Az Ésaiás könyve 13. fejezetének 20. veresében van egy ilyen jövendölés Babilónia ellen:
"Nem ülik meg soha, és nem lakják nemzetségről nemzetségre, nem von sátort ott az arábiai, és pásztorok sem tanyáznak ott;"
Babilónia pusztulása beteljesedett, de a jövendölésből nekem úgy jön le, hogy a próféta szerint lakatlannak kéne lenni annak a helynek ahol egykor a Babiloni birodalom létezett. Éppen Dániel könyvében olvassuk azt, hogy a Médek és a Perzsák döntötték meg Babilóniát, amit aztán elfoglaltak, ilyen szempontból tehát nem lett lakatlan, nem beszélve a mostani helyzetről, állítólag most sem teljesen lakatlan.
Tírusról Ezékiel ugyancsak ezt mondja:
"És kopasz sziklává teszlek; hálók kivető helye leszel, hogy többé meg ne építsenek; mert én, az Úr szóltam, ezt mondja az Úr Isten." (Ez 26,14)
Bizonyos emberek szerint viszont most is van ott valami...
A Biblia pedig kimondja:
"Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, a melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!" (5Móz 18,22)
Elég durva lenne ha Ésaiást és Ezékielt hamis prófétának bélyegeznénk O_o Ezért is gondoltam hogy utána nézek a dolognak és kikérem más emberek véleményét én is, és más ismerőseim is akik kutatják ezeket a próféciákat
Hogy is kezdjem?
Mi a prófécia?
Amikor én először találkoztam a prófécia fogalmával, körülbelül így gondolkodtam: a próféták azok a hitbeli szuperman-ek, akik a jövőbe látnak - s prófécia az, amit ők a jövőről mondanak. Ahogy finomodott a látásom több bibliai téma kapcsán, itt is felmerültek kételyek a kiindulási definícióm kapcsán. Valahogy így: "Ha a jövőbe látnak az Úr emberei, vajon miért nem mennek a lottózóba? Hiszen meglenne a bevétel a missziós munkához!"
Definíciót most sem adnék, aki erre kíváncsi lapozza fel ezt vagy ezt. Inkább hangosan gondolkodnék. Első körben az jut eszembe, hogy a próféta szolgálata nagy mértékben eltér Jézus Krisztus szolgálatát megelőzően és utána. A prófécia - általában - azt a célt szolgálta az ószövetségi időkben (Keresztelő Jánosig bezárólag), hogy előre mutasson a Messiásra. Az újszövetségi időkben azonban a próféciák feladata elsődlegesen a hívők bátorítása lett (vö. 1Kor 14,22.31).
A magam részéről úgy látom, hogy az olyan jellegű szolgálatok, mint az ószövetségi prófétáké, mind a múltba veszett. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy az ószövetségi próféciák újszövetségi teljesedése sem olyan, mint levelezőpartnerem leveléből első olvasatra sejtenénk: ezt mondta - ez lett.
Hogyan teljesednek a próféciák?
Ebből a szempontból kedvencem Máté evangéliumának 2. fejezetben található prófécia-teljesedés leírásai. Szalai András régebben összerakta a "beteljesedés négy újszövetségi értelme" címszó alá ezeket a szemléletmódokat. Egyszerű dolgom lenne, ha be lehetne linkelni - de egyelőre az Apológia Kutatóközpont weboldalán még nem látom fent. A régi mentett anyagot idézem:
Az Újszövetség írói négyféleképpen értik azt, hogy egy prófécia "beteljesedett". A Mt 2-ben mindre találunk példát:
- Jövendölés – amikor az író szerint egy ószövetségi jövendölés szó szerint beteljesedett egy újszövetségi eseményben – Mt 2:5-6 vö. Mik 5:2 (bár Betlehem kicsiny falu, maga a Messiás fog itt megszületni)
- Előkép – amikor az író egy ószövetségi eseményt, személyt vagy dolgot képletesen azonosít egy újszövetségi eseménnyel, személlyel vagy dologgal – Mt 2:15 vö. Hós 11:1, 2Móz 4:22-23 (Hóseás nem a Messiásról jövendölt, hanem Izraelről beszélt, de Máté Izraelnek Egyiptomból való szabadulásában a megszületett Messiás kényszerű menekülésének előképét látja, hiszen a Messiás Izraellel azonosult)
- Párhuzam – amikor az író egy ószövetségi eseményt egy vagy néhány hasonló pont alapján párhuzamba állít egy újszövetségi eseménnyel – Mt 2:17-18 vö. Jer 31:15 (Máté a gyermekgyilkosságot az asszír és a babiloni fogságba vitel szörnyűségeivel állítja párhuzamba, ui. Rámából kiindulva hurcolták el Júda gyermekeit i. e. 586-ban, és i. e. 722-ben Ráhel gyermekeit, azaz József és Benjámin leszármazottaiként Izrael gyermekeit; további párhuzamos részletek: Ráhel sírja Betlehem közelében volt, illetve az asszír-babiloni mészárlások és a Heródes idején történt gyermekmészárlás is idegen uralkodó műve)
- Összefoglalás – amikor az író egy bizonyos témával kapcsolatban az egész Ószövetség tanítását tömören összefoglalja, anélkül, hogy konkrétan idézne valahonnan – Mt 2:23 (a próféták a szenvedő Messiásról lényegében azt tanították, hogy meg fogják vetni, és ezt a "názáreti" gúnynév jól összefoglalja, vö. Jn 1:45-46); más példa: Lk 18:31-33, Mt 26:54-56.
Ezek alapján láthatjuk, hogy az ószövetségi próféciák sem egyszerű jövendölések. Azok is vannak közöttük, de az értelmezésük sok esetben nem az, hogy "ezt mondta, ez lett".
És még ha be is teljesedik... az is veszélyes lehet!
"Ha próféta vagy álomlátó támad közötted, és jelet vagy csodát ad tudtodra, és bekövetkezik az a jel vagy csoda, amelyről beszélt neked, és azt mondta, hogy kövessünk és tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél, akkor se hallgass annak a prófétának a beszédére, vagy arra az álomlátóra, mert csak próbára tesz benneteket Istenetek, az Úr, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e Isteneteket, az Urat". (5Móz 13,2-4)
Ciki. Ebből a szempontból talán érdemes Jel 13,11-18-at is elolvasni, és elcsodálkozni rajta. Merthogy beteljesedett dolgok időnként antikrisztusi "mélységeket" vonhatnak maguk után. Ahogyan az irányadó 5Móz 18,22 is. Merthogy ez nem egy egyszerű előképi prófétáról szól.
"Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az Úr, olyant, mint én [ti. Mózes!], őreá hallgassatok! Egészen úgy, ahogyan kérted Istenedtől, az Úrtól a Hóreben, az összegyülekezés napján, amikor ezt mondtad: Nem tudom tovább hallgatni Istenemnek, az Úrnak a szavát, és nem tudom tovább nézni ezt a nagy tüzet, mert meghalok. Akkor az Úr így szólt hozzám: Jól mondották. Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyant, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok. És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket az én nevemben mond, azt én felelősségre vonom. Ha pedig egy próféta elbizakodottan olyan igét mond az én nevemben, amelyet nem parancsoltam neki, vagy ha más istenek nevében szól, az a próféta haljon meg! De gondolhatnád magadban: Miről ismerjük meg, hogy nem az Úr mondott egy igét? Ha egy próféta az Úr nevében mond egy igét, de az nem történik meg, nem teljesedik be: azt az igét nem az Úr mondotta, hanem a próféta mondta elbizakodottságában; ne félj tőle!" (5Móz 18,15-22)
Miközben el kell ismerni a vizsgálat helyességét, a kortárs (sokszor önjelölt) próféták esetében tisztázni kell azt is: mi a célja a jövendölésednek? Merthogy "A Próféta" már eljött Jézus Krisztus személyében!
A kortárs és önjelölt próféták nem vállalják azt a terhet sem, ami az ószövetségi prófétákra jellemző volt: életükkel fizettek abban az esetben, ha bebizonyosodott róluk, hogy hamis próféták. Tudnunk kell azonban még valamit az ószövetségi prófétai szolgálatról: sokszor ez úgy működött, hogy az adott prófétának büntetést kellett hirdetnie...
Ha... akkor...
S mindez úgy zajlott, hogy a próféciában jövendölt büntetés feltételhez volt kötve. Pontosabban a büntetés be nem teljesedése volt feltételhez kötve, ami nem volt más, mint a próféciát hallgató személyek megtérése. Már Izrael bevonulásakor megjelenik ez az alapelv, ami gyakorlatilag az egész Ószövetségen keresztül húzódik:
"Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!" (5Móz 30,19)Egy próféta még akkor is lehet Istentől való - legalábbis ezen elvek figyelembe vétele mellett -, ha az általa hirdetett üzenet feltételes prófécia volt. Talán legáltalánosabban ismert eset Jónás jövendölése Ninive ellen...
Többszörös próféciák
Vannak olyan prófétai üzenetek, amik többször teljesednek be. Ez azt jelenti, hogy az adott kijelentésnek több rétegű beteljesedése is van. Az egyik ilyen éppen a kérdéses Ézsaiás 13. fejezete. Az Orthodox Study Bible lábjegyzete szerint ennek három jelentésrétege van:
- konkrét jelentésében jelöli azt, hogy Babilon felett ítéletet hirdetett Isten;
- előképében jelöli azt, hogy Jézus Krisztus kereszthalában és feltámadásában győz a sötétség felett; és
- előre bemutatja azt a haragot, amit az Ítélet Napján tapasztalnak az ellenségei.
Ha az első réteg konkrét jelentését kérjük számon a szövegen azzal, hogy mai napig is lak(hat)nak ott arab pásztorok, erre az az egyik lehetséges válasz, hogy a szöveg második és harmadik beteljesedése hozza majd el azt a helyzetet, amikor már ez nem lesz. Ráadásul ezek a "véglegesen", "soha többé", "örökkön-örökké" kifejezések az ószövetségi szóhasználatban azt (is) jelentették tudomásom szerint, hogy Isten eldöntötte, nem változtat rajta.
(Csak zárójelben kérdezném meg: ha ilyen prófécia lenne a kelta település Ink kapcsán, akkor vajon azt hogyan értelmeznénk? Merthogy ebből a településből lett a későbbi Aquincum, ami a későbbi Óbuda és a a mai Budapest területére esik. Tehát ha a prófécia Inknek szólt, a teljesedését gátolja-e Budapest?
Mit jelent viszont a "most sem teljesen lakatlan"? Mekkora területnek kell lakatlannak lennie, hogy elhiggyük a prófécia beteljesedését?)
Figyeld meg, hogy pár verssel korábban mit olvashatsz itt:
"Az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják világosságukat. Sötét lesz a fölkelő nap, nem fénylik a hold világa." (10. vers)
A gondolatsor még A jelenések könyvében is előjön:
"És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint a vér, és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölödő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről." (6,12-14)
Ez úgy tűnik, még előttünk van. S talán ebben a harmadik rétegben keresendő az esetleges beteljesedése a próféciának: az Ítéletben.
Amikor a prófécia másik rétege egészen más szellemi világot ír le...
Szintén az Orthodox Study Bible lábjegyzetét használva fel, úgy tűnik, hogy a teljesedés két síkját itt a konkrét teljesedés és a sátán bukása jelenti. A kulcs a 27:1, rögtön a 26. fejezet után - majd ennek szinte szó szerinti megismétlése a 28,11-ben. Ebben a fejezetben derül ki, hogy itt nem csak a fizikailag látható világról és egy földi királyról és annak bukásáról van szó, hanem jóval többről.
Így a "szikrákról" szóló jövendölés értelme sokkal inkább az, hogy Isten véglegesen elhatározta sátán uralmának felszámolását, vége lesz. Ezt jelent(het)i az ott leírt hatalmas erejű lerombolódás és azok szörnyülködése, akik látják.
Maradt kérdés?
7 megjegyzés:
Ha lehet, akkor a második kérdéshez - tehát Tírusz történetéhez - szólnék hozzá,illetve javasolnék ezt-azt.
Tírusz eredetileg egy sziget volt, illetve a rajta lévő város, amit 45m magas fal vett körül. Mivel sziget volt, simán ellenállt minden támadásnak, egészen Nagy Sándor megérkezéséig. Tíruszból egyébként követek mentek ki Sándor elé és felajánlották neki hódolatukat, de Nagy Sándor kifejezte, hogy ő Tíruszban akarja imádni Herkules vagy Melkart istent. A tírusziak azt javasolták, hogy építenek neki egy oltárt a tengerparton, de Nagy Sándor ezt nem fogadta és és eldöntötte, hogy megtámadja őket. Lerombolta a régi szárazföldi város minden épületét és azok maradványaiból egy töltést építetett a szigetig, tehát mintegy "feltöltötte" a tengert! (Lásd Ez 26:9 - faltörő kosról ír, ami abszurdnak hangozhatott a prófécia elhangzásakor!). A feltöltött sávon keresztül megtámadta a várost és 7 hónap után Kr.e. 332-ben elfoglalta. A tírusziak közül kb. tízezer embert meggyilkoltak, harmincezret eladtak rabszolgának, Tírusz meg letűnt a színről mint politikai hatalom.
Nade akkor hogy lehet, hogy ma meg város van Tírusz néven? Nos, a két város nem ugyanaz: mivel a régi város romjait (amit a tenger feltöltéséhez használtak) olyan alaposan széthordták, hogy a szárazföldi város pontos helye ma sem ismert. Nagy Sándor pusztítása után a város tényleg soha nem épült újjá - a mai város, amely ugyanezt a nevet viseli, a szárazföldön van, szemben a szigeten lévő egykori város hűlt helyével, nyilván közel hozzá, de nem lehet azzal azonosnak tekinteni.
Az egykorvolt Tírusz tehát nem létezik - ami most van, nem felel meg a réginek.
Hosszú volt, remélem segített. :-)
Köszi Sytka! Ez nagyon fontos volt! Köszi a részletességet! J.)
Érdemes megnézni a Káldi Biblia (http://kaldibiblia.netii.net/) jegyzeteit, azok nagyon jól összefoglalják ezt :)
"A próféta leírja Babilon város meghódítását a médusok és persák által Círus alatt, és annak későbbi teljes elpusztítását (13,2–22.), az izraelitáknak, Babilon eleste után azonnal következő visszatérésöket hazájokba (14,1–3.), és diadaléneköket ellenségeik fölött (14,4–21.). A próféta e jövendölést teljesedése előtt körűlbelül 200 évvel tette, és pedig oly időben, midőn legkevésbbé sem lehetett várni annak bekövetkezését; mert egy részről a próféta idejében, ha e jövendölést élete vége felé mondta is, Babilon (Kaldea) ugyan merész (Jób 1,17.) és kevély (13,19.), de nem nagy jelentőségű állam volt, mely nem a médusok, hanem az asszíriusok által végképen leendett elnyeletés veszedelmének vala kitéve; más részről akkor a médusok oly tehetetlenek voltak, hogy magok is kényszerültek Asszíriának meghódolni (lásd Judit 1,1.5. 1-ső és 6-ik jegyz.). A régi értelmezők szerint: Asszíria eleste jelképezi egyszersmind az utolsó itélet napját, a világ végvesztét, Lucifernek és minden istentelenek elkárhoztatását titkos módon."
"Babilont pusztasággá tétele nem történt meg azonnal Círus hódítása után, hanem lassanként idő jártával, különösen a görög uralom alatt, mikor Babilon városa lassankint úgy kifogyott népéből, hogy mint a pogány író, Plinius, irja, pusztához hasonlított. Mai nap a helyet, hol a város állott, jobbára csak a romokból lehet megismerni. – Ezen jövendölésben is a teljesedés különböző időpontjai egy képpé vannak összefoglalva. "
"A Babilóniára váró bűntető ítélet, melyet a médek hajtanak végre. Nábukodonozornak 561-ben bekövetkezett halála Babilónia hatalmát megrendítette; gyönge uralkodók követték, kik közül az utolsó babiloni király, Bel-sar-uszur (a bibliai Baltazár) idejében Círus, a méd-perzsa birodalom megalapítója elfoglalta Babilóniai (539.), majd a zsidóknak megengedte a hazájukba való visszatérést (538.). Az ország meghódított fővárosa, Babilon, ekkor még nem pusztult el teljesen, hanem elvesztette jelentőségét; a görög időkben és főleg a Szeleukidák kora (Kr. e. III. sz.) óta azonban teljesen rommá lett, úgy hogy a Kr. u. XIX. század közepe táján megkezdett ásatásokig még helye is az ismeretlenség homályába veszett."
Nagyon köszönöm! Remélem az eredeti kérdező így még több segítséget kapott!
Nemhiába a szosölhab az szosölhab ;-)
Folytatás:
Ezekiel 26-28. fejezet: A következő jövendölés (26. 27. 28,20.) Tírusnak nem csak közelebbi szomorú sorsáról szól, melyet Nabukodonozor hozott rája; hanem az ő végromlásáról is, melyet nagy Sándor készített neki, ki azt teljesen lerombolta. Ugyanis közönségesen láthatni a prófétáknál, hogy ők a hasonló eseményeket, habár időre nézve egymástól igen messzire esnek is, egymáshoz és egymásba illesztik; úgy itt is ama viszontagságok, melyeket Tírus városa különféle időszakokban szenvedett, egymáshoz és egymásba vannak szőve.
A zsidó történetiró, József szerint, ki régi s ma már nagy részt elveszett történelmi müvekből merített, Nabukodonozor Tírust tizenhárom évig ostromlotta, mig végre bevehette (586. évb. Kr. e.); az ő megszállása, úgy látszik, csupán ó Tírusra szól, mivel új Tírus még akkor igen jelentéktelen lehetett. – Régibb és ujabb írásértelmezők Tírus bevételét Nabukodonozor által kétségbe vonták azért, mivel a görög és római történetírók arról hallgatnak, és a bizonyítványok, melyeket József fölhoz, a városnak egyedűl csak ostromáról és nem bevételéről szólnak; azonban a romai és görög történetírók több eseményről hallgatnak, melyeket a szentírás elbeszél; és hogy Tírus Nabukodonozor által nem csak ostromoltatott, hanem meg is aláztatott, mutatja azon körülmény, hogy a tírusi királyok között ezen ostrom után egy Merbal nevű babiloni említtetik. Valószinűleg a tírusiak keményen szorongattatván a kaldeusok által, a várost kemény föltételek alatt ezeknek föladták, és fölötte az uralmat ettől kezdve a persa korszakig gyakorlották.
Mivel Nabukodonozor a város meghódolása után valószinűleg bevonúlt abba, így ez tulajdonképen Tírusnak nagy Sándor által lett leromboltatására (Kr. e. 332. év.) vonatkozik. Ez Tírust fenekestül fölforgatta, s általa e vers utolsó szavai betű szerint teljesedésbe mentek. Ugyanis, hogy a szigeten levő városhoz, új Tírushoz juthasson, a parttól kezdve a szigetig töltés-gátat építtetett, s e végre ó Tírus köveit és romjait a tengerbe hányatva használta, mint a történetírók tanúsítják.
A Nabukodonozor által elpusztított ó Tírus ismét hatalomra vergődött új Tírusban; hanem a nagy Sándor által összerombolt új Tírus soha többé föl nem épült.
Ezekielnek és a többi prófétáknak jövendölései Tírus bukásáról (Iz. 23; Jer. 47,4.) nem egyszerre és nem egyetlen egy ténnyel mentek teljesedésbe, hanem hosszú évszázadokon keresztül és a történelemnek számos eseményével teljesedtek be.
Ez 26,14. V. ö. 5. v. Ezekiel itt nem a közeljövőről beszél, mert akkor Tírus még nem ment végleg tönkre, – hanem prófétai távlatban összefoglalja a városnak egész jövendő sorsát.
Kedves János, és kommentelők!
Nagyon szépen köszönöm a segítséget, sok segítséget kaptam :-)
Minden jót kívánok és mégegyszer köszönöm :-)
Kedves Zsolt! A többiek nevében is: örülünk, hogy segíthettünk!
Megjegyzés küldése