Mithras és Jézus (2)

Amit a Wikipedia cikk szerint tudunk - összehasonlító szemszögből

Az elsődleges célom most az, hogy végignézzem ezeket az állításokat a keresztény tanítás alapján. A Prima Scriptura-elvet használva különösen jelentősnek tartom azt, hogy ha valamilyen állítást cáfolni lehet a Biblia alapján, illetve azt, ha a Bibliában erre nézve nem találunk utalást rá.

Az értékelésnél folyamatosan azt vélelmezem, hogy a Mithrasról szóló állítások helyesek, azok teljes mértékben megfelelnek az I. századi kultuszban megjelenő Mithrasnak.

“Mithrász a mítosz szerint a téli napfordulókor, az akkori római naptár szerint december 25-én, egy barlangban született.”

• Mithrásszal ellentétben nem tudjuk, hogy Jézus Krisztus barlangban született-e. A Lk 2,7 írja le közvetlenül a szülést (“És megszülte [Mária] elsőszülött fiát. Bepólyálta, és jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”), ami szerint istállóban született Jézus Krisztus. Hogy ez barlang istálló volt-e, vagy sem, a Bibliából nem tudjuk pontosan. A mágusok látogatásakor viszont már házban találjuk az újszülöttet. (vö. Mt 2,11)
• Mithrásszal ellentétben nem tudjuk Jézus Krisztus születésének pontos napját, sőt pontos évét sem. A Biblia nem ír arról, hogy mikor született pontosan (talán nem tartották a szerzők fontosnak). A szóbeli Hagyomány részeként jelent meg a kereszténységben a december 25-i dátum (24-ről 25-re virradó éjszaka).

“Bölcsőjét őt imádó pásztorok vették körül.”

• Stimmel.

“Felnőve megölte a termékenységi jelképet jelentő bikát, és ezzel megváltotta az embereket, halhatatlansággal ajándékozva meg őket.”

• Az I. századi zsidóság számára nagyon pontos keretek között volt elképzelhető csak állatáldozat. Jézus Krisztus Dávid házából származva nem volt abban a helyzetben, hogy bikát áldozhasson Istennek. Ez a papok feladata volt. Tudjuk, hogy Jézus Krisztus nem ölt meg semmiféle bikát.
• Az I. századi (és a korábbi) izraeli vallásban nincs helye a termékenységnek. Amikor Mózes átvette a Tízparancsolatot, akkor igaz, hogy egy arany borjút öntött ki Áron és azt imádta a nép, de ez Isten elleni lázadás volt.
• Jézus Krisztus kereszthalálával és nem bikaöléssel váltotta meg és ajándékozta meg azokat, akik őbenne hisznek. Az állításnak tehát az a része, hogy “megváltotta az embereket” és “halhatatlansággal ajándékozta meg” stimmel. A mód nem.

“Minthogy a bika ugyancsak ő volt más személyben, ezzel saját magát áldozta fel az emberekért.”

• Jézus Krisztusra elsősorban az “Isten Báránya”’ címet használták (Vö. pl. Jn 1,29). Ennek elsősorban az lehetett az oka, hogy Ézsaiás prófétánál ez szerepel előképként (vö. Ézs. 53. fejezetével, ami kb. 700 évvel az esemény előtt keletkezett.) Tudjuk, hogy a bibliai jelkép rendszer nem használja a bika kifejezést Jézus Krisztusra.
• Jézus Krisztus kereszthalálakor hivatkozott a 21.(22.) zsoltárra (“Én Istenem, Én Istenem, miért hagytál el engem?”. Érdemes végigolvasni ezt a zsoltárt (ami kb. 1000 évvel az esemény előtt keletkezett) és meglátni, hogy épp az őt megölőkre használja a bika megjelölést! (13. vers) Tudjuk, hogy a bibliai jelkép rendszer Jézus Krisztus ellenségeire használja a bika kifejezést.
• Ezek alapján levonhatjuk a következtetést, hogy Jézus és a bika egymásba nem hozhatók. Ráadásul a “más személyben” kifejezés alapvetően ellenkezik a kereszténység háromságtani elképzelésével: Isten más személyben az Atya és a Szentlélek lehet, az ilyen “modalista” megközelítést az Egyház elítélte.
• Jézus Krisztus nem saját magát áldozta fel, hanem a rómaiak végezték ki. Áldozatának önkéntessége nem jelent ebben a speciális értelemben vett önkezűséget. Mithrasszal ellentétben tudjuk, hogy Jézus Krisztus nem volt egy személyben áldozat és feláldozó a szó fizikai értelmében.

Híveinek beavatását szentelt vízzel való meghintéssel végezték.”

• Téves. A kereszténység gyakorlata nem a vízzel való meghintés (volt), hanem az alámerítés. Keresztelő János, a qumrani közösség tagjai, a korai keresztények mind-mind a teljes alámerítést gyakorolják.

“A hívek rendszeresen részt vettek egy kenyérből, vízből és borból álló vacsorán, amelyen Mithrász utolsó vacsorájára emlékeztek, amit követően istenük napkocsin az égbe szállt.”

• A hívek rendszeres szent étkezése stimmel.
• A szent étkezés elemei csupán a Bibliára támaszkodva nem stimmel: kenyér és bor a két szín.
• A visszaemlékezés az utolsó vacsorára majdnem stimmel. Pontosabb lenne akkor, ha mindkettőnek a célja maga az áldozatra való visszaemlékezés lenne. Az Eucharisztia/Úrvacsora emlékezésének a célja éppen ez: kereszthalálára és feltámadására emlékezni vissza.
• Az utolsó vacsorát követően Jézus Krisztust elfogták. Nem stimmel tehát az, hogy “napkocsin az égbe szállt”. Ezután elítélték, megkínozták, megölték, eltemették, harmad napra feltámadt, mintegy 40 napig a földön járt - és csak utána következett el a mennybemenetele.
• Jézus Krisztus mennybemenetelét az ApCsel 1. fejezete írja le talán legrészletesebben, itt magát a cselekményt is láthatjuk a 9. versben: “Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől.” Nem stimmel tehát itt sem a napkocsi, ha ilyen lett volna, a bibliai beszámolóban találnánk. (Mint ahogy találunk is ilyet az Ószövetségben, Illés szekere.)

“Jézus is a jeruzsálemi bevonulás után ért működése csúcspontjára, ahová két szamáron vonult be.”

• A mondatot nem tudom értelmezni. Arra kell gondolnom, hogy a jeruzsálemi bevonulás (= Virágvasárnap) után ölték meg és támadt fel (amennyiben ezt tekintjük működése csúcspontjának). Mert ez is igaz, de az is, hogy az Utolsó Vacsora után, vagy születése után...
• A bibliai szöveg alapján nem lehet megállapítani, hogy valóban két szamáron vonult-e be. Úgy tűnik, nem.

“Krisztus korában a Nap a Rák csillagképben járt a nyári napforduló idején, azaz ekkor ért évi csúcspontjára, és a csillagkép neve sem rák, hanem Két Szamár volt (erre utal a Rák csillagkép két legfényesebb csillagának latin neve: Asellus Borealis és Asellus Australis, azaz Északi és Déli Szamárka is).”

• Jézus Krisztus kereszthalálának időpontját illetően tudjuk, hogy egyértelműen a zsidó húsvéthoz köthető. Ez tavaszra esett és nem nyárra. A tavaszi napfordulóhoz volt közel, amikor a Nap 3 csillagképpel előbbre járt - bármi is legyen a neve.
• Az asztrológiai megközelítés értelmezhetetlen a zsidóság és a kereszténység számára. A Biblia Istene kizárja az ilyesfajta értelmezésket, teremtéstörténetében (4. nap) demitizálja az akkoriban istenekként szereplő Napot, Holdat és csillagokat. Elképzelhetetlen, hogy a zsidósághoz az I. században közel álló kereszténység az időbeosztáson túl mást is kiolvasott volna a csillagképekből.

“Az tehát, hogy Jézus felült két szamárra és mindössze egy hét alatt beteljesítette élete fő művét, az annak csillagászati allegóriája, ahogy más vallásokban a napisten dicsősége csúcspontjára ér.”

A korábbiakhoz nem ad hozzá újat.

Összegezve, eddig a következő azonosságokat láthatjuk ezen szöveg alapján Mithras és Jézus Krisztus között biztosan:

• Mindkettő bölcsőjét pásztorok vették körül.
• Mindketten megváltották az embereket és halhatatlansággal ajándékozták meg.
• Mindkettő hívei rendszeres szent étkezéseket tartottak.
• Mindkettő híveinek rendszeres szent étkezései visszaemlékezések.

A szöveg gyors áttekintő vizsgálata után mindössze ez a három pont maradt. Akkor ez most azonos?

[Kérek megjegyzéseket, hogy valószínűleg hol értettem félre a szöveget! Több szem többet lát!]