Hilarion püspök a kereszténységről

"A kereszténység nem törekszik arra, hogy feltegye az i-re a pontot, kimerítő választ adva az embereket foglalkoztató összes kérdésre. Ehelyett egy másik valóságot tár fel előttünk - olyat, amely sokszorosan felülmúlja mindazt, ami földi életünkben körülvesz bennünket, s amellyel kapcsolatba kerülve megfeledkezünk minden kérdésünkről és kétségünkről, mert lelkünk az Istenivel lép érintkezésbe, és elcsendesedik a Titok láttán, melyet emberi szó nem képes visszaadni."
Hilarion Alfejev, Bécsi és Ausztriai püspök, a Magyar Ortodox Egyházmegye kormányzó főpapja

Két új leporelló a Rose-tól, a Harmat kiadásában

Akik persze naprakészek a Harmat Kiadó kiadványaiban azok tudják, hogy ezek nem tegnap jelentek meg... De hát mostanra jutottam el odáig, hogy a blogomon is beharangozzam: két új leporelló jelent meg az Apológia Kutatóközpont és a Harmat Kiadó közös kiadványaként.

Világnézetek összehasonlítása

Az egyikük azt a nem mindennapi feladatot vállalja magára, minthogy összehasonlít nyolc népszerű világnézetet: ateizmus, panteizmus, panenteizmus, deizmus, véges teológia (finite godism), politeizmus, monoteizmus és biblikus kereszténység. Először bevezet a világnézet fogalmába, majd egy hatalmas áttekintő táblázaton keresztül vizsgálgatja röviden, érthetően a különbségeket a következő kérdésekről:

• Létezik-e Isten?
• Mi valóságos?
• Honnan származik az, ami valós?
• Mi az ember?
• Az ember alapvetően jó vagy rossz? Mennyire van bajban?
• Lehet egyáltalán bármit is tudni?
• Honnan tudhatjuk, mi a helyes és mi a helytelen?
• Mi az igazság?
• Mi a gonosz?
• Honnan származnak a törvények?
• Mi történik az emberrel, amikor meghal?
• Történhetnek-e csodák?
• Mi a célja az emberi történelemnek?
• Hogyan ismerhetjük meg Istent?

A táblázatban található összefoglaló „minimál infókon” túl mindegyik világnézetről rövid összefoglalókat kapunk. Végül megnézi a keresztény világnézet korunkban milyen kihívásokra kell válaszolnia – és röviden meg is adja rá a választ.

Kinek ajánlanám ezt a kis leporellót? Azoknak, akik gyorsan szeretnének minimális információkat szerezni a különféle világnézetekről. De legyünk tisztában azzal is: méretbeli korlátai miatt egy filozófiai szigorlathoz emlékeztetőnek elég, de tananyagnak édes kevés, amit itt találunk.

Szentháromság

Keresztények között járva azt gondolná az ember, lerágott csont a Szentháromságról szóló tanítás. Sajnos, tapasztalatom szerint ez nincs így: a testvérek fejében nem egyszer komoly kavarodást találni. Ez önmagában talán nem is okozna problémát, ha ebben a kulcsfontosságú kérdésben nem jelentene valós kihívást a más vallások, eretnek közösségek istenképe. Talán ezért is fontos, hogy egyszerűen, mégis szakszerűen megfogalmazódjék a bibliai tan a Háromságról.

A leporelló először azt tisztázza, hogy miben hisznek a Szentháromságról a keresztények. Ezután bibliai hivatkozások sokaságát említi, ami alapján kicsit közelebbről megismerhetjük ezt a tant. Ezt követően a következő tévhitekkel számol le:

• A Szentháromság kifejezés nem szerepel a Bibliában, csak a negyedik századi keresztények találták ki ezt a fogalmat.
• A keresztények azt hiszik, hogy három Isten létezik.
• Jézus nem Isten.
• Jézus alsóbbrendű Isten az Atyánál.
• A Atya, a Fiú és a Lélek pusztán Jézusnak a három különböző címe, vagy három megjelenési forma, amelyeken keresztül Isten kinyilatkoztatta magát.
• Jézus valójában nem volt teljesen Isten és/vagy teljesen ember.

Ezek után megismerkedhetünk azzal, hogy a korai keresztények hogyan kezelték ezeket a tévhiteket, milyen hitvallásokat tettek a Szentháromságról. A további egyéni kutatást pedig magyar nyelvű szakbibliográfia segíti.

Jó lenne – bár ez álom –, ha minden keresztény legalább egyszer életében átrágná magát és megértené ezt a tanítást és jelentőségét. Sokkal könnyebben tudnánk akkor szembeszállni azokkal a tévtanokkal, tévhitekkel amelyek alapjában kérdőjelezik meg Isten lényét.

Az ismeretterjesztő leporellók oldala a Harmat Kiadónál itt!

Meghívó a Hitvédelmi Teaház 4. előadására

Van egy vicces anekdotám. Legalábbis remélem, hogy vicces. Ezzel kezdtem a múltkori hitvédelmi teaházas előadásomat is. Egy bíróhoz elmegy két pereskedő ember. Az első elmondja az ügyét a bírónak, mire az azt mondja:
- Igazad van!
A másodikat is végighallgatja, mire annak is ezt mondja:
- Igazad van!
Erre a kisbíró megszólal:
- De hát nem lehet mindkettőjüknek igaza!
- Neked is igazad van!

Miért mondtam el ezt a példatörténetet? A Hitvédelmi Teaház 4. évadában is kb. idáig jutottunk az evolúció-elmélet és annak használhatóságával kapcsolatban. Az első előadásomban röviden bemutattam a darwini életművet (benne értelmező példákat A fajok eredete c. könyv megértéséhez) és valamiféle filozófiai megközelítést az egész kérdéshez. A második előadásom természettudományos ismeretterjesztés volt azzal a céllal, hogy ideológiai/filozófiai/teológiai sallangoktól mentesen megismerkedhessünk „az evolúciós paradigmában gondolkodó természettudósok többségi véleményével”. A harmadik előadásban pedig felvázoltam egy elvi lehetőség-halmazt, aminek a segítségével összeegyeztethetővé válik evolúció és teremtés. Ezzel az előadással megkezdődött az a sorozat, ami a lehetséges alternatívákat mutatja be evolúció vs. teremtés kérdésében.

A Teaház a november 7-i előadásával új szakaszába lép: Dr. Jeszenszky Ferenc fizikus fog előadást tartani Értelmes Tervezettség: egy tudományos alternatíva címmel. Dr. Jeszenszky Ferenc az ÉRTEM (Értelmes Tervezettség Mozgalom) tiszteletbeli elnöke. Az utóbbi húsz évben intenzíven foglalkozik az antievolucionizmus, kreacionizmus, értelmes tervezettség kérdéseivel; ezen a területen több  publikációja jelent meg, és rendszeresen tart előadásokat. Speciális területe a teremtés és a termodinamika kapcsolata; termodinamikai megfontolások alapján a manapság divatos "big bang" elképzelésével a "big popping out" elképzelését állítja szembe, miszerint a fizikai kozmoszban a komplexitás nem lassan fejlődött ki, hanem a fizikai világ az idő kezdetén  egyszerre, a maga teljes komplexitásában jelent meg.

Az időpont még egyszer: november 7., du. 4 óra.
Helyszín: Kelenföld Missziós Központ, Kávézó, Budapest, XI. kerület, Etele út 55.
A rendezvénysorozat weboldala: http://www.apologia.hu/darwin/

Irányváltás. Humán értelmiségiek megtérése

Hogy miért jó apologétának lenni? Ennek számos oka van, ezekből az egyik az, hogy olyan könyvek is kezébe kerülnek az embernek, amiket valószínűleg nem olvasna el. Így lettem volna minden valószínűség szerint Fabinyi Tibor és Tóth Sára szerkesztésében megjelent könyvvel is, ha Szalai András külön fel nem hívja rá a figyelmet.

A könyv különlegessége az, hogy humán értelmiségiek megtéréséről szól. Miért különleges? Mint a könyvből kiderül, borzasztó nehézségbe ütközik egy humán értelmiségi megtérése. Egész egyszerűen azért, mert az általa művelt tudomány szinte lehetetlenné teszi a Biblia egyszerű olvasását. A szabad bölcsészet, a klasszika-filológia és a többi humán tudomány megközelítési módszere teljesen elüt attól a megközelítéstől, amit egy átlagos hívő a kereszténységben lát. De mint a Bibliából tudjuk, Istennél nincs lehetetlen.

A könyvhöz tartozik egy DVD, amit szintén végignéztünk feleségemmel. Nagyon érdekes volt, és itt lett világossá, hogy a könyvben szereplő négy előadás tulajdonképpen egy tavaly őszi sorozat volt. Ebben mutatkozott be a könyv négy szereplője.

Dér Katalin: A klasszika-filológiától a Bibliáig

Hogy őszinte legyek, engem Dér Katalin előadása ragadott meg a legnagyobb mértékben. Az általa megélt mélységet annyira egyszerűen, szemléletesen, meggyőző erővel tudta átadni a hallgatóságának! Érdekes volt azt látni, hogy Isten hogyan menekítette ki korábbi betegségéből, hogyan alakította át az életét, juttatta újra az iskolapadba – és 180 fokos fordulatot hozva életébe filológusból (ha szabad így fogalmaznom) bibliaapostollá lett. Méghozzá tudományos színvonalon. Már ismertem két könyvét, de a címlapon szereplő név így vált élővé és érthetővé a számomra is.

Remélem Dér Katalin nem veszi rossz néven, hogy imádságát közzétettem.

Kocziszky Éva: A lételmélettől az Élet tanúságáig

Kocziszky Éva tanúságtétele új megközelítést adott abban az értelemben, hogy szakmáját, a germanisztikát nem adta fel, hanem teljesen más szempontból tudta művelni. Ez azért érdekes, mert mind a mai napig ezt úgy teszi, hogy a tudomány élvonalában van. A négyesből ő bizonyos értelemben kilóg: teológiát nem végzett. Mégis, a Biblián keresztül olvasva a német irodalmat és filozófiát, teljesen új szemléletet ad annak megközelítésében és eredményei tekintetében.

(Milyen Isten humora?! Valahogy azt hittem, hogy ezek az emberek is megközelíthetetlen távolságban léteznek attól a miliőtől, amiben én élek. És ma, két istentisztelet között arra lettem figyelmes, hogy a gyülekezeti ajtón ő lép be férjével. Megszólítottam, és megköszöntem az előadását. Ha nincs ez a könyv, talán sohasem tudom meg, hogy egy gyülekezetbe járunk...)

Békési Sándor: Hivatás foglalatosságok között

Békési Sándor életét folyamatosan végigkísérte a művészet. Elmondta, hogy gyermekkorában milyen hatással volt rá az, amikor a moziban látta, az embereket hogyan érinti meg a rajzfilm. Ekkor határozta el, hogy ő is rajzfilmes lesz. És ki ne találkozott volna keze munkájával a televízióban: János vitéz, Mézga család, Bubó doktor. Az animációs szakmát is végtelenül komolyan vevő ember valami mást is keresett és kutatott. Más mélységeket, amiben Isten a keresztény művészetet, az ókori írókat egyaránt felhasználta. Hogy hogyan jutott el a filmstúdiótól a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékáni székébe? Érdemes elolvasni, érdekfeszítő olvasmány.

Fabinyi Tibor: Kanyargós utakon – Őhozzá

Fabinyi Tibor neve nagyon ismerősen csengett. A Hermeneutika Kutatóközpont több kiadványával találkoztam, sokat profitáltam abból a munkából, amit a Bibliával való küzdelme során az asztalra letett. Az viszont meglepett, hogy eredetileg összehasonlító irodalomtudós. (Valahogy elkerülte a figyelmemet az a tény, hogy hermeneutika nem csak a teológiában létezik.)

Megrendítő volt leírva látnom azt, hogy hogyan indult a pályája párhuzamosan egy másik, általam nagyra becsült irodalomtudóssal, akinek az útja végül is az adventizmusba torkollott. Már csak azért is, mert kollégája főiskolás tanárom is volt. Sajnálattal láttam, hogy milyen sikertelen volt az az küzdelem, amivel éppen a hermeneutikai hiányosságok miatt próbálja visszatartani barátját ettől az úttól.

Nagyon hálás vagyok Fabinyi Tibornak, hogy vette a fáradtságot, és összehozta ezt a sorozatot. Sőt, mindezt megőrzendő, könyvben is kiadták. Érdekes olvasmány lehet mindazok számára, akik a humán értelmiség világában élnek, vagy a humán értelmiségiek irányába szolgálnak.

(A könyv a Magyarországi Evangélikus Egyház portálján, itt!)

Reggeli ima a Biblia alapján

„Jézus Krisztus az Úr lelkem, testem, életem felett. Annak Szentlelke lakozik bennem, aki Jézus Krisztust feltámasztotta a halálból. Ugyanaz, aki Jézus Krisztust feltámasztotta a halálból, életre kelti az én halandó testemet is az Ő benne lakozó Szent Lelke által.

Én Jézus Krisztusban vagyok, aki bölcsességül lett nekem Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. Az Úr az én Pásztorom, nem szűkölködöm. Az én Istenem betölti minden szükségemet az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen Jézus Krisztusban. Nem félek, mert Te nem a félelem lelkét adtad nekem, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. Nem aggodalmaskodom semmi miatt, hanem minden gondomat Rád bízom, Uram, mindenben Rád hagyatkozom, mert Neked gondod van rám. Hű az Úr, aki megerősít és megőriz a gonosztól. Ha gondolataim és útjaim a Te akaratod szerint valók, akkor útjaim sikeresek lesznek. Ha Te velem vagy, ki lehet ellenem?

Jézus Krisztus testének tagja vagyok. Megváltást kaptam az átok alól, mert Jézus elvette erőtlenségemet, Ő hordozta betegségemet. Bűneimet saját testében felvitte a keresztre, hogy a bűnöknek meghalván az igazságnak éljek. Betegségeimet Jézus viselte és fájdalmaimat Ő hordozta; az Ő sebei szereztek számomra gyógyulást. Testem a bennem lakozó Szentlélek temploma. Mivel áron lettem megváltva, dicsőítem Istent lelkemben és testemben, amely Istené.

A bennem lakozó Szentlélek által Krisztus értelme van bennem, hogy csak olyan gondolataim, érzéseim és céljaim legyenek, amelyek az Ő szíve szerint valók. Hit van szívemben, nem kételkedem. Jézus a hitem forrása és beteljesítője, ezért ragaszkodom hitem megvallásához és kitartok benne. Hitben járok, a láthatatlanokra figyelek, nem a láthatókra; ezért szavaim és cselekedeteim is hitem szerint valók. E hit hallásból van, Isten Igéjének meghallásából. Meghallom a jó Pásztor hangját, és az idegen hangját nem követem.

Isten szeretete kiáradt szívembe a nekem ajándékozott Szentlélek által, és az Ő szeretete gazdagon lakozik bennem. Istentől születtem újjá. A bennem levő hit legyőzte a világot, mert Jézus hatalmat adott, hogy kígyókon és skorpiókon tapossak, és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nekem. Felveszem a hit pajzsát, az ellenség minden tüzes nyilát kioltom, mert nagyobb az, aki bennem van, a Szentlélek, mint a gonosz, aki e világban van. Megszabadultam a gonosztól, Isten megszabadított a sötétség hatalmából és átvitt az ő szerelmes Fiának Országába. A Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és halál törvényétől. Isten Jézussal engem is feltámasztott, és vele együtt ültetett a mennyei trónusra. Ha Jézus Krisztus megszabadított engem, valóban szabad vagyok.

Isten alkotása vagyok, új teremtmény Krisztusban, újjáteremtve jó cselekedetekre, melyeket Isten előre elkészített nekem, hogy azokban járjak mint Krisztus Testének tagja, egyházának hasznos tagja. Isten maga cselekszi bennem az akarást is, a cselekvést is, tetszése szerint.

Krisztus beszéde lakozik bennem minden bölcsességgel gazdagon. Van fülem a hallásra, és meghallom Isten szavát. Bőségesen vetem el szívemben Isten Igéit, ezért százszoros, hatvanszoros, harmincszoros termést hozok és bőven aratok.

Hálát adok Neked, Mennyei Atyám, magasztallak, dicsőítelek és áldalak Téged az adományaidért Jézus Krisztusban, hogy Lelked által megtisztítasz, hogy több gyümölcsöt hozzak a Te igazságodban és szentségedben. Ámen.”

(Forrás: Dér Katalin: A klasszika-filológiától a Bibliáig, in Irányváltás. Humán értelmiségiek megtérése, Luther Kiadó - Hermeneutika Kutatóközpont, Budapest, 2009, 51-53. o.)

Torlódó ünnepeink

A mostani hétvége (hozzá számítva a jövő hétfőt is) bővelkedik megemlékezésekben a keresztény világban. Az egyik a reformáció ünnepe, amelyet október 31-én ünneplünk annak emlékére, hogy 8 híján 500 évvel ezelőtt Luther a wittenbergi vártemplom kapujára (lásd a képen) kifüggesztette híres 95 pontját, ami később a reformáció elindítója lett.

Aktuális még ez a dokumentum? Elértük-e már mindazt, amit Luther célul tűzött ki? Egyáltalán, mennyire jogosult ma felvetni ezeket a kérdéseket? A válaszokat mindenki megtalálhatja önmaga is, ha elolvassa ezt a dokumentumot!

A másik ünnep, ami jobban megfogja az ifjúság gondolkodását: a halloween. Látványossága valóban lenyűgöző, de tartalmától egy kicsit tartok. Mert az ünnep eredetileg a kelta kultúra újévi ünnepe volt, amikor hitük szerint a holtak lelkei eltévedhetnek, és ezért háborgathatják a jámbor embereket. A faragott tökbe rakott mécsesek is azt a célt szolgálják, hogy ezek a lelkek megtalálják az utat.

Megboldogult ifjúkoromban a Beatrice együttesnek volt egy száma: „Amerikából, ha bejön a zene...”. Egy kissé emlékeztet ez az ünnep is erre, abban az értelemben, hogy hasra esünk, mert angolszász területről jön ez az izé. Kell ez ide? Akár teológiai akár nemzeti szempontból nézem! Minden tiszteletem a keltáké, a kelta kereszténységé, de a pogány hitükből nem kérnék, még cukormázzal leöntve sem.

A katolikus egyházi év egyik ünnepe is erre az időszakra esik: november 1-e, mindenszentek ünnepe. (Az ortodox kereszténységben ez, ha jól tudom ez az ünnep pünkösd utáni első vasárnapra esik.) Ez az ünnep 2001 óta munkaszüneti nap, és a kereszténység mártírjainak állított emléket, ezt terjesztették ki minden elhunyt szentre. Ehhez szorosan kötődik a november 2-i halottak napja: az elhunyt szentek után minden elhunytról emlékezünk.

Amikor C. S. Lewisnak meghalt a felesége, alig tudta feldolgozni. Hogy mégis valahogy túlélhetővé tegye a fájdalmát, arra kényszerítette saját magát, hogy gondolatait leírja, és mintegy terápiaként használja leküzdve a feldolgozhatatlant. Könyvében bevallja, hogy persze ez nem sikerült, de arra jó volt, hogy nem süppedt bele egy depressziós állapotba. Nem hiszem, hogy Lewisnak az lett volna a célja, hogy ezt is közre adja, mindenesetre értékes gondolatait megismerhetjük A bánatról c. könyvében (kiadta a Harmat Kiadó). Csak egyet idéznék, ami elég szorosan kapcsolódik a halottak napi teendőinkhez.



„Jól emlékszem, mennyire megdöbbentem egy alkalommal, amikor sok évvel ezelőtt egy nyári reggelen egy testes, vidám munkásember keresztezte utam a templomkert felé vezető úton. Kapa és öntözőkanna volt nála, és amint behúzta maga után a kertkaput, hátrakiáltott a cimboráinak: „Mindjárt jövök, csak beugrom a mamához!” Ez úgy értette, hogy kigyomlálja, megöntözi, azaz rendbe teszi édesanyja sírját. Megdöbbentett az eset, mert mindig is gyűlöltem – egyszerűen felfoghatatlannak tartom – ezt a temetőhöz kapcsolódó érzelgősséget. Mindazonáltal legújabb töprengéseim fényében arra kell gondolnom, hogy a maga módján – bár én soha nem lennék képes így gondolkodni – igaza volt a férfinak. Egy kétszer egy méteres virágágyást tekint az anyjának. Ez az elhunyt asszony szimbóluma, ez tartja életben a kettejük közötti kapcsolatot. A férfi, azáltal hogy rendben tartja a sírt, anyjának is gondját viseli. Egy bizonyos szempontból ez még jobb is, mint emlékképeket gondozni és fényesítgetni a fejben. Mind a sír, mind a képmás összeköt minket a visszavonhatatlannal, és formát ad az elképzelhetetlennek. Ám az emlékkép hátrányal is fel van ruházva, hogy tetszés szerint alakítható: mosolyog vagy grimaszol, gyengéd, vidám, trágár vagy éppen akadékoskodó attól függően, hogy milyen kedvemben vagyok. Egy marionettfigura, amelynek a zsinórjait én tartom a kezemben. Ránk ez még nem érvényes, túl friss a seb. Egyelőre gyakran törnek rám hiteles emlékek, amelyek szintek kicsavarják kezemből a zsinórok rúdját. De semmit sem tudok tenni az ellen, hogy előbb vagy utóbb ne kerüljön irányításom alá az engedelmesnek bizonyuló emlékkép. Egy virágágyással ezt nem tehetném meg: makacsul megmarad a valóság konok, gyakran kezelhetetlen darabjának, olyannak, mint amilyen minden bizonnyal a mama is volt életében.” (24-25. o.)

Benedek pápa meglepett!

Mielőtt arra gondolnál: nem szülinapom van, és még csak személyes üdvözlő lapot sem kaptam tőle!

Megboldogult teológus hallgató koromban azt tanultam, hogy a római pápaság intézménye mennyire istenellenes, és egyik különös ismertető jele ennek az, hogy a pápa tévedhetetlen módon, ex katedra jelenti ki a dolgait.

Namármost, ehhez képest XVI. Benedek: A názáreti Jézus c. könyvében a következőket olvasom:

„Minden bizonnyal nem kell külön mondanom, hogy ez a könyv semmiképpen sem tanítóhivatali aktus, hanem csupán „az Úr arca” (vö. Zsolt 27,8) személyes keresésének kifejeződése a részemről. Így mindenki szabadon ellentmondhat nekem. Mindössze a rokonszenvnek azon megelőlegzését kérem az olvasóktól, amely nélkül nem létezik semmilyen megértés.” XIV. Benedek pápa (Joseph Ratzinger): A názáreti Jézus, Szent István Társulat, Budapest, 2007., 18. o.

Ooops! Ezek szerint nem minden kijelentése tévedhetetlen a pápának? Sőt, meghagyja az ellentmondás jogát azoknak, akik – éppen Jézusról! – nem értenek vele egyet? Na, a kérdés kezd izgi lenni, csak kérdés, hogy hova forduljak ilyenkor? Újabb katolikus ellenes könyvekhez – vagy esetleg éppen a katolikusokhoz, hátha értelmesen el tudják magyarázni, miről is van szó.

Mivel úgy tűnik, éppen az ellenzői vezettek meg ebben a kérdésben, hasznosabbnak találtam azt, hogy felkeressek egy katolikus hitvédelmi oldalt (www.depositum.hu). Ezen az oldalon – meglepődve tapasztalom – mintha több szintről beszélne a katolikus dogmatika, ha teológiai tanításról, kijelentésről van szó. A katolikus dogmatika teológiai tanítások esetén „hitjelzésekről” és „megbélyegzésekről” beszél.

A hitjelzések: De fide (hittétel, hitigazság, dogma), Sententia fidei proxima vagy: Fidei proximum (majdnem hittétel), De fide ecclesiastica vagy veritas catholica (Egyházi hit tárgya, katolikus igazság), Sententia certum, ad fidem spectans, theologice certum (A hithez közelálló tétel, teológiailag biztos, biztos vélemény), Sententia communis (általános nézet), Sententia communior (többségi vélemény), Sententia probabilis (valószínű vélemény), Sententia probabilior (valószínűbb nézet), Sententia pia (jámbor vélemény), Sententia tolerata (megtűrt nézet).

Akit a megbélyegzések is és a hitjelzések részletei is érdekelnek, látogassanak ide!

Ezek szerint mégsem olyan egyszerű a helyzet: a pápa szava Isten szava??

Mit jelent viszont az a bizonyos tévedhetetlenség, amit az ex katedra kijelentéseknél birtokol – legalábbis a katolikus tanítás szerint – a pápa? A fentiekből egyértelműen úgy tűnik, nem minden kijelentése tévedhetetlen, és nem is várja el azt! Sajnos a Depositum oldalán további információkat nem találtam.

Akkor guglizunk egyet. Néhány keresőkérdés után nagy vonalakban megtaláltam a választ a Wikipédia oldalán.

Amiről szó van: ez egy katolikus dogma, amit az I. vatikáni zsinat 1870-ben fogalmazott meg. Az oldal szerint egyelőre csak két tévedhetetlen, ex katedra kijelentése volt a pápáknak, amiről egyetemesen úgy gondolkodnak, hogy ez tévedhetetlen:

• Mária szeplőtelen fogantatásának kérdése; és
• Mária mennybemenetelének kérdése.

Felmerült még további öt esetben az, hogy ekkor is ezzel a hatalommal nyilatkozik meg a pápa (mind korábbi eset!), de ez nagy mértékben vitatott.

Igazak-e ezek a kijelentések? Protestáns szempontból csak annyit mondhatunk: nem találjuk meg őket a Bibliában. Vannak olyan teológiai konstrukciók, amelyek eleve kizárják ezeket az értelmezéseket, de azt is világosan látnunk kell, hogy ez nem közvetlenül a Biblia szövegéből, hanem annak bizonyos értelmezéseiből következik. A Biblia ezekről a kérdésekről hallgat.

Jó, és akkor most szembesüljünk a számomra legkínosabb kérdéssel: miért volt fontos az, hogy bizonyos körök elhitessék azt, hogy a pápa és az egész katolikus papság minden kijelentésében és egyetemesen tévedhetetlen? A válasz valószínűleg az, hogy saját identitásukat a katolicizmussal szemben fogalmazzák meg, és szerették volna, ha a kritika alapja akár az is lehet, hogy a „sarki” plébános ezt vagy azt mondta. (Nem tudom fordított helyzetben hogyan viselnék el ezt: ettől a prédikátortól ezt vagy azt hallottam...)

Ennél súlyosabb az a másik tapasztalat, amikor valójában egy ügyes teológiai bűvésztrükk részévé válik a pápai tévedhetetlenség tana. Eltereli a figyelmet arról a sokkal súlyosabb kérdésről, amikor bizonyos egyházi szereplőket olyan tekintéllyel ruházunk fel, amit még a római pápa sem birtokol. Talán legkézenfekvőbb példája ennek Ellen G. White, akik az adventista hittételek szerint „Isten hírnöke, írásai az igazság állandó, irányadó forrásai, amelyek az egyházat vigasztalják, vezetik, tanítják és eligazítják” (HNA) vagy „aki az advent mozgalom ihletett tanítója és nevelője volt” (Kerak). Ha érdemesnek találjuk, hogy tiltakozzunk a pápai tévedhetetlenség ellen – ez ellen még inkább az!

Maga Ellen G. White ennél sokkal messzebb is ment:

„A régi időkben Isten az apostolok és próféták által szólt az emberekhez. A mostani időkben Lelkének Bizonyságtételei által szól hozzájuk.” (Ellen G. White: Tanácsok a gyülekezetnek, Advent Kiadó, Budapest, 1993, 101. o., Bizonyságtételek a gyülekezet számára c. fejezet. A részlet értelmezéséhez azt kell tudni, hogy az adventisták a Bizonyságtételek alatt Ellen G. White irodalmát értik.)

A Bibliában ezzel szemben ezt olvassuk:

„Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk.” Zsid 1:1-2

Az adventista teológia észre sem veszi ennek a kijelentésnek a fonákságát. Most akkor ki szólt hozzánk a végső időben: Krisztus vagy Ellen G. White??