Sunday, January 10, 2010
Tuesday, December 1, 2009
Mit hoz idén a Mikulás?
Hát, azt nem tudom. De azt igen, hogy december 5-én 16 órakor kezdődik a Hitvédelmi Teaház 4. évadjának utolsó előadása.
Részletek itt!
Részletek itt!
Sunday, November 29, 2009
Napjaink keresztény hitvédelme
A Keresztény Értékmegörző Egyesület meghívására előadást tartottam 2009. november 18-án Napjaink keresztény hitvédelme: kihívások és válaszok címmel.
A továbbiakban az előadásom leírt szövegét szeretném közzétenni.
Előadásomat talán azzal illene kezdenem, hogy bemutatkozom. Brátán János vagyok, az Apológia Kutatóközpont munkatársa. Persze ezzel még nem mondtam túl sokat magunkról: Mi az Apológia Kutatóközpont?
Az Apológia Kutatóközpont egy protestáns felekezetközi szolgálat műhelye, ahol vallási és hitvédelmi ismeretterjesztést folytatunk. Célunk hármas:
Az Apológia Kutatóközpont nem a levegőben lóg, hanem protestáns felekezetközi háttérrel rendelkezik magyar viszonylatban (Aliansz) és nemzetközi viszonylatban (CFAR) is. Konkrét tevékenységünk, hogy ismeretet terjesszünk minden lehetséges formában: vannak kiadványaink, jelen vagyunk a világhálón (pl. www.apologia.hu), a maihoz hasonló ismeretterjesztő előadásokat vállalunk a lehető legkülönfélébb helyeken, jelen vagyunk a teológia felsőoktatásban (akár óraadóként, akár szakdolgozatok konzulenseiként, opponenseiként), rádióadásokat hoztunk létre, és talán egyik legismertebb sorozatunk az Interneten is közzé tett Hitvédelmi Teaház.
Az Apológia Kutatóközpont anyagi hátterét az Apológia Alapítvány biztosítja, amelyet a MEKDSZ és a Harmat Kiadó alapított. Talán tömören ennyit rólunk, akiket ennél részletesebben érdekel a dolog, ugorjon ide!
Miről lesz szó a mai alkalommal?
Miért kell a hitet védeni?
Talán az első, legfontosabb dolog, amihez a mindennapok során keresztényként hozzászokunk: létezik Igazság. Nagybetűs. Jézus mondta önmagáról, hogy Ő az „Igazság”. Ebből következőleg lehet tudni, hogy mi az igazság – és egy másik dimenzióba is lehet kerülni, amikor már nem csak tudjuk, hogy mi az igazság, de hitünkből fakadóan az Igazság birtokol minket.
Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a hitvédelem nem valami úri passzió. Maga az Újszövetség legalább fele hitvédelem – ilyen vagy olyan módon. Ha csupán azt gondoljuk végig, hogy Pál apostol milyen megfontolásból írta meg a leveleit, bárki beláthatja: a keresztény hit gyakorlati védelme a tévtanokkal és a tévesen megélt gyakorlattal szembeni iratok Pál levelei.
Parancsunk van rá:
Nincs tehát semmi különös a hitvédelemben. Azonban azt is tudnunk kell: minden korban más és más része szorul védelemre a hitnek, bizonyos értelemben más és más kihívások vannak, és még ha azonosak is tartalmukban – más köntösben jelennek meg.
Az első kihívás: a vallási relativizmus
A mai közgondolkozás szerint botrányos az a sokféleség, ami a világban van. Nem azért, mert sokszínű, hanem azért, mert ezt a sokféleséget sokan ellenségeskedésre használják. A régi egységes Európa mára mind kulturális, mind vallási, mind politikai tekintetben sokszínű lett. A különféle irányzatok közötti nézeteltéréseket látva sokan a megoldást abban látják, hogy „politikailag korrekt” megközelítést kell alkalmaznunk, amelynek az az alapja, hogy az igazság nem valós, hanem viszonylagos. (Az igazság pluralizmusa.)
Ennek vallási célú megfogalmazása a vallási relativizmus, ami a következőket foglalja magában:
Valahogy így: „Szeresd felebarátod vallását!”
Mi a baj ezzel? Egy új hegyi beszéd alakul ki etikai alapelvként, ami szerint:
Valahogy így: „Boldogok a felszínesek, mert nem zavarják egymást.” A probléma az, hogy nem ad valódi vallást, a vallási relativizmus csak addig türelmes, amíg vele szemben is türelmesek – de a mélyben izzó vallási ellentéteket nem oldja meg.
Hogy mi a különbség a vallási relativizmus és a kereszténység között? Egy kis indiai tanmesével tudom megvilágítani.
A maharadzsa vakokat hív annak megállapítására, hogy milyen az elefánt. A vakok megtapogatják az elefántot, és különféle megállapításokat tesznek róla. Aki az oldalát fogta meg, az azt mondja: az elefánt olyan, mint a fal. Aki a lábát, az oszlophoz hasonlítja. Aki a farkát, az meg függönyrojthoz. A maharadzsa le is vonja a tanulságot: Isten is valami ilyesmi lehet, hiszen a teológusok vitáikban ugyanilyen ellentmondásosak, mint a vakok az elefánt mellett. Idáig a hindu tanmese – a vallási relativizmussal.
A keresztény változat viszont tovább folytatódik. A keresztények Istene képes arra, hogy a vakok szemét megnyissa, meg is teszi – és így mindenki látni fogja, hogy milyen is az elefánt – és áttételesen Isten!
(A vallási relativizmusról volt előadás a Hitvédelmi Teaház keretein belül, részletek itt!)
A második kihívás: hamis Jézus-képek
Kicsit pestiesen szólva, annyi Jézus van ma a vallási piacon, hogy akár tele is rakhatnánk vele a padlást! Néhány ezek közül:
Ebből egyet emelnék ki, és ennek kapcsán egy másikat is érintenék: a gnosztikus Jézus-kép, és Mária Magdolnával kötött házassága. Ennek két legismertebb forrása: Dan Brown: A Da Vinci-kód c. regénye, és a National Geographic által támogatott Júdás evangéliumának sajátos médiaeseménye.
Ahhoz, hogy megismerhessük, miért gond a gnosztikus Jézus-kép, ismerkedjünk meg röviden a gnoszticizmussal.
Láthatjuk, hogy ez nagyon messze áll a Biblia és a kereszténység világától.
A Da Vinci-kód c. könyv szerint Jézus és Mária Magdolna házasságának egyik bizonyítéka Leonardo: Az utolsó vacsora c. festménye. Brown értelmezése szerint:
Ezzel szemben:
A Júdás evangéliumának Jézusa
A Júdás evangéliumának Júdása igazi gnosztikus
(A Hitvédelmi Teaház keretében elhangzott előadás Júdás evangéliumáról itt!)
Teljesen más kép, ami valami egészen mást akar elmondani – keresztény köntösben. A csalás lényege az, hogy ugyanazokat a szavakat használja, teljesen más tartalommal. De gondoljuk meg: nem ellentmondásos gnosztikus kereszténységről, keresztény gnoszticizmusról beszélni? Ez a szókapcsolat, jelzős szerkezet egészen mást jelent, már nem kereszténységet! Egyszerű példával: keresztény futballhuliganizmus: kereszténység, vagy futballhuliganizmus?
A harmadik kihívás: hamis „egyházak”
Nem fogom a szekta szót használni, nem véletlenül. A magyar nyelvben negatív felhangjai miatt sértő, bántó lehetne ezt tennem. Mégis valami ilyesmire gondolok – pusztán vallástudományi szempontból – amikor a következőkről beszélek.
Olyan „egyházakról” beszélek, akik tagadják a kereszténység történetiségét. Közös jellemzőjük, hogy a 19. század Észak-Amerikájában születtek meg, és mind az általuk hitehagyónak nevezett kereszténység valódi és végső/végleges reformereinek tekintik magukat. Név szerint: adventisták, mormonok, Jehova tanúi.
A történelmi egyházak alapja: Jézus Krisztus. Ezen túl a mindennapi életben három alapra építkeznek: a Biblia, az egyházi vezetés, és a tan értelmezési hagyománya. Ezek a történelem nélküli „egyházak” ezeket az alapokat támadják: a hit alapjául – elvileg – csak a Bibliát teszik, a hagyományos értelmezések helyére a szabad bibliaértelmezést teszik, míg teljes mértékben elutasítják a hagyományos egyházi vezetést. Ez lehet, hogy jónak hangzik, de van vele néhány probléma:
Miközben azt állítják, hogy csak a Biblia a hitük forrás, teljesen másfajta forrásokhoz is nyúlnak:
Bibliahamisítások
Tévútra viszik azt, aki elhiszi, hogy csak a Biblia alapján építik fel hitüket! Ugyanígy tévedés azt gondolni, hogy a szabad bibliaértelmezés hívei:
Önmagunk védelme szempontjából a következőket kell végiggondolni: Tényleg helyre kell állítani az Egyházat? Mit találunk a Bibliában és az egyháztörténelemben?
Ezekben a közösségekben „kétséges dolgok” válnak igazsággá, a fontos dolgok semmivé – és sehová se lesz a szeretet.
(Az Apológia Kutatóközpont specializált oldalai az adventistákról, Jehova Tanúiról és a mormonokról!)
A negyedik terület: tudomány, hit és az ateizmus témaköre
Az ateista ideológiától sem mentes tudományos ismeretterjesztő művek sokszor úgy mutatják be a tudományt és a vallást, mintha azok ellenségek lennének. A vallás a maradiságról szól, míg a tudomány a haladás fenegyereke. Sőt, találkozni – nem is olyan ritkán – olyan véleménnyel is, hogy amíg a tudás az alapja a tudományos világnézetnek, az ateizmusnak, addig a vallás alapja csak a hiszékenység.
Először talán határoljuk el, mi a világkép és mi a világnézet! A világkép statikus, leíró rendszer, ami csak leír, rendszerez. Ilyen a tudomány világképe. Ezzel szemben a világnézet egy dinamikus, értelmező rendszer, ami ami egy központi rendezőelv mentén etikai kérdéseket is taglal: hol az ember helye a világban? Milyen következményei vannak a világnézetemnek?
Szeretném hangsúlyozni, hogy a tudomány csak világkép, leírja az eseményeket. Az ateizmus és a kereszténység is világnézet, ami viszont tökéletesen illeszkedhet a tudomány világképéhez. Hol tehát az ellentmondás?
Ha Isten létezik, és Ő teremtette a világot, ahogy azt a Biblia leírja, úgy nem lehetséges ellentmondás kinyilatkoztatott Igéje és a Természet között. Viszont emberekként értelmezzük mind a Bibliát – mind a természetet. Az előbbit teológiának, az utóbbit természettudománynak hívjuk. Ezek között már lehetséges ellentmondás!
Hogy feloldjuk a vélt ellentéteket, talán nézzük meg, hogy mit jelent a hit!
Köznapi értelemben
Téves tehát az a fajta agresszív ateista megközelítés, ami a hitet és a tudást egymás ellen akarja kijátszani. Erre példa Dawkins Isteni téveszme c. könyve is. Nem szeretnék részletekbe bocsátkozni, elég annyi, hogy Dawkins egy teljesen téves képet alkot a hitről, a vallásról – majd azt húzza be a sárba. Az általa felvázolt kép alapelvileg hibás, ezért elvetendő, mint „tudományos világnézet.”
Mit tehetünk?
Zárásként arról essen néhány szó, hogy mit tehetünk.
A helyzet felrajzolásához talán Jézus szavát használnám kiindulópontnak: „Senki sem próféta a maga hazájában.” Elhívásunk szerint bár ebben a világban élünk – mégsem ennek a világnak a törvényszerűségei szerint. Miközben ezt tesszük, új helyzetekben sokszor nem gondoljuk végig azt, hogy mi az, amihez jogosan ragaszkodnunk kell – és mi az, amihez nem.
Ennek az lesz a következménye, hogy életünk eltér az átlagember életétől: másként viselkedünk, másként beszélünk, másként gondolkozunk. Mást tartunk értéknek, mást tartunk jónak, helyesnek, követendőnek – egyszóval kialakítunk egy keresztény szubkultúrát hazánkban. Jó ez így?
Véleményem szerint nem minden esetben. A következőket kéne végig gondolni:
Nem kellene-e kilépni ebből a szubkultúrából? Hangsúlyozom, nem azt szeretném támogatni, hogy adjuk fel az elveinket! És azt sem, hogy folytassunk bűnös életmódot! Mégis, talán érdemes meggondolni, hogy hol találunk kapcsolódási pontokat környezetünkben. (Saját példa: vasárnapi iskola.)
Miközben ezt tesszük figyeljünk oda a fontossági sorrendre, hierarciára:
Önmagunk képzése: tudjuk, hogy mit hiszünk – és tudjuk, hogy miért hisszük! (Ne legyünk restek végiggondolni újra meg újra hitünk alapjait, és pláne ne restelkedjünk a hiányok miatt, hiszen „jó pap holtig tanul.”)
Családunk védelme – ez a legfontosabb. Legyünk tudatában a felelősségünknek itt is, és vigyázzunk családtagjainkra. (Példa: gyerek vagy a feleség valami furcsa vallási közösségbe botlik: mi a teendő?)
Közösségünk védelme – szűkebb egyházi közösségünkre gondolok. (Példa: Mari néni, akit lehet, hogy hamarabb találnak meg a furcsa vallási közösségek – mint mi! Tegyünk ellene!)
Missziónk más vallásúak, nem hívők irányába. Speciális szolgálat, speciális képzettséget igényel! Leggyakrabban: Jehova Tanúi, mormonok – házhoz jönnek. De mindenhol: ha átlátszók vagyunk és Krisztus bennünk: mit fognak látni az emberek? (Példa: viselkedés muszlim felebarátainknál.)
Végül mindezt imádságban, szeretettel tegyük.
(Ajándék lónak ne nézd a fogát! Ajándék szoftvernek meg a használhatóságát: képtelen vagyok a képeket rendesen beállítani, ezért mindenkitől bocsi!)
A továbbiakban az előadásom leírt szövegét szeretném közzétenni.
Bevezetés – Bemutatkozik az Apológia Kutatóközpont
Előadásomat talán azzal illene kezdenem, hogy bemutatkozom. Brátán János vagyok, az Apológia Kutatóközpont munkatársa. Persze ezzel még nem mondtam túl sokat magunkról: Mi az Apológia Kutatóközpont?
Az Apológia Kutatóközpont egy protestáns felekezetközi szolgálat műhelye, ahol vallási és hitvédelmi ismeretterjesztést folytatunk. Célunk hármas:
- Keresztények számára felhívni azokra a létező veszélyekre, amely hitüket alááshatja;
- Más felekezetűek számára a kereszténység üzenetének megfogalmazása olyan módon, hogy a más vallású számára is érthető legyen a keresztény üzenet; és
- Civil tanácsadás, ismeretterjesztés – azaz a civil szféra elvárásainak megfelelően is meg tudjuk jelentetni az általunk képviselt igazságokat.
Az Apológia Kutatóközpont nem a levegőben lóg, hanem protestáns felekezetközi háttérrel rendelkezik magyar viszonylatban (Aliansz) és nemzetközi viszonylatban (CFAR) is. Konkrét tevékenységünk, hogy ismeretet terjesszünk minden lehetséges formában: vannak kiadványaink, jelen vagyunk a világhálón (pl. www.apologia.hu), a maihoz hasonló ismeretterjesztő előadásokat vállalunk a lehető legkülönfélébb helyeken, jelen vagyunk a teológia felsőoktatásban (akár óraadóként, akár szakdolgozatok konzulenseiként, opponenseiként), rádióadásokat hoztunk létre, és talán egyik legismertebb sorozatunk az Interneten is közzé tett Hitvédelmi Teaház.
Az Apológia Kutatóközpont anyagi hátterét az Apológia Alapítvány biztosítja, amelyet a MEKDSZ és a Harmat Kiadó alapított. Talán tömören ennyit rólunk, akiket ennél részletesebben érdekel a dolog, ugorjon ide!
Miről lesz szó a mai alkalommal?
- Miért kell a hitet védeni?
- Milyen kihívások érik a 21. század kereszténységét ma Magyarországon?
- Vallási relativizmus: Minden út Istenhez vezet?
- Meghamisított Jézus-képek
- Helyre kell-e állítani az Egyházat?
- Tudomány, hit és modern ateizmus
- Mit tehetünk, hogyan válaszolhatunk ezekre a kihívásokra?
Miért kell a hitet védeni?
Talán az első, legfontosabb dolog, amihez a mindennapok során keresztényként hozzászokunk: létezik Igazság. Nagybetűs. Jézus mondta önmagáról, hogy Ő az „Igazság”. Ebből következőleg lehet tudni, hogy mi az igazság – és egy másik dimenzióba is lehet kerülni, amikor már nem csak tudjuk, hogy mi az igazság, de hitünkből fakadóan az Igazság birtokol minket.
Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a hitvédelem nem valami úri passzió. Maga az Újszövetség legalább fele hitvédelem – ilyen vagy olyan módon. Ha csupán azt gondoljuk végig, hogy Pál apostol milyen megfontolásból írta meg a leveleit, bárki beláthatja: a keresztény hit gyakorlati védelme a tévtanokkal és a tévesen megélt gyakorlattal szembeni iratok Pál levelei.
Parancsunk van rá:
- „Ezek szeretetből (ti. hirdetik Krisztus evangéliumát), mert tudják, hogy küldetésem az evangélium védelmére szól.” - írja Pál a Fil. 1:16-ban.
- „Szeretteim, minden igyekezettel azon vagyok, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek. Szükségesnek véltem, hogy írásban kérjelek titeket, küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek.” Júd 3
- „Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek.” 1Pt 3:15
Nincs tehát semmi különös a hitvédelemben. Azonban azt is tudnunk kell: minden korban más és más része szorul védelemre a hitnek, bizonyos értelemben más és más kihívások vannak, és még ha azonosak is tartalmukban – más köntösben jelennek meg.
Az első kihívás: a vallási relativizmus
A mai közgondolkozás szerint botrányos az a sokféleség, ami a világban van. Nem azért, mert sokszínű, hanem azért, mert ezt a sokféleséget sokan ellenségeskedésre használják. A régi egységes Európa mára mind kulturális, mind vallási, mind politikai tekintetben sokszínű lett. A különféle irányzatok közötti nézeteltéréseket látva sokan a megoldást abban látják, hogy „politikailag korrekt” megközelítést kell alkalmaznunk, amelynek az az alapja, hogy az igazság nem valós, hanem viszonylagos. (Az igazság pluralizmusa.)
Ennek vallási célú megfogalmazása a vallási relativizmus, ami a következőket foglalja magában:
- a sok vallás lényegében ugyanabban hisz;
- eltérő utakon, de lényegében mind Istenhez vezet;
- a különbségek csak formálisak, kulturálisak;
- ezeknek a különbségeknek ma már nem lehet jelentőségük; és
- az igazság az összes hit keveréke, a közös igazság lehet csak.
Valahogy így: „Szeresd felebarátod vallását!”
Mi a baj ezzel? Egy új hegyi beszéd alakul ki etikai alapelvként, ami szerint:
- a más vallásokban nincs téves, rossz, hiányos;
- egy adott vallási igazság csak a benne hívő számára fontos;
- egy adott hívő hitének nem lehet jelentősége mások számára.
- De viszont: ilyen vallás nem létezik. Ez csak a felszínesen vallásos emberek számára azonos.
Valahogy így: „Boldogok a felszínesek, mert nem zavarják egymást.” A probléma az, hogy nem ad valódi vallást, a vallási relativizmus csak addig türelmes, amíg vele szemben is türelmesek – de a mélyben izzó vallási ellentéteket nem oldja meg.
Hogy mi a különbség a vallási relativizmus és a kereszténység között? Egy kis indiai tanmesével tudom megvilágítani.
A maharadzsa vakokat hív annak megállapítására, hogy milyen az elefánt. A vakok megtapogatják az elefántot, és különféle megállapításokat tesznek róla. Aki az oldalát fogta meg, az azt mondja: az elefánt olyan, mint a fal. Aki a lábát, az oszlophoz hasonlítja. Aki a farkát, az meg függönyrojthoz. A maharadzsa le is vonja a tanulságot: Isten is valami ilyesmi lehet, hiszen a teológusok vitáikban ugyanilyen ellentmondásosak, mint a vakok az elefánt mellett. Idáig a hindu tanmese – a vallási relativizmussal.
A keresztény változat viszont tovább folytatódik. A keresztények Istene képes arra, hogy a vakok szemét megnyissa, meg is teszi – és így mindenki látni fogja, hogy milyen is az elefánt – és áttételesen Isten!
(A vallási relativizmusról volt előadás a Hitvédelmi Teaház keretein belül, részletek itt!)
A második kihívás: hamis Jézus-képek
Kicsit pestiesen szólva, annyi Jézus van ma a vallási piacon, hogy akár tele is rakhatnánk vele a padlást! Néhány ezek közül:
- A történeti Jézus és a hit Krisztusának szembeállítása, ami szerint az első történelmi személy, a másik a kereszténység fikciója.
- Jézus rejtett évei: nem lehetséges, hogy Jézusról csak annyit tudjunk, amit az evangéliumok leírnak, sőt, amit tesz, valószínűleg magyarázható gyermekkori tanítványságával – mondjuk Indiában, a druidáknál, Egyiptomban – vagy bárhol máshol.
- A titkos/gnosztikus Jézus: Jézust nem értette meg az Egyház, valójában gnosztikus, ezoterikus tanító volt.
- Jézus: szex, szerelem, házasság. Jézus családi kapcsolatát helyezi előtérbe – de csak azért, mert elég prűdnek gondolja a keresztényeket, akik – szerintük – a nemi élet, a házasság bűn.
- Jézus a szektavezér – aki főként esszénusok között, talán Kumránban tevékenykedett.
- Jézus dokumentumai – Jézus saját kezű írásai, akár Kumránban, akár más forrásból. (Pl. Jézus papiruszok)
- Jézus kereszthalálának és feltámadásának racionális kritikája, támadása: ez nem lehetésges.
- Jézus a magam módján: önmagunknak legyártott fröccsöntött Jézus-képek. (pl. Jézus-haver)
Ebből egyet emelnék ki, és ennek kapcsán egy másikat is érintenék: a gnosztikus Jézus-kép, és Mária Magdolnával kötött házassága. Ennek két legismertebb forrása: Dan Brown: A Da Vinci-kód c. regénye, és a National Geographic által támogatott Júdás evangéliumának sajátos médiaeseménye.
Ahhoz, hogy megismerhessük, miért gond a gnosztikus Jézus-kép, ismerkedjünk meg röviden a gnoszticizmussal.
- Mi a gnoszticizmus? Ókori szellemi irányzat, amely közel-keleti misztériumkultuszok, a görög filozófia (indiai hatás) és keresztény elemek keveréséből jött létre.
- Mi a gnózis? Titkos tudás, melynek nyomán az emberi lélek visszajuthat mennyei otthonába.
- Mi a gnoszticizmus megváltás fogalma? A tudatlanság legyőzése titkos (okkult) ismeretek révén, az üdvösség pedig csak kiválasztottak részére szól.
Láthatjuk, hogy ez nagyon messze áll a Biblia és a kereszténység világától.
A Da Vinci-kód c. könyv szerint Jézus és Mária Magdolna házasságának egyik bizonyítéka Leonardo: Az utolsó vacsora c. festménye. Brown értelmezése szerint:
- A kép az Eucharisztia szereztetését ábrázolja
- A képen rajta van a Grál, ami nem a szentségtartó – hanem egy személy
- Jézus jobbján ülő alak nem János apostol, hanem felesége Mária Magdolna
- A képen kialakul egy M (matrimonio = házasság) → ez utal kettejük kapcsolatára.
Ezzel szemben:
- A kép nem az Eucharisztiáról, hanem az elárultatásról szól – korabeli firenzei szokás szerint.
- Jézus jobbján ülő három személy könnyen azonosítható azokkal a jegyekkel, amik a későbbi életüket mutatják: Péter, Júdás, János. (Nem volt mozgó kép!)
- A fiatalos arc nem női személy – vö. Keresztelő János képpel. A fiatal tanítvány, szakálltalan, hosszú hajú, nőies figura korabeli festészetben sztereotípia.
- A kompozícióban nincs M alak – a széthajlás következménye ez a belelátás.
- Egy vázlaton maga Leonardo nevezi meg Jézus jobbján ülő személyt: János.
- A képen tizenhárom személy van. Ha Mária Magdolna ott van, hol van a 12. tanítvány?
A Júdás evangéliumának Jézusa
- Az apostolai ellene vannak – ő pedig ellenük
- Az apostolok Istene nem az ő istene
- Valójában Széth, a káosz angyala
- Nem lett igazi emberré, különböző alakokban jelenik meg
- Nem mindenkiért jött: csak az alkalmasokért
A Júdás evangéliumának Júdása igazi gnosztikus
- Ismeri az egyiptomi Barbelo-hitet
- Csak ő érti meg Jézus küldetését
- Júdást átkozni fogják – de mindenek fölé fog emelkedni
- … még árulása előtt!
(A Hitvédelmi Teaház keretében elhangzott előadás Júdás evangéliumáról itt!)
Teljesen más kép, ami valami egészen mást akar elmondani – keresztény köntösben. A csalás lényege az, hogy ugyanazokat a szavakat használja, teljesen más tartalommal. De gondoljuk meg: nem ellentmondásos gnosztikus kereszténységről, keresztény gnoszticizmusról beszélni? Ez a szókapcsolat, jelzős szerkezet egészen mást jelent, már nem kereszténységet! Egyszerű példával: keresztény futballhuliganizmus: kereszténység, vagy futballhuliganizmus?
A harmadik kihívás: hamis „egyházak”Nem fogom a szekta szót használni, nem véletlenül. A magyar nyelvben negatív felhangjai miatt sértő, bántó lehetne ezt tennem. Mégis valami ilyesmire gondolok – pusztán vallástudományi szempontból – amikor a következőkről beszélek.
Olyan „egyházakról” beszélek, akik tagadják a kereszténység történetiségét. Közös jellemzőjük, hogy a 19. század Észak-Amerikájában születtek meg, és mind az általuk hitehagyónak nevezett kereszténység valódi és végső/végleges reformereinek tekintik magukat. Név szerint: adventisták, mormonok, Jehova tanúi.
A történelmi egyházak alapja: Jézus Krisztus. Ezen túl a mindennapi életben három alapra építkeznek: a Biblia, az egyházi vezetés, és a tan értelmezési hagyománya. Ezek a történelem nélküli „egyházak” ezeket az alapokat támadják: a hit alapjául – elvileg – csak a Bibliát teszik, a hagyományos értelmezések helyére a szabad bibliaértelmezést teszik, míg teljes mértékben elutasítják a hagyományos egyházi vezetést. Ez lehet, hogy jónak hangzik, de van vele néhány probléma:
Miközben azt állítják, hogy csak a Biblia a hitük forrás, teljesen másfajta forrásokhoz is nyúlnak:
Bibliahamisítások
- Adventisták: Clear Word
- Jehova Tanúi Új Világ Fordítása
- Mormonok: Joseph Smith fordításai
- Adventisták: Bizonyságtételek (= Ellen G. White irodalma)
- Jehova Tanúi: társulati kiadványok
- Mormonok: Mormon Könyve, Tan és szövetségek, Nagy értékű gyöngy
Tévútra viszik azt, aki elhiszi, hogy csak a Biblia alapján építik fel hitüket! Ugyanígy tévedés azt gondolni, hogy a szabad bibliaértelmezés hívei:
- Kezdetben igen, de „varsateológiák”
- Írásértelmezési tekintélyek kialakulása:
- Adventisták: EGW ihletett kommentárai
- Jehova Tanúi: Vezető testület kiadványai
- Mormonok: mindenkori apostolok nyilatkozatai
- Sola Scriptura vagy Nuda Scriptura?
Önmagunk védelme szempontjából a következőket kell végiggondolni: Tényleg helyre kell állítani az Egyházat? Mit találunk a Bibliában és az egyháztörténelemben?
- „Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem az egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt” Mt 16:18
- A búza és konkoly példázata: tiszta búzamezők?
- „Az igazságban egység, a kétségekben szabadság, minden dologban pedig szeretet.” Peter Meiderlin 16. sz-i lutheránus teológus
Ezekben a közösségekben „kétséges dolgok” válnak igazsággá, a fontos dolgok semmivé – és sehová se lesz a szeretet.
(Az Apológia Kutatóközpont specializált oldalai az adventistákról, Jehova Tanúiról és a mormonokról!)
A negyedik terület: tudomány, hit és az ateizmus témaköre
Az ateista ideológiától sem mentes tudományos ismeretterjesztő művek sokszor úgy mutatják be a tudományt és a vallást, mintha azok ellenségek lennének. A vallás a maradiságról szól, míg a tudomány a haladás fenegyereke. Sőt, találkozni – nem is olyan ritkán – olyan véleménnyel is, hogy amíg a tudás az alapja a tudományos világnézetnek, az ateizmusnak, addig a vallás alapja csak a hiszékenység.
Először talán határoljuk el, mi a világkép és mi a világnézet! A világkép statikus, leíró rendszer, ami csak leír, rendszerez. Ilyen a tudomány világképe. Ezzel szemben a világnézet egy dinamikus, értelmező rendszer, ami ami egy központi rendezőelv mentén etikai kérdéseket is taglal: hol az ember helye a világban? Milyen következményei vannak a világnézetemnek?
Szeretném hangsúlyozni, hogy a tudomány csak világkép, leírja az eseményeket. Az ateizmus és a kereszténység is világnézet, ami viszont tökéletesen illeszkedhet a tudomány világképéhez. Hol tehát az ellentmondás?
Ha Isten létezik, és Ő teremtette a világot, ahogy azt a Biblia leírja, úgy nem lehetséges ellentmondás kinyilatkoztatott Igéje és a Természet között. Viszont emberekként értelmezzük mind a Bibliát – mind a természetet. Az előbbit teológiának, az utóbbit természettudománynak hívjuk. Ezek között már lehetséges ellentmondás!
Hogy feloldjuk a vélt ellentéteket, talán nézzük meg, hogy mit jelent a hit!
Köznapi értelemben
- Valami vagy valaki létezésének elfogadása
- Valami kritika nélküli elfogadása (hiszékenység)
- Hit Isten létezésében (Jak 2:19) „Hiszed, hogy csak egy Isten van, s jól is teszed. Ám ezt a gonosz lelkek is hiszik, mégis remegnek.”
- Bizalom Istenben (Jn 1:10-13) „A világba jött (ti. Krisztus), a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.”
- Hűségesnek lenni (hívségből élni)
Téves tehát az a fajta agresszív ateista megközelítés, ami a hitet és a tudást egymás ellen akarja kijátszani. Erre példa Dawkins Isteni téveszme c. könyve is. Nem szeretnék részletekbe bocsátkozni, elég annyi, hogy Dawkins egy teljesen téves képet alkot a hitről, a vallásról – majd azt húzza be a sárba. Az általa felvázolt kép alapelvileg hibás, ezért elvetendő, mint „tudományos világnézet.”
Mit tehetünk?
Zárásként arról essen néhány szó, hogy mit tehetünk.
A helyzet felrajzolásához talán Jézus szavát használnám kiindulópontnak: „Senki sem próféta a maga hazájában.” Elhívásunk szerint bár ebben a világban élünk – mégsem ennek a világnak a törvényszerűségei szerint. Miközben ezt tesszük, új helyzetekben sokszor nem gondoljuk végig azt, hogy mi az, amihez jogosan ragaszkodnunk kell – és mi az, amihez nem.
Ennek az lesz a következménye, hogy életünk eltér az átlagember életétől: másként viselkedünk, másként beszélünk, másként gondolkozunk. Mást tartunk értéknek, mást tartunk jónak, helyesnek, követendőnek – egyszóval kialakítunk egy keresztény szubkultúrát hazánkban. Jó ez így?
Véleményem szerint nem minden esetben. A következőket kéne végig gondolni:
Nem kellene-e kilépni ebből a szubkultúrából? Hangsúlyozom, nem azt szeretném támogatni, hogy adjuk fel az elveinket! És azt sem, hogy folytassunk bűnös életmódot! Mégis, talán érdemes meggondolni, hogy hol találunk kapcsolódási pontokat környezetünkben. (Saját példa: vasárnapi iskola.)
Miközben ezt tesszük figyeljünk oda a fontossági sorrendre, hierarciára:
Önmagunk képzése: tudjuk, hogy mit hiszünk – és tudjuk, hogy miért hisszük! (Ne legyünk restek végiggondolni újra meg újra hitünk alapjait, és pláne ne restelkedjünk a hiányok miatt, hiszen „jó pap holtig tanul.”)
Családunk védelme – ez a legfontosabb. Legyünk tudatában a felelősségünknek itt is, és vigyázzunk családtagjainkra. (Példa: gyerek vagy a feleség valami furcsa vallási közösségbe botlik: mi a teendő?)
Közösségünk védelme – szűkebb egyházi közösségünkre gondolok. (Példa: Mari néni, akit lehet, hogy hamarabb találnak meg a furcsa vallási közösségek – mint mi! Tegyünk ellene!)
Missziónk más vallásúak, nem hívők irányába. Speciális szolgálat, speciális képzettséget igényel! Leggyakrabban: Jehova Tanúi, mormonok – házhoz jönnek. De mindenhol: ha átlátszók vagyunk és Krisztus bennünk: mit fognak látni az emberek? (Példa: viselkedés muszlim felebarátainknál.)
Végül mindezt imádságban, szeretettel tegyük.
(Ajándék lónak ne nézd a fogát! Ajándék szoftvernek meg a használhatóságát: képtelen vagyok a képeket rendesen beállítani, ezért mindenkitől bocsi!)
A bibliai teremtéselmélet
(Előadó: Dr. Szilágyi Imre)
Az evolúció elmélete már Darwin korában is komoly kritikákat kapott, és ma is számos tudós vallja, hogy az élet keletkezésének kérdésére nem az evolúcióelméletben kell keresnünk a választ. A tudományos kreacionizmus irányzata az elmúlt negyven év során megerősödött, és egyre több érvet sorakoztat fel az evolúcióelmélettel szemben. A bibliai teremtéselméletet valló tudósok szerint a Bibliában olvasható hat napos teremtéstörténet tudományos érvekkel is alátámasztható.
Az előadás során érintett témák:
Az evolúció elmélete már Darwin korában is komoly kritikákat kapott, és ma is számos tudós vallja, hogy az élet keletkezésének kérdésére nem az evolúcióelméletben kell keresnünk a választ. A tudományos kreacionizmus irányzata az elmúlt negyven év során megerősödött, és egyre több érvet sorakoztat fel az evolúcióelmélettel szemben. A bibliai teremtéselméletet valló tudósok szerint a Bibliában olvasható hat napos teremtéstörténet tudományos érvekkel is alátámasztható.
Az előadás során érintett témák:
- a bibliai teremtéselmélet és az evolúcióelmélet általános összehasonlítása,
- a bibliai teremtésmodell napjainkig,
- a bibliai fajták, bibliai rendszertan,
- különleges teremtmények, a teremtés csodái,
- Noé bárkájának szerkezete,
- az özönvíz és Bábel tornyának megjelenése más népek kultúrájában,
- a geológiai változások sebességének problémája,
- a fosszíliaképződéssel kapcsolatos problémák,
- a radioaktív kormeghatározási módszerekkel kapcsolatos problémák,
- érvek a fiatal Föld mellett,
- dinoszauruszok és az ember egyidejű létezése.
Tuesday, November 24, 2009
H1N1
Nna, tegnap én is megkaptam az oltást.
Félreértések elkerülése végett: nem érzem, hogy teológusként akár pro, akár kontra érvelnem kéne ennek a szükségességéről. Ami miatt mégis fontosnak tartom, hogy szó essen róla az az, hogy rámutassak, mennyire fonák ez az egész téma. Hiszen laikusként sem azt nem tudom megítélni, hogy valóban van-e járvány (vagy fenyeget ennek a veszélye), illetve azt sem, hogy valóban jó-e a magyar oltóanyag.
Szóval, valahol felháborítónak tartom, hogy egy tipikus, életbe vágó szakmai kérdésből médiaeseményt csináltak. Mert hol várhatnánk el leginkább a tudomány segítségét, ha nem ilyen esetekben? E helyett mi van? "Döntsd el magad"-mozgalom. Egyrészt a politikusok nem vállalják a döntés felelősségét. Másrészt a gyártók sem vállalják a felelősséget. Harmadrészt hihetetlen érvelési hibákkal találkozunk: női magazinokban sztárok mondják el, hogy mit tettek - mintát adva a döntéshez.
Valóban így kell ennek lennie?
Nagyon sajnálom, hogy a természettudományos ismeretterjesztés - ahelyett, hogy ilyen jellegű kérdésekben állást foglalna - sokszor annak ad terepet, hogy ateista természettudósok világnézetét reklámozza. Az, hogy vallási kérdésekben állást foglalnak - amihez persze joguk van, csak felkészültségük a kérdéses - devalválja a tudomány egészének a szavát, és lám: ma már egy "celeb" szava többet nyom a lattba, mint az egész MTA. Szerintem nem kellene ennek így lennie.
Ha meg média eseményt csinálunk a dologból, akkor a felelős szakemberek is csinálhatnának. Mondjuk a járványügyi szakember mondhatná azt is - ha tényleg gáz a helyzet! -, hogy "sajnáljuk a lakosság azon részének döntését, akik ilyen-olyan hírekre alapozva nem oltatják be magukat. Mindenesetre már úton van Kínából kétmillió hullazsák..."
Félreértések elkerülése végett: nem érzem, hogy teológusként akár pro, akár kontra érvelnem kéne ennek a szükségességéről. Ami miatt mégis fontosnak tartom, hogy szó essen róla az az, hogy rámutassak, mennyire fonák ez az egész téma. Hiszen laikusként sem azt nem tudom megítélni, hogy valóban van-e járvány (vagy fenyeget ennek a veszélye), illetve azt sem, hogy valóban jó-e a magyar oltóanyag.
Szóval, valahol felháborítónak tartom, hogy egy tipikus, életbe vágó szakmai kérdésből médiaeseményt csináltak. Mert hol várhatnánk el leginkább a tudomány segítségét, ha nem ilyen esetekben? E helyett mi van? "Döntsd el magad"-mozgalom. Egyrészt a politikusok nem vállalják a döntés felelősségét. Másrészt a gyártók sem vállalják a felelősséget. Harmadrészt hihetetlen érvelési hibákkal találkozunk: női magazinokban sztárok mondják el, hogy mit tettek - mintát adva a döntéshez.
Valóban így kell ennek lennie?
Nagyon sajnálom, hogy a természettudományos ismeretterjesztés - ahelyett, hogy ilyen jellegű kérdésekben állást foglalna - sokszor annak ad terepet, hogy ateista természettudósok világnézetét reklámozza. Az, hogy vallási kérdésekben állást foglalnak - amihez persze joguk van, csak felkészültségük a kérdéses - devalválja a tudomány egészének a szavát, és lám: ma már egy "celeb" szava többet nyom a lattba, mint az egész MTA. Szerintem nem kellene ennek így lennie.
Ha meg média eseményt csinálunk a dologból, akkor a felelős szakemberek is csinálhatnának. Mondjuk a járványügyi szakember mondhatná azt is - ha tényleg gáz a helyzet! -, hogy "sajnáljuk a lakosság azon részének döntését, akik ilyen-olyan hírekre alapozva nem oltatják be magukat. Mindenesetre már úton van Kínából kétmillió hullazsák..."
Tuesday, November 17, 2009
"És az ég csillagai a földre hullának" (Jel 6:13) - Újra átélheted
A Hetednapi Adventista Egyház hitelveinek 25. pontja Krisztus második eljöveteléről szól. A hozzá tartozó magyarázat szerint Krisztus visszatértének történelmi közelségét különféle természeti jelek mutatják. Itt olvasom:
"A csillagok bizonyságtevése. Mind Krisztus, mind János beszélt arról, hogy csillaghullás is fogja jelezni Krisztus eljövetelének közelségét (Jel 6:13; vö. Mt 24:29). Az 1833. november 13-i meteoreső - a történelem legnagyobb területre kiterjedő csillaghullása - beteljesítette ezt a próféciát. A becslések szerint egyetlen megfigyelő óránként átlagosan 60 000 meteort láthatott. Ez a látványosság észlelhető volt Kanadától Mexikóig, és az Atlanti-óceán közepétől a Csendes-óceánig. Sok keresztény felismerte benne a bibliai prófécia beteljesedését."
Újra átélheted a csodát, ma este újra itt vannak a Leonidák! Persze kicsit kiábrándító ezt látva, hogy talán mégsem Jézus visszajövetelének egyik jeléről van szó, hanem egy ismert, jól leírt természeti jelenségről...
"A csillagok bizonyságtevése. Mind Krisztus, mind János beszélt arról, hogy csillaghullás is fogja jelezni Krisztus eljövetelének közelségét (Jel 6:13; vö. Mt 24:29). Az 1833. november 13-i meteoreső - a történelem legnagyobb területre kiterjedő csillaghullása - beteljesítette ezt a próféciát. A becslések szerint egyetlen megfigyelő óránként átlagosan 60 000 meteort láthatott. Ez a látványosság észlelhető volt Kanadától Mexikóig, és az Atlanti-óceán közepétől a Csendes-óceánig. Sok keresztény felismerte benne a bibliai prófécia beteljesedését."
Újra átélheted a csodát, ma este újra itt vannak a Leonidák! Persze kicsit kiábrándító ezt látva, hogy talán mégsem Jézus visszajövetelének egyik jeléről van szó, hanem egy ismert, jól leírt természeti jelenségről...
Monday, November 16, 2009
Frissült az adventizmuskutatas.hu oldal
A Sola Scriptura Teológiai Főiskolához tartozó cikkgyűjtemény két új cikkel bővült, az egyik A vallási antidiszkrimináció gyakorlata, a másik A keresztet is a Terror Háza tetejére?!.
Subscribe to:
Posts (Atom)






















