemével nézve követhetjük annak az egy esztendőnek az eseményeit, amely azonban fenekestül felforgatja az addig szilárdnak és változhatatlannak hitt életet.

Batséba, a frissen megözvegyült prozelita (nem született zsidó) fiatalasszony a férje halálával benne támadt űrt próbálja betölteni, amikor kislányával férje szülővárosába költözik. Reméli, hogy ott, ahol annyi, vallását hasonlóan komolyan vevő zsidó ember él szoros közösségben, ő is és gyermeke is szerető otthonra talál majd. És valóban, a helyiek újonnan betértként igyekeznek elnézni neki, hogy itt is, ott is kilóg a sorból: hangosabban, mélyebb átéléssel énekel a zsinagógában, nagyobb lelkesedéssel tartja meg az ünnepeket, és többet tud felvett vallásáról, mint a többiek. Az első megbotránkozásokat kiheverve tulajdonképpen még örülnek is neki, hogy saját, kissé már ellaposodott életüket lelkesedésével felrázza.

De Batséba nem csak a külsőségekben más, és ezzel később megosztja a helyi nők közösségét. Batsébának „múltja van”, s másként gondolkodik a világról, amivel újabb és újabb alapot szolgáltat a pletykáknak. Batséba fontosnak tartja, hogy a vallás személyes meggyőződésből, saját döntésből fakadjon, ahogy ez nála is történt. Jelenlétében az addig titkon másként gondolkodók is bátorságot nyernek, hogy véleményt nyilvánítsanak, és a külvilág utat tör a közösségbe. A külvilág, amellyel nem akartak, de mégis kénytelenek szembenézni, amikor egy kamaszlány elszökik otthonról, másik kettőt pedig marihuánaszíváson kapnak. Mivel úgy vélték, a törvények aprólékos betartása és betartatása, az elzárkózás minden rossztól megvédi őket és gyermekeiket, természetesen minden rosszért Batsébát okolják, aki őszinteségével, személyisége varázsával kivívta az addig kezelhetetlennek hitt középiskolás lányok bizalmát. Ráadásul Batséba szoros barátságba kerül a rabbi féltve körülrajongott fiával, Yoseffel is, aki egy napon váratlanul elhagyja a közösséget, hogy megtalálja a saját helyét a világban, ahelyett, hogy beállna a sorba következő rabbiként.

A közösség nem akar változást, kiveti hát magából Batsébát. A változást azonban mégsem tudja megállítani. Azt a változást, ami a felszín alatt már régóta jelen volt, csak egyszerűen nem akartak tudomást venni róla. Mint ahogy arról sem, hogy a világtól, a valóságtól való elzárkózás, a problémák elhallgatása nem jelenti azt, hogy azok nem is léteznek. És hogy a személyes meggyőződés helyét semmilyen hagyomány nem pótolhatja.

A regény nagy erénye, hogy nem egyoldalú. Mindamellett, hogy megismerhetjük az ortodox zsidók életének visszásságait, a zsidó ünnepkör, a hagyományok szépségeiből is ízelítőt kapunk, ráadásul mindezt női szempontból, ahonnan ritkán nyílik rá bepillantás.

Technikai malőr

2010-08-29T09:37:00.000+02:00

Augusztus 28-án, szombat hajnalban, 0:45-kor hozzászólás érkezett a Szombat vagy vasárnap című blogbejegyzésemhez. Valami rejtélyes oknál fogva ez hozzám eljutott - de a megjegyzések között (amit az érthetőség kedvéért javaslok elolvasni) nem szerepel. Íme:

--- idézet kezdődik - és a bejegyzés végéig tart ---
Kedves János!

Lehet veled olyan vitát folytatni, ami az „igazság megkeresését célozza”?

Te hanyagul átlépsz dolgokon, hogy a magad igazát bizonyítsd. Átlépsz a felett, hogy Isten megáldotta és elkülönítette a teremtéskor a hetedik napot. A zsidóknak? Saját magának? Egy nagyon, nagyon, nagyon zavaros magyarázat a „szombatkorszak” elméleted. Vetekszik a Jehova tanúi magyarázatával.
Átlépsz a felett, amit Jézus mond, hogy a „szombat lett az emberért” . Átlépsz a felett, hogy a Tízparancsolatot Isten a saját ujjával írta – szerinted nincs különbség a Mózesi ceremóniális stb. törvények és a Tízparancsolat között.

Az zavar engem, hogy úgy csinálsz mintha nem is tudnád. Ezek nem illenek bele az elképzelésedbe. Keresel más igéket amelyekkel látszólag „ütöd” ezeket.

Nem zavar téged a Bacchiocchi disszertáció sem, amit a Gregorián egyetemen elfogadtak –megkapta az imprimaturát - , amiben bebizonyítja, hogy Jézus és a tanítványai szombatot ünnepeltek. Bratan János szerint vasárnapot.

Az is zavar, hogy tévedhetetlen vagy.

A katekizmust nem azért idéztem, hogy kire bízta Isten a szombatot, hanem, hogy a teremtés emlékünnepe a szombat. Tehát nem lódítottam, nem idéztem pontatlanul.
Idéztelek téged ahol azt írod, hogy :

„"Teljes mértékben a Bibliától elrugaszkodott emberi elképzelés azt állítani, hogy a szombati nyugalomnap az egész emberiség számára adatott, a teremtés emlékünnepeként." Bratan János”

és idéztem a katekizmust: amiben az van, hogy a szombat a teremtés emlékünnepe. (hogy kire bízta Isten az egy más kérdés)

Saját szavaimmal úgy idéztem a katekizmust, hogy:
„A katekizmus azt mondja, hogy a szombat szentként van fenntartva a teremtés dicséretére.” Hol van itt a lódítás? Ezt mondja a katekizmus?

Ha a teremtés emlékünnepe a szombat – akkor az egész emberiségnek adatott. (ez már az én következtetésem)

Én Jézust követem úgy hogy a Práter utcában prédikálok szombatonként, nem metéltetem körül mert alámeritkeztem
Kol. 2,11-12
„A kiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében;
Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, a kiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, a ki feltámasztá Őt a halálból.”

Ja, és Úrvacsorázni is szoktam negyedévente, aminek az előképe a páska volt és nem a szombat. A páska előre mutatott Jézus halálára az Úrvacsorakor emlékezünk Jézus szenvedésére, halálára.

Akkor ki is csúsztat????

Ki mondja, azt hogy „elit” gyülekezet, ki is tanítja magáról, hogy rá vonatkozik a Laodiceai jellemvonás Jel.3:17? „…te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen”.

De Jézus felajánl valamit:

Jel. 3,18-22
„Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.
Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.

Én ezeket Jézustól kérem.
Olvastam már tőled olyat, ami előbbre vitt a Jézussal való kapcsolatomban – köszönöm. Ami megegyezik a Szentírással elfogadom még ha változtatnom is kell eddigi meglátásomon, de azoktól a tanításaidtól elzárkózom amiről tudom, hogy az alapja személyes „bosszúból”, csalódottságból, el nem fogadásból ered.

Kérd Jézust, hogy húzza ki ezt a tüskét a szívedből. Szeretettel, Laci

A szombat Ura

2010-08-28T20:46:00.000+02:00

Hogy meddig lehet süllyedni a népi hermeneutikában, azt nem tudom. De azt igen, hogy az adventisták - és más fundamentalista bibliamagyarázók - által használt "proof text method" igen hamar "out of context"-té válik, majd a hozzá kapcsolt értelmezés éppen ellenkezője lesz annak, amit a szöveg tartalmaz.

Ennek eklatáns példája az, ahogyan Jézus szavát, "Mert az Emberfia ura a szombatnak", bizonyítékként használják fel a szombatünneplés mellett.

A textus

Máténál

"Abban az időben Jézus gabonaföldeken ment át szombaton, tanítványai pedig megéheztek, és elkezdtek kalászokat tépdesni és enni. Amikor ezt meglátták a farizeusok, szóltak neki: "Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton." Ő pedig ezt válaszolta nekik: "Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kíséretével együtt megéhezett? Bement az Isten házába, és a szent kenyereket ették meg, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem az ő kíséretének, hanem csak a papoknak. Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot, mégsem vétkeznek? De mondom nektek, hogy még a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent ez: irgalmasságot akarok, nem áldozatot - nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek. Mert az Emberfia ura a szombatnak."" (Mt 12,1-8)

Márknál

"És történt, hogy Jézus szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. A farizeusok így szóltak hozzá: "Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?" Erre ő ezt kérdezte tőlük: "Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, ő is, meg azok is, akik vele voltak? Bement az Isten házába Abjátár főpap idején, és megette a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak; és azoknak is adott, akik vele voltak. Majd hozzátette Jézus: "A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is"" (Mk 2,23-28)

Lukácsnál

"Egy szombaton gabonaföldeken mentek át, tenyerük között morzsolták és ették. A farizeusok közül némelyek megkérdezték: "Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?" Jézus így válaszolt nekik: "Vajon azt sem olvastátok, amit Dávid tett, amikor megéhezett, ő is, meg azok is, aki vele voltak? "Bement az Úr házába, elvette a szent kenyereket, és megette, sőt azoknak is adott, akik vele voltak, pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni, csak a papoknak." És kijelentette nekik: "Az Emberfia ura a szombatnak."" (Lk 6,1-5)

Ami történt

Akkor foglaljuk össze mi történt!

A tanítványok szombaton kalászt téptek és ettek belőle.
A farizeusok megszólták Jézust és a tanítványait: a tanítványok olyat tettek amit nem szabad szombaton.
Jézus válaszolt a farizeusoknak:

két példával illusztrálta a helyzetet:

Dávid és társai szombatnapon bementek az Úr házába és ettek a szent kenyerekből, amikből csak a papoknak lett volna szabad.
A papok szombatnapon megtörik a szombatot és nem vétkeznek.

majd összegezte mindezt:

Nagyobb van itt a szombatnál.
Irgalmasságot akar Isten, nem áldozatot, és ekkor nem ítélték volna el a tanítványokat.
Az Emberfia a szombatnak is Ura.

Tényleg azt jelentené ez a szöveg: mivel Jézus a szombat Ura (is), szombatot kell tartanunk?

A jelentés nyomában

Máté evangéliumában közvetlenül a fent idézett szombatnapi kalásztépés előtt találjuk Jézus hálaadását és hívását:

"Abban az időben megszólalt Jézus, és ezt mondta: "Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást (nyugalmat - Károli) találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű"" (Mt 11,25-30)

A fent hivatkozott esemény ezután történik, mintha a farizeusok a tanítványok kalásztépési epizódját arra használták volna fel, hogy megkérdőjelezzék Jézus állítását arról, hogy valóban Ő az, aki a nyugalmat adja.

A farizeusok szemével nézve itt három dolog történt egyszerre:

a tanítványok "arattak" és "csépeltek", tehát munkát végeztek, és ezáltal megtörték a szombatot;
a tanítványok nem tartották meg a teljes nyugalmat, ami szükséges a szombattartáshoz; és
a tanítványok nem emlékeztek meg a szombatról azáltal, mivel az azt megelőző napon nem gondoskodtak az élelmükről.

És igazuk volt! A tanítványok tényleg megtörték a betű szerinti szombat törvényt! "A hetedik nap a teljes nyugalom napja." (2Móz 31,15); "Semmiféle munkát ne végezz azon!" (2Móz 20,10 - ez a Tízparancsolat első szövege); "Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon pihenj, még szántáskor és aratáskor is pihenj!" (2Móz 34,21); "Mindenki maradjon otthon a hetedik napon" (2Móz 16,29) - és nem volt összhangban a kivonulást megélők tapasztalatával, hogy hat napon át szedték és főzték a mannát, de a hetedik napon nem (2Móz 16,23-26).

Nem igaz, hogy a tanítványok a szombat szellemében jártak volna el. Eljárásuk egyértelműen a szombat törvényének megsértése volt még akkor is, ha bizonyos értelmezések (pl. mennyiben felel meg kalásztépésük aratásnak) nyitva is maradnak. Mégsem engedte őket Jézus kárhoztatni! Miért?

Azért, mert Jézus felette áll a szombat törvényének!

Ezt négy pontban bizonyította be.

Dávid esete

Az első pont, amire Jézus hivatkozott, megtalálható az 1Sám 21,1-7-ben:

"Dávid ezután útnak indult, Jónátán pedig visszament a városba. Dávid Ahimelek paphoz ment Nóbba. Ahimelek megrettenve ment Dávid elé, és ezt kérdezte: Miért vagy egyedül, és miért nincs veled senki? Dávid ezt felelte Ahimelek papnak: A király parancsolt nekem valamit, és azt mondta, hogy senki se tudjon meg semmit arról, amiért elküldött, és amit parancsolt nekem. A legényeket pedig más helyre rendeltem. Most azért mi van kéznél? Adj nekem öt kenyeret, vagy ami éppen akad! A pap ezt felelte Dávidnak: Közönséges kenyér nincs nálam, van azonban szent kenyér, de csak akkor, ha a legények megtartóztatták magukat az asszonytól. Dávid pedig ezt válaszolta a papnak: Valóban el volt tiltva tőlünk az asszony egy idő óta. Amikor elindultam, szent volt a legények teste. Ez az út közönséges ugyan, de ők testükben szentek. Ekkor odaadta neki a pap a szent kenyereket, mert nem volt más, csak áldozati kenyér, amit el szoktak venni az Úr színe elől, és frissen sült kenyeret tettek oda, ha amazt elvették." (1Sám 21,1-7)

Először is, Dávid hazudott: Saul éppen üldözte, nemhogy valamiféle titkos küldetéssel bízta volna meg. Ez az illusztráció két dolgot mutatott meg. Az első az, hogy az emberi szükséglet felülírja a törvény betűjét. Másrészt azt mutatta be, hogy Dávid, Izrael felkent királyaként valójában mentesült a törvénytől amiatt, aki volt. És ehhez kapcsolódva precedenst teremtett: a hozzá csatlakozó férfiak is vele ehettek és mentesültek a törvény betűjének előírásától.

Jézus azért beszélt a tanítványai ártalmatlanságáról, mert egyrészt ők is szükséget szenvedtek, így a szombat törvényének betűjét felülírhatta a tanítványok cselekedete. Másrészt, Jézus szintén Isten felkentje, Izrael királya, ezért mentesültek a vele együtt levő tanítványok a szombat törvényének betűjétől. Ez az egész előképe annak, ami az új szövetségben megvalósul: teljesek (tökéletesek) vagyunk Őbenne.

Szombatnapi tevékenység: a papok munkája

A második pont arról szól, hogy a farizeusok megkérdőjelezték a tanítványok szombatnapi aktivitását. Jézus ellenpéldájában arra mutat rá, hogy az Írás szerint ugyanezt tették a papok a templomban. Például:

"Végy finomlisztet és süss azokból tizenkét lepényt. Kéttized vékából készüljön egy lepény. Helyezd el azokat két sorban, soronként hatot, a színarannyal bevont asztalra az Úr elé. Tégy a sorok mellé tiszta tömjént, ez legyen a kenyérnél az áldozat emlékeztető része mint tűzáldozat az Úrnak. Szombatról-szombatra oda kell rakni az Úr elé állandóan. Örök szövetség kötelezi erre Izrael fiait. Azután Ároné és fiaié legyen. Szent helyen egyék meg, mert az Úr legszentebb tűzáldozatai közé tartozik. Örök rendelkezés ez." (3Móz 24,5-9)

és

"A nyugalom napján két hibátlan egyesztendős bárányt mutass be, ahhoz ételáldozatul kéttized véka finomlisztet, olajjal gyúrva, meg a hozzá tartozó italáldozatot. Ezt a nyugalomnapi égőáldozatot be kell mutatni minden nyugalom napján az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül." (4Móz 28,9-10)

Ezek szerint a nyugalomnap mégsem volt teljesen nyugalom nap a papok számára.

Ha még jobban utána járunk a szövegnek, a "nagyobb van itt a templomnál" (Mt 12,6) párba állítható Jézus más kijelentéseivel is: "nagyobb van itt Jónásnál" (Mt 12,41) és "nagyobb van itt Salamonnál" (Mt 12,42). Jézus uralma, hatalma mindenek fölött áll: legyen az szombat, templom, próféta vagy bölcsesség.

Az Ige kijelentése szerint mi is papok vagyunk (1Pt 2,9), akik az Ő Testében, mint Templom (= Egyház) (Mt 26,61) szolgálunk Istennek szombatnapi tiltások nélkül, a Templomban szolgáló papok szabadságával, a rigorózus szombat tartással szemben.

Irgalmasság versus áldozat

A harmadik pont az irgalmasság és az áldozat összevetése volt. Jézus által hivatkozott igevers nem lehetett ismeretlen az őt hallgató farizeusok előtt:

"Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat." (Hós 6,6)

Elgondolkodtató számomra, hogy a szombat törvényének betű szerinti, rigorózus betartását ugyanúgy kérdőjelessé teszi, mint ahogy az égőáldozatokat. Jézus itt arra utal, hogy igenis lehetséges a betű szerinti szombattartást megszegni.

Tényleg a lojalitásunk - Isten iránti engedelmességünk - értékmérője a szombat törvényének megtartása lenne? Itt egy élő példa, hogy maga Jézus sem tekintette annak!

A szombat lett az emberért

Jézus negyedik érve arról szól, hogy a farizeusok összetévesztették az ember és a szombat kapcsolatát.

Először is talán arról, hogy az adventista értelmezés szerint ez azt jelenti: a szombat az emberiségnek adatott. Hát, ez az a jelentés, ami éppenséggel senkinek sem jutott volna eszébe azok közül, akik Jézust hallgatták. A kortárs farizeusok - sőt tanítványai is! - arról voltak meggyőződve, hogy a szombat egyedül Izraelnek adatott.

Itt Jézus arról beszélt, hogy a haszonra adatott az embernek - és nem a szombat az ember haszonélvezője. Jézus itt megint arról beszél, hogy autoritásban felette áll a szombat törvényének. Az Emberfia cím Dániel prófétától származik, és arra a változásra utal, amit végrehajt a végidőben. (vö. Dn. 7,13) Az Ő uralma nem csak a kérdéses szombat feletti, hanem az egész Világ felett!

Összegzés

Jézus a szombat Ura. Ezt azonban teljesen téves úgy értelmezni, hogy erre alapozzuk azt, hogy a keresztényeknek szombatot kell ünnepelniük. Sőt! A szöveg elemzése után egyértelműen kiderül, hogy bár a tanítványok a szombat törvény betűje szerint elítélhetők lettek volna, de Jézus saját autoritására hivatkozva utasította ezt el.

Ez a szöveg a szombattal való visszaélésekkel kapcsolatos védekezést támasztja alá, nem a szombatünneplést. És mindegy, hogy ezt az abúzust farizeusok hajtják végre a betű rigorózus megkövetelésével - vagy adventisták a "végső nagy kérdéssel", az állítólagos "vasárnapünnepléssel" kapcsolatban.

Felhasznált irodalom

Ratzlaff, Dale: Sabbath in Crisis, Life Assurance Ministries, Glendale, AZ (USA), 1998, 101-111. o.

André Maurois: A gondolatolvasó gép

2010-08-27T10:34:00.000+02:00

Bár tudomásom szerint nem ez a legrégebbi science fiction (talán Verne: Utazás a Holdba és Utazás a Hold körül c. regényei), mégis egy meglehetősen öreg regényt olvastam el ebből a műfajból. A copyriht bejegyzés szerint a szerző ezt 1928-ban adta ki. És mint minden jó sci-fi-nél, így ennél is nem a technológiai megvalósítás, hanem alapkérdése teszi kortársunkká: mi lenne, ha belehallgathatnánk egymás gondolataiba?

A regény főhőse a westmouthi egyetemen vendégprofesszori állást tölt be családjától távol. Társa csak felesége a professzori ösztöndíj alatt. Itt egy kollégája feltalálja a pszichográfot, a gondolatolvasó gépet. Maga a gép működése azt a pszichológusok által jól leírt jelenséget használja fel, amit "self-talk"-nak neveznek: az ember a gondolatait önmagában is kimondja. A gép arra képes, hogy miközben az agyban megjelennek ezek a gondolatok, a mellékhatásként megjelenő, gégében való megformálást rögzíti hangszalagra, ami lehetővé teszi az illető gondolatainak a kifürkészését.

Mire lesz jó egy ilyen gép? Mi történik, ha éppenséggel az ember saját feleségének gondolatait hallgatja ki? Vagy mi történik, ha az ő gondolatait fürkészik ugyanilyen szituációban próbára?

Azt gondolnánk, hogy egy ilyen eszköz hihetetlen előnyt jelent a másik emberrel szemben. És valóban, mint technológiai eszközzel, ezzel is vissza lehet élni. De az is kiderül, hogy ez az eszköz kevés ahhoz, hogy jobban megismerjük a másik ember gondolatait: inkább csak gondolatfoszlányok sokaságát, amit vagy megértünk, vagy egy adott előítélet mentén félremagyarázunk.

A könyvben felmerül az is, hogy titkosszolgálati célra is lehetne használni ezt az eszközt, de kiderül, hogy ez is képtelenség. Mert az emberi fejekben található összevisszaság nem tükrözi a valós akaratot. (Sőt az is kiderül, hogy nem mindenki gondolkodik szavakban, hanem képekben, amivel viszont nem tud mit kezdeni ez a készülék, hiszen a látványelemeket nem tudja megjeleníteni.)

Számomra a könyvnek két tanulsága van. Az egyik az, hogy az olyan emberek, akik alapvetően megértéssel fordulnak embertársaik felé, még egy ilyen eszköz segítségével sem kerülnek végül olyan helyzetbe, hogy a valódi, személyes kommunikáció helyébe lépjen. Sőt, a másik jobb megértését hozta főhősünk esetében is. A másik, hogy érdemes a fejünkben megjelenő bűnös gondolatokat újraértékelni. Na nem a könnyebb irányba: hát ez csak "átsuhant" rajta. Hanem azzal együtt, hogy végiggondoljuk, mit jelent az, hogy "mindent bűn alá rekesztett".

Per-Olof Sjögren a Biblia olvasásáról

2010-08-26T12:04:00.000+02:00

"A Biblia olvasása nem az emberek nyakába varrt tudomány, valami, amit egy kereszténynek tennie kell. Helyette az Jézus hangjává válik, amely naponta vigasztal, tanít, bátorít és figyelmeztet engem. Amikor kísértést érzek hogy lopjak, emlékeztetést kapok az ellene szóló parancsolatról, és hirtelen rájövök, hogy nem magam vagyok az, aki történetesen "emlékezik" éppen egy szempillantás alatt, hanem Jézus az, aki beszél nekem a parancsolatról a szívemben. Ily módon emlékezem arra, milyen közel van hozzám Jézus a kísértésekben, és a Biblia részeire, amelyek tiltják a bűnt, amit véghezvinni szándékoztam. Tudom, nem egyszerűen megfigyelés alatt vagyok, hanem a legjobb barátom figyel, aki életét adta, hogy megmentsen bűneimtől. Nem vagyok egyedül a kísértésben, Jézus az én oldalamon áll."

(Sjörgen, Per-Olof: A Jézus-ima - A szív imádsága, zöld-S Studio, Budapest, 2009, 76. o.)

Aranyszabály

2010-08-24T13:10:00.000+02:00

Vasárnapi iskolák egyik kedvenc igeverse az aranyszabály, amelyet már kisiskolás korunkban megtanulunk kívülről.

"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták." (Mt 7,12)

"És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük." (Lk 6,31)

De jól ismerjük-e ezt az aranyszabályt?

Ugyanis az a suttogó (vagy éppen kiabáló) propaganda járja, hogy ez nem "aranyszabály", nem különleges, hanem más világvallások által is felismert igazság. Lássuk csak!

A zsidóság: "Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek" - Hillél Rabbi (Kr. e. 60 - Kr. u. 10, Sabbat 31a) ;
Az iszlám: "Senki sem igaz hívő közületek, míg nem kívánja testvére számára ugyanazt, amit magának kíván." (an-Nawawi 40 Hadith (Hagyomány) 13);
A hinduizmus: "Nem volna szabad úgy viselkednünk másokkal szemben, ahogy ez nekünk magunknak kellemetlen volna. Ez az erkölcs lényege." (Mahabharata XIII.114.8);
A buddhizmus: "Egy állapot, ami se nem kellemes, se nem örvendetes számomra, az más számára sem az. Ami se nem kellemes, se nem örvendetes számomra, hogy okozhatnám azt valaki másnak." (Samyutta Kikaya V.355.35-354.2);
A dzsainizmus: "Legyen az ember közönbös az evilági dolgokkal szemben és bánjon úgy minden teremtményével, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak." (Sutrakritanga I.11.33)
A konfucianizmus: "Amit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak se" (Beszélgetések, 15,23)

(Minden idézet forrása: Hans Küng, A világetosz programja, in Világetosz - A világvallások parlamentjének nyilatkozata, Egyházfórum, Budapest, 1997, 52. o.)

Rájöttél, hogy miben más az aranyszabály? Ragadj billentyűzetet, és írd meg megjegyzésként!

Ellen G. White betegsége, 2. rész - Balesete

2010-08-23T09:22:00.000+02:00

"1. Fejezet - Egy baleset

Még gyermek voltam, amikor szüleim Gorhamból Portlandba (Maine) költöztek. E helyen 9 éves koromban baleset ért, mely egész életemet befolyásolta. Ikertestvérem és egy iskolatársnőm társaságában Portland egy rétjén mentünk keresztül, amikor egy kb. 13 éves leány, valami csekélységen feldühödve, egy kővel orron dobott. Ájultan estem össze.

Visszanyerve eszméletemet egy kereskedésben találtam magam. Egy barátságos idegen felajánlotta, hogy kocsiján hazaszállít, én azonban gyengeségemet nem ismerve, azt mondtam neki, hogy inkább gyalogolok. A jelenlévők nem ismerték fel sérülésem súlyos voltát és így útnak engedtek. Alig mentünk pár percig, szédülni kezdtem és majdnem elájultam. Ikertestvérem és iskolatársnőm ezután hazatámogattak.

A baleset utáni időre nem emlékszem, anyám mondta, hogy semmire sem figyeltem, hanem három hétig félig eszméletlenül feküdtem. Kívüle senki sem hitt felgyógyulásomban, hogy életben maradok.

Mikor visszanyertem eszméletemet úgy tűnt nekem, mintha aludtam volna. Nem emlékeztem az előzményre és semmit sem tudtam betegségem okáról. Egy nagy bölcsőt készítettek számomra, ebben feküdtem hosszú hosszú heteken át. Csontvázzá soványodtam.

Ez időtől fogva kértem az Urat, hogy készítsen el a halálra. Ha keresztény barátaink jöttek látogatóba, megkérdezték anyámat, vajon beszélt-e a halálról velem. Hallottam ezt és nagyon felizgatott. Keresztény szerettem volna lenni és komolyan imádkoztam bűneim bocsánatáért. Erre szívembe béke költözött, mindenkit szerettem és kívántam, hogy mindnyájan nyerjék el bűneik bocsánatát, és szeressék Jézust, úgy mint én szerettem Őt.

Csak lassanként nyertem vissza erőmet. Mikor már ifjú barátaimhoz tudtam csatlakozni, velük játszani, azt tapasztaltam, hogy személyünk külseje gyakran befolyásolta társainkat, hogy különbséget tegyenek a velünk való érintkezésben.

2. Fejezet - Nevelésem

Egészségem teljes helyreállítása reménytelennek látszott. Két évig nem tudtam az orromon át lélegzetet venni, az iskolába is csak ritkán mehettem. A tanulás lehetetlennek tűnt fel nekem éppúgy, mint a tanultakra való visszaemlékezés. Azt a leányt, aki szerencsétlenségemet előidézte, a tanítónőnk segítőnek alkalmazta. Kötelességéhez tartozott az is, hogy az írásban és a többi feladatban segítsen. Mindinkább őszintébben fájlalta, hogy nekem ezt a szörnyű sérülést okozta, bár én vigyáztam, hogy ne emlékeztessem rá. Kedves és türelmes volt hozzám, komolynak és szomorúnak látszott, amikor látta, hogy mily nehézségekkel küzdök, csak hogy az iskolai műveltséget elsajátítsam.

Az idegrendszerem rongált volt, a kezem remegett úgy, hogy az írásban csak kevéssé haladtam, nem tudtam tovább jutni, mint a minta lapok kezdetleges kézírással való leírásáig. Ha tanulmányomra igyekeztem összpontosítani gondolataimat, a betűk elmosódtak a papíron, a homlokomról verejtékcseppek peregtek alá és az ájulás és szédülés környékezett. Állandóan köhögtem és általános testi gyengeség vett erőt rajtam.

Tanítóim ajánlották, hogy hagyjam félbe tanulmányaimat, míg egészségem megjavul. Ifjú életem legnagyobb küzdelme volt, hogy beismerve gyengeségemet, abbahagyjam iskolai tanulmányaimat, feladva a reményt, hogy valaha is iskolai műveltséggel rendelkezzem."

Ellen G. White: Életünk és munkánk, Igazság Hírnöke Könyvterjesztő, 1991., 1-2. o., kiemelések tőlem

Jó hír-e a jó hír?

2010-08-22T10:52:00.001+02:00

Ибо так возлюбил Бог мир, что отдал Сына Своего Единородного, дабы всякий верующий в Него, не погиб, но имел жизнь вечную.

Nyugi, nem rossz nyelvi modult töltöttem be ma reggel. (Bár ez már előfordult a grafikus felületemmel.) Csak érzékeltetni szerettem volna, hogy a jó hír csak akkor jó hír ha érti is az, akinek elmondod.

És a nem értésnek ez még a jobbik változata: mivel nem érted, visszakérdezel. Ez a híres Jn 3,16 volt oroszul, amit sokak szerint elég elmondanunk az embereknek, és megtettük a kötelességünket.

De vajon tényleg így lenne?

Mit mond az a szó, hogy "szeretet" olyasvalakinek, akit odahaza vasalózsinórral neveltek?
Mit mond az a szó, hogy "Isten" egy ateistának, aki tagadja létezését?
Mit mond az a szó, hogy "világ" például egy buddhistának, aki szerint minden csak káprázat (maja)?
Mit mond az a szó, hogy "egyszülött" egy tanúnak, aki csak egy másik teremtményt, Mihály arkangyalt látja Jézusban?
Mit mond az a szó, hogy "Fiú" egy muszlimnak, aki az istenkáromlás netovábbját látja a társításban (sirk - Allah mellé még egy istent tenni), és abban hogy szexuális funkciót (mert így értelmezi az Atya-voltot) rendelünk Istenhez?
Mit jelent az a szó, hogy "hit" egy szkeptikusnak, aki legfeljebb a tudatlanságot és hiszékenységet látja benne?
Mit jelent az a szó, hogy "örök élet" annak a kortársunknak, aki mindent itt, ezen a világon akar megvalósítani?

Mit tehetünk, ha ránk lett bízva a békéltetés üzenete? Építs hidakat, hogy mások is megértsék az üzenetet!

Ellen G. White betegsége, 1. rész - Bevezetés

2010-08-21T11:37:00.000+02:00

Ellen G. White kiemelkedő szerepet játszik az adventizmusban, azon belül is a h. n. adventisták körében. Elég talán egyetlen hitelvet idéznem ennek alátámasztására:

"A prófétaság a Szentlélek egyik ajándéka. Ez az ajándék a maradék egyház ismertetőjele, ami E. G. White szolgálatában nyilvánult meg. Mivel Isten hírnöke, írásai az igazság állandó, irányadó forrásai, amelyek az egyházat vigasztalják, vezetik, tanítják és eligazítják. Nyilvánvalóvá teszik, hogy a Biblia az a zsinórmérték, amellyel minden tanítást és tapasztalatot meg kell vizsgálni." (18. A prófétaság ajándéka, forrás: www.adventista.hu)

Maguk az adventisták is tisztában vannak azzal, hogy ez az állításuk bizonyításra szorul. A hitelv magyarázata során vizsgálati elveket kapunk annak megvizsgálására, hogy Ellen G. White szolgálata valóban igazolja-e azokat az állításokat, amiket a fenti szöveg igényel? Ráadásul azt is megtudjuk, hogy Ellen G. White irodalmi munkássága meglehetősen széles körű volt, így szinte lehetetlenné válik az elmélyült vizsgálat:

"Írásos munkái több mint 80 könyvet, 200 traktátot és füzetet, valamint 4600 folyóiratcikket tartalmaznak. Ezeken kívül prédikációi, naplói, külön bizonyságtételei és levelei 60 000 kéziratoldalt foglalnak magukban." (A 18. hitelvhez fűzött magyarázatban található, forrás: www.adventista.hu)

Nem kell azonban ennek az életműnek a mélyére hágnunk, hogy megismerjük egyik speciális forrását, a látomásokat. Nyilvános szolgálata is látomással kezdődik, sőt a ma még forgalomban levő legkorábbi könyve, a "Tapasztalatok, látomások és lelki ajándékok" c. műve is így kezdődik:

"Barátaim kérésének engedve elhatároztam, hogy tapasztalataimat és látomásaimat röviden írásban is közzéteszem." (EW 11. o.)

Ellen G. White írásainak mutatójának (Index to the Writings of Ellen G. White) 3. kötetében, a 2978-2984. oldalon megtaláljuk látomásainak egyfajta összegyűjtését, aminek táblázatos összefoglalóját Sydney Cleveland készítette el. (White-Washed, 129. o.)

A táblázatból jól látszó tendencia, hogy az évek előrehaladtával Ellen G. White látomásainak a száma csökken. Ebben azonban nem lehetünk teljesen biztosak. Egy másik forrás szerint - a Michigan Államban felállított Történelmi Emlékhely Tábla szerint - több, mint 2000 látomása volt Ellen G. White-nak 71 éves szolgálata alatt.

Sydney Cleveland egy másik összehasonlító táblázatot is készített könyvében (132. o.), amiben már ezt a tényt tünette fel a nagyobb bibliai próféták és Jézus látomásait felsorolva.

E két táblázat felvet egy komoly kérdést:

Hogyan lehetséges, hogy Ellen G. White szolgálata során több látomás és nagyobb gyakoriság szerepel, mint a bibliai személyek, sőt az egész Biblia esetében?

Erre maguk az adventisták is bíztatnak. Ellen G. White egy valószínűleg manipulált szövegére hivatkozik Vankó Zsuzsa is (a manipulálás folyamatáról egy korábbi bejegyzésem itt):

"A kérdés nagy horderejű, mert hitelessé vagy hiteltelenné teszi az advent közösséget is, amelynek körében szolgálata megnyilvánult. Élete és munkássága teljes egységben kell hogy legyen a bibliai ismertetőjelekkel, mert a prófétai szolgálat vagy teljes egészében igaz, vagy egyáltalán nem az. Maga E. G. White is így nyilatkozott a kérdésről: "Ez a mű Istentől van, vagy nem. Isten semmit sem tesz Sátánnal közösen. Munkám vagy Isten pecsétjét, vagy az Ellenség bélyegét viseli. Ebben a dologban nincs középút. Vagy Isten Lelkétől származnak a bizonyságtételek, vagy pedig az ördögtől... Ki-ki ítélje meg, hogy felülről vagy alulról való volt-e az utóbbi évek tevékenysége?" Ezt a vizsgálatot kinek-kinek önmagának kell elvégeznie, csakis így szerezhet valódi, személyes meggyőződést." (E.G. White: BT, V. köt., 671. l)" (Vankó Zsuzsa: Az alapvető bibliai tanítások kátéja, Bibliaiskolák Közössége, Budapest, 1993, 302. o.)

Ördög vagy angyal? (Az Úr hírnöke természetes jelentése angyal.) Vagy lehetséges egy harmadik megoldás: esetleg nem az Úr küldte - és nem is az ördög? Egy ilyen alternatívát kínál az, ha megvizsgáljuk betegségét.

Ebben a bejegyzés-sorozatban annak fogunk utána járni, hogy

Mi volt Ellen G. White gyermekkori sérülése?
Hogyan értelmezték Ellen G. White fizikai állapotát az orvosok?
Hogyan válaszoltak minderre az adventisták?
És végül: Milyen konklúziókat vonhatunk le mindebből?

Felhasznált irodalom:

Cleveland, Sydney: White-Washed - Uncovering the Myths of Ellen G. White, szerzői kiadás, 1999
Vankó Zsuzsa: Az alapvető bibliai tanítások kátéja, Bibliaiskolák Közössége, Budapest, 1993
White, Ellen G.: Tapasztalatok, látomások, lelki ajándékok, Igazság Hírnöke Könyvterjesztő, h.n., 1991

Szent István király Intelmei és Törvényei

2010-08-20T18:34:00.001+02:00

Nem tudom, kinek mit jelent a mai ünnep.

Mert lehet ünnepelni az állam alapítását, az új kenyeret - és lehet ezt ünnepelni körmenettel és tűzijátékkal is. Az én ünneplésem ez utóbbinál jóval csöndesebb: elővettem újra Szent István király Intelmeit és Törvényeit.

A legelső gondolat, ami nagyon-nagyon megfogott, és úgy gondolom, hogy jó volna, ha a közszereplők is szívükön viselnék, ez volt:

"A királyi korona értékét az erények mértéke szabja meg..." (Intelmek, 10. fejezet)

A másik gondolat, ami a két könyv bevezetőjéből tárult elém, az a Biblia hitelessége. Lehet, hogy úgy működöm már, mint a viccbeli Móricka (mindenről AZ jut eszébe), de érdekes és megnyugtató volt látni, hogy a bibliai kéziratok összehasonlíthatatlanul pontosabbak. Az Intelmek két késői kódexben (XV. és XVI. századi) maradtak fent, míg a Törvények 56 fejezete úgy maradt fenn tíz kéziratban, hogy egy sem tartalmazza mindegyiket. Sőt, a tudósok azt is vélelmezik, hogy bizonyos rendelkezések elvesztek... Fantasztikus, hogy még ez is fennmaradt egy 1000 körül keletkezett műből, a kora középkorból. De mennyivel fantasztikusabb a Biblia, ami egyrészt ókori irat - másrészt fontossága miatt is - jóval több kézirattal dicsekedhet.

Szent István Intelmei

István Intelmei műfaját tekintve királyi tükör. (Fájó, de immár egy újabb irodalmi műfaj, amiben biztosan nem fogok alkotni, a pápai enciklikával együtt! :)) A tudósok keletkezését 1013-1015 közé teszik, és azt állítják, hogy nem Szent István király a szerzője - de nagyon erősen kötődik kettejükhöz: a többi királyi tükörhöz képest, ami a kora középkorban megjelent, nagyon személyes hangvételű, ami István és Imre herceg közötti szerető viszonyra utal.

E tíz fejezetből álló intelem-gyűjtemény első három fejezetében a magyarság soraiban akkoriban friss kereszténység védelmére hívja fel a figyelmet, így a hitre, az egyházra és a és a főpapoknak kijáró tiszteletre. A középső négy fejezet a világi hatalom összefüggéseit próbálja tisztázni, míg az utolsó három ismét kiemel néhány már korábban érintett témát, így a szülők iránti engedelmességet, a rendszeres imádkozást és a többi alapvető erényt.

Szent István Törvényei

Szent István Törvényei is az egyházi rend megerősítésével kezdődik. Rendelkezik arról, hogy vasárnapon ne dolgozzanak (8. fejezet), a böjtöket megtartsák (10. és 11. fejezet), a gyónás nélkül meghaltakról (12. fejezet) és magáról a keresztény magatartásról (13. fejezet) is. A bevezető szerint Szent István törvényei az egyházi törvényeket védve is jóval toleránsabbak a kortárs törvényekhez képest. Így az utolsóként hivatkozott "A kereszténység megtartásáról" c. fejezet a keresztény tanítás áthágását hét alkalommal meghagyja egyházi berkeken belül, és csak ez után avatkozik be: "Végül ha mindezek után is ellenszegülő és ellenálló lenne, adják át a királyi hatóságnak, vagyis a kereszténység védelmezőjének."

A 19. fejezet, A templomba járásról és azokról, akik morognak és beszélnek a mise idején így rendelkezik:

"Ha azok, akik istentisztelet hallgatására templomba jővén és ott a mise közben egymás között morognak, és a többieket zavarják, mihaszna meséket adva elő, és nem figyelve az egyházi táplálékul szolgáló isteni olvasmányokra, ha nagyobbak, feddjék meg és gyalázattal űzzék ki őket a templomból. Ha pedig kisebbek és közrendűek, a templom előcsarnokában ekkora vakmerőségükért mindenki jelenlétében kötözzék meg, valamint ostorütésekkel meg hajuk levágásával dorgálják meg őket."

Az egyházat segítő rendelkezése a tizedről:

"Ha valakinek Isten tízet adott egy évben, a tizediket Istennek adja, és ha valaki tizedét elrejti, kilencet fizessen, és ha valaki a püspök javára elkülönített tizedet ellopja, tolvajként ítéljék el, és az efféle teljes elégtétel a püspökre tartozzék"

A korai közállapotokról kapunk némi betekintést az erőszakos bűncselekmények (gyilkosság, rablás), a vagyon elleni bűncselekmények (főként lopás) elleni passzusokból. Sőt, a családi élet tisztaságát is védelmezte, tiltotta a szolgák és a szabadok közötti házasságot és nemi kapcsolatot is.

Ha István király törvényei hatályosak lennének ... talán a BKV-n elkövetett blicceléseket is másként ítélnénk meg. Ellenkező esetben: "Ha valaki a szolgák közül először követ el lopást, adja vissza a lopott dolgot, és orrát öt tinóval váltsa meg, ha tudja, ha pedig nem, vágják le..." (6. A szolgák lopásáról.) (Nem tudom, ezt így melyik párt karolná fel az önkormányzati választásokra.)

Mindenesetre Szent István király Intelmei és Törvényei elolvasását méltó ünneplésnek éltem meg, amire ezúton is bátorítok mindenkit. (A könyvet a Stephanus Könyvesboltban vettem meg, kiadója a Szent István Társulat, Budapest, 2010)

A házasság "ikonja"

2010-08-19T18:11:00.000+02:00

"A mozikban és a képeslapokon a házasság "ikonja" az ifjú pár. De egyszer e könyv írója az őszi délután fényében és melegében egy szegény párizsi külváros köztéri padján idős és szegény párt látott. Kéz a kézben ültek, csendben, fürödve a sápadt fényben, élvezve az évszak utolsó melegét. Minden szó elhangzott, minden szenvedély kimerült, minden vihar megbékélt már ebben a csendben. Mögöttük volt az egész élet - mögöttük, de mégis jelen ebben a csendben, ebben a fényben, ebben a mélységben, a kezeknek ebben a csöndes egységében. Jelen volt - és készen az örökkévalóságra, megérve az örömre. S ez lett számomra a házasságnak és mennyei szépségének ideálja."

Alexander Schmemann: A világ életéért, Paulus Hungarus - Kairosz Kiadó, h. n. (Budapest), é. n. (2001), 115. o.

Kulturális szakadékok áthidalása

2010-08-12T17:52:00.000+02:00

Zoltán atya gördeszkázni tanítja a fiatalokat. PlayBános. :)

A könyvtárban (novella)

2010-08-09T19:05:00.004+02:00

Csabi és Andris vagy három tucat science fiction társaságában ült a könyvtár egyik asztala mellett és lelkesen keresgélt. A nyári meleg az egész könyvtárban szinte mindent elbágyasztott, de őket nem. A két fiatal sietős keresgélésnek az volt az oka, hogy nyári olvasmányt kerestek maguknak kedvenc műfajukból. A könyvtár aznap volt utoljára nyitva a nyári szünet előtt - így jól meg kellett gondolniuk azt, hogy mi legyen az a nyolc könyv, amit szünidei olvasmánynak kivihetnek.

Andris egy darabig nézegette barátja elmélyült olvasását, majd megszólította:
- Te, Csabi!
- Igen? - pillantott fel a könyvből.
- Már régóta meg akarok valamit kérdezni, csak valahogy sohasem sikerült normálisan.
- Mi lenne az?
- Az a baj, hogy normálisan viszont nem tudom megfogalmazni. Nem fogsz megsértődni?
- Na, ki vele!
- Szóval, hogy tudsz ilyen értelmes gyerek létedre ezzel az egész vallásosdival együtt élni?
Csabit egyáltalán nem lepte meg barátja kérdése. Valahol régóta várta, hogy mikor jön fel ez a téma. Most viszont kissé meghökkentette:
- Nem értem mire gondolsz.
- Hát arra, hogy vasárnapról vasárnapra eljársz a gyülibe, ott valami ájtatos manóként ücsörögsz... Szóval ennél értelmesebb gyereknek ismerlek.
- Én is értelmes gyereknek ismerem magam! - nevette el magát Csabi - De még mindig nem tudom mi a kérdésed. Egyelőre csak véleményt alkottál...
- Hát az, hogy hogyan tudsz hinni a vallásban, a Bibliában, Jézus istenségében - és az összes egyéb ilyen sületlenségben. Tudod, hogy jó barátok vagyunk. De ez valahogy nem megy a fejembe...
- Először is: én nem a vallásban hiszek, hanem Istenben. Ez azért elég nagy különbség. Másodszor pedig Jézus istenségét nagyon könnyű bebizonyítani... - és már elő is vette zsebéből az Újszövetségét.
Andris elhárította:
- Te figyelj, hagyjuk már a Bibliát! Ebből persze, hogy bebizonyítod a kérdést! De köztudott, hogy Jézus istenségét a nikaiai zsinaton határozták meg - és Konstantin császár kérésére ennek megfelelően változtatták meg a Bibliát. A Biblia Jézus istenségének bizonyítására nem elegendő, hiszen ez csak Bible Fiction!

Csabi hátravetette magát a székén és úgy nevetett barátja új, a hely szelleme ihlette kifejezésén!
- Bible Fiction! Ez jó, ez tetszik! De mit szólnál hozzá, ha a Biblián kívüli források alapján bizonyítanám be, hogy már a nikaiai zsinat előtt Istennek tartották Jézust követői?
- Na, és miből? - vetette ellen Andris.
- Hát ebből a könyvtárból!
- Te viccelsz! Nem a Vatikáni Könyvtárban vagyunk, ahol feltételezem tényleg vannak bizonyos bizonyítékok, amiket talán meg is hamisítottak. Ez egy közkönyvtár, itt biztos nem találsz bizonyítékokat!
- Fogadjunk?
- Úriember nem fogad abban, amiben biztos! - ingatta fejét Andris abban a biztos tudatban, hogy barátja valami őrültségre vállalkozik. Csabi látva barátja magabiztosságát, ravaszul ellene vetette:
- Szerinted nem vagyok úriember?
- Nem erről van szó, én nem lennék úriember, ha a történelmi tények ismeretében elfogadnék egy ilyen kihívást... Már bocs, de engem a Közgázra vettek fel, ahol magyar és töri volt a felvételi. Te meg, kocka lévén maradtál a mateknál és a fizikánál... Hogy is állunk a történelmi tényekkel?
- Biztos vagy benne? Szerintem fogadjunk! A tét legyen az, hogy kifele menet az fizeti kettőn kávéját, aki veszít!
- OK! Már érzem is, milyen finom lesz a kávém...
- Na lassan a testtel! - dorgálta meg Csabi Andrist - Akkor most határoljuk el magát a fogadást, jó?
- Határoljuk. Semmi esélyed!
- Majd meglátjuk. Ha jól értem, azt állítod, hogy Jézus istenségét csak a nikaiai zsinaton találták ki és ennek megfelelően a császár parancsára meghamisították a Bibliát.
- Pontosan ezt.
- Mikor volt a nikaiai zsinat? Mármint az első?
- 325-ben. Figyelj, kronológiában is otthon vagyok - vigyorodott el.
- Ezt legalább pontosan tudod. Más lapra tartozik, hogy a zsinat két fő témája nem az általad említettek voltak, hanem a húsvét időpontjával kapcsolatos megegyezés - és Arius presbiter tanításának az elítélése, ami Jézus istenségével valóban összefügg. A Bibliához azonban hozzá sem nyúltak.
- Dehogynem!
- Hagyjuk! Úgysem ez a fogadásunk lényege. Azt javaslom, hogy legyen az a fő kérdés, hogy fel tudok-e mutatni két olyan magyarul is hozzáférhető forrást, ami kétséget kizáróan nikaiai előtt keletkezett és nem a Bibliából való.
- Jó, addig én nem csak kiválogatom, de ki is olvasom az összes sci-fi-t, ami az asztalon van - incselkedett Csabival Andris.
- És még valami. Hogy elég nagy legyen az időtáv, még azt is vállalom, hogy az általam idehozott források mindegyike legalább 200 évvel korábbi, mint a nikaiai zsinat!
- Nagy az arcod, mondtam már? - nevetett Andris - Virítsd a tényt, vagy virítsd a lét! Jajj, de fincsi lesz az a kávé!

Az első könyv után a 200-as jelzetű polcsorhoz ment oda Andris. Egy kék színű, aranyozott feliratú, bordó négyzettel díszített könyv volt, ami az apostoli atyák írásait tartalmazta a második századból.
- Na, itt az első!
- Mit hoztál báránykám! Ez eléggé úgy néz ki, mintha egy Biblia lenne, nem!
- A forma ne tévesszen meg, ez nem Biblia.
- Hát mi?
- Láthatod, az van ráírva: Apostoli atyák.
- Azt látom, de kik ők?
- Apostoli atyáknak az apostolok után következő második generációban élt egyházi embereket hívják, akiknek vélhetően az apostolok voltak a tanítóik. Joggal feltételezhetjük tehát, hogy ugyanazt fogják tanítani, mint az apostolok.
- Joggal? Majd meglátjuk!
- Most viszont én kérdeznék! Szerinted az ember ír-e levelet a halála után?
- Hogy kérdezhetsz ilyen ökörséget? Persze, hogy nem ír!
- Csak azért, mert antiochiai Szent Ignácot 107-ben magához hívatta a császár egy kis barátságtalan beszélgetésre, és megölette. Úton Rómába írt hét levelet, hét gyülekezetnek. Az efezusiakhoz írt levelének egyetlen mondatát szeretném felolvasni bizonyítékul.
- Halljuk!
- "Mária hordozta ugyanis méhében Istenünket, Jézust, a Krisztust Isten rendelkezésének megfelelően, aki Dávid magjából való, de mégis a Szentlélektől, aki született és megkereszteltetett, hogy szenvedésével tisztítsa meg a vizet" (XVIII.2)
- Ezzel azt akarod mondani, hogy 107-ben a keresztények istenként tekintettek Jézusra?
- Én? Dehogyis! Maga a szöveg! Egészen bizonyos lehetsz abban, hogy a keresztények Jézust istenként imádták! De már hozom a másik bizonyítékot! - rohant el Csabi, és levetette magát a katalógust tartalmazó számítógép elé.

Miután begépelte a "Szerző vagy közreműködő" címszóba a 'Plinius' kereső kérdést, rögtön megtudta, hogy az általa keresett másik könyvet is megtalálja a szabadpolcon. Hátrament a P betűhöz, és némi keresgélés után már jött is egy kis alakú, viharvert példánnyal.
- Na, itt a másik!
- Mi lesz az, egy másik egyházi szerző?
- Éppen nem! Úgy gondoltam, talán legjobb az lenne, ha olyasvalakit keresnék, aki kívül állóként bizonyítja azt, hogy a keresztények Jézust istenként imádták.
- Na és ki lenne ő? - kíváncsiskodott Andris
- Ki más, mint az ifjabb Plinius? 96. számú levelében - amit megint nem fogok felolvasni, mert túl hosszú - segítséget kér a császártól, mert rengeteg névtelen feljelentéssel találkozott. Ezekben bevádolták az akkor még tiltott kereszténység követőit előtte, de már olyan nagy számban, és egyre magasabb társadalmi szinteken, hogy Plinius úgy érezte, segítséget kell kérnie.
- És ez hogyan bizonyítja Jézus istenségét? Kettőt ígértél!
- Türelem rózsát terem. Nekem meg kávét! - incselkedett Csabi.
- Jaj, ne csigázz már, elő a tényt! - bosszankodott rajta Andris
- Szóval, ez a római hivatalnok kikérdezte a vádlottakat, hogy keresztények-e, és talált is olyanokat, akik erre igennel válaszoltak. És mi volt a pontos vád? Íme: "A jelentések szerint azonban az a legnagyobb vétkük vagy eltévelyedésük, hogy bizonyos meghatározott napon hajnalhasadta előtt összegyülekeznek, és váltakozva karban énekelnek az istennek hitt Krisztus tiszteletére, és esküvel kötelezik magukat, nem ám valami gaztettre, hanem arra, hogy nem lopnak, nem rabolnak, nem követnek el házasságtörést, nem szegik meg esküjüket, a rájuk bízott letét kiadását felszólítás esetén nem tagadják meg."
- Ezek szerint ifjabb Plinius idejében voltak olyan keresztények, akik istennek hitték Jézust. De mikor keletkezett Pliniusnak ez a levele?
- 112-ben. Ahogy ígértem, két bizonyítékot hoztam arra, hogy a 325-ös nikaiai zsinat előtt több, mint kétszáz évvel már Jézust Istenként tisztelték a keresztények. Úgyhogy én virítottam a tényt...
- ... én meg virítom a lét. OK, győztél, fizetem a kávékat!

Miután kikölcsönözték a könyveket, Csabi jó kedvvel kortyolgatta a kávéját. A szokásos ízt mintha még zamatosabbá tette volna iménti győzelme. Nem így Andris, aki a kelleténél keserűbbnek érezte azt. Zakatolt az agya, és kimenekülést próbált keresni szorult helyzetéből. Barátját megszánva kérdezte meg Csabi:
- Mire gondolsz?
- Azon gondolkozom, mi van, ha ezek a bizonyítékok mégsem valósak. Valahogy meghamisították őket...
- Igen?
- Ha jól tudom, ezeket a könyveket régen kézzel másolták át. És lehet, hogy jámbor szerzetesek átírták ezeket a szövegeket is azért, hogy bizonyítsák a későbbi hivatalos tant...
Csabi ránézett Andrisra, és úgy tett, mintha valami furcsát látna az arcán:
- Te, nem tettek valamit a kávédba? Tiszta zöld lett az arcod...
Andris felpattant, hogy a mosdóban megnézze magát. De látva barátja arcán megjelenő hamiskás mosolyt, vállba vágta:
- Ne szívass! Épp most mondom el az aggodalmamat az általad felhozott két érvvel kapcsolatban, te meg terelsz!
- Dehogy terellek, sőt nagyon is idetartozó, amit ezzel mondani akartam.
- Mit?
- Miért vagy biztos benne, hogy a büfés néni nem tett mérget a kávédba? Miért vagy biztos abban, hogy amikor felszállsz a 7-es buszra, a buszsofőr nem valami szélsőséges terrorista, aki majd a Dunába irányozza a buszt?
- Ugyan már! Hát hogy lehetne legalább ennyi bizalom nélkül élni?
- Ezt kérdezem én is! Én elfogadom, ha valakinek kételyei vannak a bizonyítékok ügyében, és utána akar járni a dolgoknak. De ne tévesszük össze a természetes kételyeket a túlzott és szándékolt akadékoskodással... Na de menjünk, mert mindjárt zárnak!

Pannonhalmi zsoltároskönyv

2010-08-08T21:16:00.000+02:00

Egy hetet töltöttem a bencésekkel. Na nem Pannonhalmán, azt azért nem. De beszereztem a Pannonhalmi zsoltároskönyvet, és az abban szereplő ajánlásnak megfelelően egy hét alatt végigolvastam a 150 zsoltárt.

A Pannonhalmi Főapátság által jegyzett zsoltárfordítás több szempontból is szép. Egyrészt nagyon tetszik imádságos hangvétele, egyszerűsége, imádkozhatósága. Sőt! A Zsoltárok könyvében található átkozódó részleteket le sem fordították: egyszerűen szögletes zárójelben beemelték a Szent István Társulat fordításából. Így könnyedén átugorhatjuk őket.

A másik szempont - bár ehhez annyira nem értek - maga a könyv. Két kiadásban létezik, puha és kemény kötésben, nekem ez utóbbi van meg. A kemény kötés mérete tökéletesen illeszkedik az átlag ember kezéhez. Az olvasást jól választott betűtípus, megfelelően nagy üres tagolások segítik. És egy beragasztott könyvjelző szalag. Teljesen arra tervezték, hogy az ember kézbe vegye - és imádkozzon.

A zsoltárok szépségén túl, a függelékben egy kis betekintést is kapunk a bencés szerzetesek zsolozsmás gyakorlatába. Ebbe viszont már nem mélyültem bele, csak egyszerűen végigolvastam a hét alatt az ajánlott beosztások szerint a zsoltárokat. Értékes volt, ajánlom mindenkinek!

Köszönet érte Istennek - és a megvalósításban részt vevő bencéseknek is!